Népszabadság - Helyreigaztítási kérelem

NÉPSZABADSÁG
1034 Budapest
Bécsi út 122-124.
Vörös T. Károly főszerkesztő
Tisztelt Főszerkesztő Úr!
A Népszabadság című napilapban 2007. július 14-i számának 5. oldalán tudósítás jelent meg Lencsés Károly által jegyzetten “ Ütötték- verték, cigarettával égették – A csendőr áldozata hiába vár az elégtételre” címmel.
Mint az 1959-ben törvénytelen elítélés folytán kivégzett Kristóf László volt csendőr törzsőrmester testvére súlyosan sértve érzem jó hírnévhez, becsülethez és emberi méltósághoz való jogomat és elhunyt testvérem emlékéhez fűződő kegyeleti jogaimat.
Előre kívánom bocsátani a következőket: testvérem az alkotmányos rend megvédésére 1881-ben alapított Magyar Királyi Csendőrség tiszthelyettese volt, ezen évek óta tartó szolgálata folyamán került történelmileg nehéz körülmények között megpróbáltató helyzetekbe, de megőrizte becsületét, mint nagyon sokan mások. Kristóf László csendőrségen belüli szolgálati kötelmét a letartóztatások és személy megfigyelések körében, nem pedig a kihallgatási tevékenységben teljesítette. Az ellene és társai ellen 1959-ben lefolytatott büntetőperben mindvégig tagadta, hogy személyek kihallgatásában részt vett volna. Elmondta és a törvénytelenül kiszabott halálbüntetés ellen benyújtott fellebbezésében megerősítette, hogy ő Pintér Mariannal egy házkutatás során találkozott, aki akkor a hozzá igyekvő Donáth Ferenc letartóztatását félrevezető információval megakadályozta., mint az más tanú vallomásában megerősítést nyert. Az is ismeretes, hogy testvérem mind a jobboldali, mind a baloldali mozgalmakkal szemben folytatott eljárásokban részt vett.
2006. március 6-án a Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága felmentette testvéremet az emberek törvénytelen kivégzésével és megkínzásával elkövetett háborús bűncselekmény vádja alól, míg más cselekmények tekintetében megszüntette az eljárást. A jelenkori tudósítások két fontos tényt homályban hagynak, az egyik az, hogy az u.n. Horthy-rendszer rendvédelmi szervezetének tagjai ellen koholt, jogilag törvénysértő és ténybelileg megalapozatlan eljárásokat folytattak le azon mögöttes szándékkal, hogy az 1956-os forradalomban való részvételüket bizonyítsák és felelőssé tegyék őket ezért is. A másik fontos tény az, hogy a 2006-os felülvizsgálati eljárásban a szabályok szerint nem lehetett felülvizsgálni magát a Legfelsőbb Bíróság által is koncepciós jellegűnek jellemzett eljárásban megállapított tényállást. Azaz a vádlottat a törvénysértő jogi következtetések és a bűnösség törvénysértő megállapítása miatt mentette fel. A nem vitásan törvénysértő eljárásban megállapított, hatályon kívül helyezett ítéletben lévő tényállás csak hangsúlyozott idézőjelben említhető. A tudósításban szereplő kereset ebben a törvénysértő eljárásban megállapított koholt tényállásra és a sértett egyoldalú nyilatkozatára hivatkozva kívánt jogkövetkezményeket elérni. Az 1959-évi hatályon kívül helyezett ítéletet elhelyeztem a világhálón, az a http://kristoflaszlo.blogspot.com/ címen elérhető, az ügyre vonatkozó ismeretek fellelhetők a Nemzeti Jogvédő Alapítvány honlapján http://www.nemzetijogvedo.hu/ weblapon is.
Ártatlanul meghurcolt és kivégzett testvérem emlékéhez, jó hírnevéhez fűződő jogaimat és érdekeimet súlyosan sértik a tudósítás következő mondatai:
“Bár Pataky Árpád bíró nem adott elégtételt a felperest egykor csaknem halálra kínzó csendőr ellen 1959-ben hozott ítélet hatályon kívül helyezése miatt, azt legalább elismerte: az áldozatnak a legfőbb bírói fórum döntése ellen joga volt keresetet benyújtania.”
Ezen idézetnek azon része, hogy “ a felperest egykor csaknem halálra kínzó csendőr ellen 1959-ben hozott ítélet” nem felel meg a valóságnak azért, mert testvérem nemcsak saját állítása szerint, de az 1959-es ítélet ténymegállapításai szerint sem kínozta a felperest vagy másokat csaknem haláláig illetve halálukig. A tudósításnak az a mondata, hogy “Az LB viszont úgy látta, hogy “a meglehetősen hézagos tényállás alapján” a háborús cél nem bizonyítható, bár nem vitatta: a csendőrök tevékenységének ”eredményeként” elfogott ellenállók többsége megsemmisítő táborba került.” szövegű idézet azon része, hogy ” a csendőrök tevékenységének “eredményeként” elfogott ellenállók többsége megsemmisítő táborba került” valótlan, ezzel szemben az igazság az, hogy az adott perben egyetlenegy olyan eset sem került bizonyításra Kristóf László személyével összefüggésbe hozhatóan, amelyben bárki elfogott személy megsemmisítő táborba került volna, továbbá valótlan az, hogy a Legfelsőbb Bíróság bármikor jogállami alkotmányos viszonyok között tett volna olyan nyilatkozatot vagy ténymegállapítást, amely szerint Kristóf László személyével összefüggésbe hozhatóan elfogott ellenállók többsége vagy valamelyike megsemmisítő táborban került, mert ezt a megállapítást az 1959-ben ítéletet hozó Legfelsőbb Bíróság tette, amit a 2006-ban eljáró Legfelsőbb Bíróság idézett, mint felülvizsgált ítéletet.
Valótan továbbá a következő idézet megfelelő része “ másfelől tény: egy csendőr közreműködött három ember halálra kínzásában, egy negyedik pedig életre szólóan viseli az embertelen szadizmus nyomait”. Ezzel szemben a valóság az, hogy Kristóf László az 1959-es törvénysértő ítélet tényállása szerint sem működött közre egy ember halálra kínzásában sem. Ha ilyen adat lett volna, bűnösnek mondták volna ki Ságvári Endre halálát meghaladóan emberek törvénytelen kivégzésében.
Összefoglalva az előbbieket: a tudósítás
- valótlanul állítja, hogy Kristóf László a felperest csaknem haláláig kínozta;
- valótlanul állítja, hogy a Legfelsőbb Bíróság szerint a csendőrök tevékenységének eredményeként elfogott ellenállók többsége megsemmisítő táborba került;
- valótlanul állítja, hogy Kristóf László közreműködött három ember halálra kínzásában.
Az előbbiekkel szemben a valóság az,
hogy a törvénytelenül kivégzett Kristóf László saját vallomása szerint nem vett részt kihallgatásokon;
a törvénytelen ítélet szerint sem jártak az állítólagos kihallgatások halálos eredménnyel;
továbbá az igazság az, hogy a Legfelsőbb Bíróság alkotmányos viszonyok között nem állította, hogy a csendőrség tevékenységének eredményeként elfogott ellenállók többsége megsemmisítő táborba került volna;
továbbá az igazság az, hogy Kristóf László nem működött közre egyetlenegy ember halálra kínzásában sem, míg az 1959-es ítélet szerint nem jelentős szerepe volt néhány személy kihallgatásában.
Az igazság az továbbá, hogy míg Pintér Mariann felperes állítja hogy őt Kristóf László felperes villanyozta, Kristóf László azt állította az 1959-es perben, hogy ő nem vett részt sem Pintér Mariann sem mások kihallgatásában.
A leírt tényállás alapján jogi képviselőm útján azt kérem Főszerkesztő Úrtól, hogy jelen levelemet helyreigazításként szíveskedjék közzétenni, vagy szíveskedjék olyan közleményt közzétenni, amely az előbb tételesen megállapított tények valótlanságát és a valótlan tényekkel szemben a valós tények leírását tartalmazza.
Budapest, 2007. július 18.
Tisztelettel:
Melléklet:
meghatalmazás Magyar Ferencné sz. Kristóf Eszter

A Legfelsőbb Bíróság Ítélete 2006. március 6.

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG LEGFELSŐBB BÍRÓSÁGA
Bfv.X.l.185/2005/7.

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN !

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a Budapesten, 2006. március hó 6. napján tartott nyilvános ülésen meghozta a következő
ítéletet:
A háborús bűntett és más bűncselekmények miatt Kristóf László és társai ellen folyamatban volt büntető ügyben a Kristóf László I. rendű terhelt testvére által benyújtott felülvizsgálati indítvány elbírálása során a Budapesti Katonai Bíróság B.I. 065/1959. számú és a Legfelsőbb Bíróság Katf.Kt. 094/1959. számú ítéletét a Kristóf László I. rendű terheltre vonatkozó részében hatályon kívül helyezi.
Kristóf László I. rendű terheltet az emberek törvénytelen kivégzése által elkövetett háborús bűntett miatt emelt vád alól felmenti; az emberek törvénytelen megkínzása által elkövetett háborús bűntettként értékelt cselekményeket 4 rendbeli hivatali hatalommal visszaélés bűntettének minősíti, s az emiatt, valamint a fogolyszökés bűntette és hatósági közeg elleni erőszak bűntette miatt indított büntetőeljárást megszünteti.
A felülvizsgálati eljárás során felmerült 9000 /kilencezer/ forint bűnügyi költséget az állam viseli.
Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

- 2 -
Bfv.X.1.185/2005/7.szám
Indokolás
A Budapesti Katonai Bíróság az 1959. szeptember hó 12. napján kelt B.I.065/'1959. számú, illetve a Legfelsőbb Bíróság az 1959. november hó 25. napján kelt Katf.Kt.094/1959. számú ítéletével Kristóf László I. rendű terheltet emberek törvénytelen megkínzása és kivégzése által elkövetett háborús bűntettben, fogolyszökés bűntettében és hatósági közeg elleni erőszak bűntettében mondta ki bűnösnek, s ezért őt összbüntetésül halálbüntetésre és teljes vagyonelkobzásra ítélte.
A Kristóf László I. rendű terheltet érintően megállapított tényállás lényege a következő:
Kristóf László I. rendű terhelt 1935-ben kezdte meg csendőri szolgálatát. 1942-ben áthelyezték a budapesti központi csendőrparancsnokság törzsalosztályához, ahol csendőrnyomozóként tevékenykedett, s mint ilyen, politikai ügyek nyomozásában vett részt. A feladatkörét általában ún. figyelések és rejtett nyomozási cselekmények elvégzése képezte, de közreműködött házkutatásokban is.
1942-ben és 1943-ban jelentősebb figyelő és felderítő feladatokat kapott. Hamis szakszervezeti igazolvány és csillés munkakört tanúsító hamis munkakönyv segítségével beépült a szakszervezeti mozgalomba és a munkások közé. Ennek körében kiépítette és irányította a csendőr-besúgó szervezeteket.
A tevékenysége eredményeként számos kommunista és velük rokonszenvező más személy ellen nyílt nyomozást rendeltek el. Ezeket a személyeket letartóztatták, őket beismerő vallomás kicsikarása érdekében embertelen szadizmussal megkínozták. Az nem volt megállapítható, hogy e kínzásokban Kristóf László I. rendű terhelt is részt vett, de tudta, hogy az általa felderített és nyílt nyomozás alá vont személyekkel mi fog történni. Az így eljárás alá vontak nagy része utóbb megsemmisítő táborba került.
Az I. rendű terhelt 1944. nyarán már nyílt nyomozásokban is tevékenykedett és ennek során közreműködött az elfogott személyek megkínzásában, így gumibotozásban és „villanyozásban".
~ 3 -
Bfv.X.1.185/2005/7.szám
Többek között aktív részese volt dr. Gáspár Ferenc, Kurucz István, Beke Lajos és Pintér Marianna kommunista hazafiak megkínzásának. Dr. Gáspár Ferenc és Pintér Marianna egészségi állapota a kínzás következtében megromlott.
- . - . - . - . –
1944. július 27-én Kristóf László I. rendű terhelt azt az utasítást kapta, hogy Cselényi Antal detektívvel, Palotás Ferenc XIII. rendű terhelt csendőrnyomozóval és Pétervári rendőr őrmester gépkocsivezetővel együtt figyelje, illetve kövesse Sugár György illegális kommunistát.
A felsoroltak gépkocsin követték Sugár Györgyöt Nógrádverőcétől Budapestig. Itt Sugár György a kora délutáni órákban találkozott Szabados Lajossal, aki ugyancsak a baloldali mozgalom tagja volt.
Sugár és Szabados rövid idő eltelte után elváltak egymástól. Az I. rendű terhelt és társai ekkor Szabados Lajost követték, aki egy hűvösvölgyi cukrászdában találkozott Ságvári Endrével.
Cselényi Antal telefonon utasítást kért a felettesétől, aki arra utasította őket, hogy mind a két személyt azonnal vegyék őrizetbe. Palotás Ferencnek azonban kételyei voltak az utasítás helyességét illetően, s ezért ő is telefonált a feletteseinek, akik a korábbi utasítást megismételték.
Ezt követően került sor az intézkedésre.
A csoport tagjai csőre töltött pisztollyal beléptek a cukrászdába, s Cselényi Ságvári Endrét, Kristóf László I. rendű terhelt pedig Szabados Lajost igazoltatta.
Szabados Lajos nem tanúsított ellenállást, Ságvári Endre azonban „az ott keletkezett zűrzavarban" kivette a táskájából a pisztolyát és menekülni igyekezett. Kristóf László I. rendű terhelt Cselényi segítségére sietett, dulakodni kezdett Ságvári Endrével, akit a földre szorított. Ságvári Endre ekkor több lövést adott le, de lövöldözni kezdtek a nyomozók is. Egy lövés derékon találta az I. rendű terheltet, aki ekkor elengedte Ságvári Endrét, akinek az egyik lövése eltalálta a gépkocsivezetőt.
_ 4 -
Bfv.X.1.185/2005/7.szám
Ságvári Endre akkor kimenekült a cukrászdából. Követte őt Cselényi Antal, aki végül lelőtte Ságvári Endrét.
A sebesültek kórházba kerültek, s ott Ságvári Endre és a rendőr gépkocsivezető meghalt.
Kristóf László I. rendű terhelt túlélte a sérülést.
1958. január 22-én Kristóf László békéscsabai lakásán megjelent Vasas György rendőrhadnagy egy rendőr gépkocsivezető társaságában. Igazoltatta az I. rendű terheltet, s közölte vele, hogy őrizetbe veszi és bekíséri a rendőrkapitányságra.
Kristóf László ellenkezett, kijelentette, csak akkor megy be a rendőrségre, ha két tanú jelenlétében közlik vele az eljárás célját. A rendőrtiszt a gépkocsivezetőt segítségért küldte, s ismételten közölte Kristóf Lászlóval, hogy „őrizetben van".
Pontosan meg nem határozható idő után Kristóf László hajlandó volt a rendőrrel tartani. Az utcán haladtak, amikor Kristóf László menekülést kísérelt meg. Beugrott egy ház kapuján és igyekezett a rendőrt kívül tartani. A rendőr azonban riasztó lövés leadása mellett bejutott a ház udvarára. Az I. rendű terhelt ekkor a rendőrre ugrott, igyekezett a pisztolyát elvenni. A földre rántotta a rendőrt. A dulakodás zajára a ház lakói kijöttek az udvarra, s az így keletkezett zűrzavart kihasználva Kristóf László elmenekült. Az volt a terve, hogy külföldre szökik. A riadóztatott karhatalmi egységek azonban körülvették, majd miután lábon lőtték, elfogták.
Az eljárt bíróságok az I. rendű terhelt ismertetett cselekményeit a BHÖ 82. pontja e/ alpontjában meghatározott emberek törvénytelen megkínzása és kivégzése által elkövetett háborús bűntettnek, a BHÖ 218. §-a /l/ bekezdésében meghatározott fogolyszökés bűntettének és a BHÖ 96. §-a /2/ bekezdésében meghatározott hatósági közeg elleni erőszak bűntettének minősítették. /Bár a legutóbbi bűncselekmény esetében a törvényhely megjelölését elmulasztották./
Az ítéletek jogi indokolást - meglehetősen szűkösen -kizárólag a háborús bűntettekkel összefüggésben tartalmaznak az alábbiak szerint.
- 5 -

Bfv.X.1.185/2005/7.szám
A munkásmozgalom tagjai és más üldözöttek tisztában voltak azzal, hogy elfogásuk esetén durva bántalmazás, megkínzás, esetleg halál vár rájuk. Ezért esetleges fegyverhasználatuk jogos, igazságos ellenállás. Az ilyen magatartással szemben pedig törvénytelen a fegyveres fellépés /nevezetesen a rendőri fegyverhasználat/.
- . - . - . - . –
Magyar Ferencné sz. Kristóf Eszter Kristóf László I. rendű terhelt testvére nyújtott be felülvizsgálati indítványt az alapügyben eljárt bíróságok határozatai ellen.
Az indítványban kifejtettek lényege szerint törvénysértően, a korabeli büntető anyagi jogi rendelkezéseket megsértve állapították meg Kristóf László I. rendű terhelt bűnösségét a BHÖ 218. §-a /1/ bekezdése szerinti fogolyszökés bűntettében.
Az I. rendű terhelt és társai a Ságvári Endre elfogása érdekében kifejtett tevékenységüket hivatali működésükből eredő kötelezettségüket ellátva, parancsra fejtették ki; a fegyverhasználatuk is jogszerű volt.
Az irányadó tényállásból nem állapítható meg, hogy a név szerint is megjelölt négy személy megkínzása „milyen súlyú, mértékű" volt, elért-e azt a szintet, amely szükséges a szóban levő háborús bűncselekmény megállapíthatóságához.
A fogolyszökés pedig azért nem róható az I. rendű terhelt terhére, mert nem volt szabályszerű őrizetben, ha pedig igen, akkor e tekintetben tévedésben volt.
Az utóbb benyújtott beadványban és a védő a nyilvános ülésen szóban kiterjesztette a felülvizsgálati indítványt. E szerint az I. rendű terhelt bűnösségének megállapítása a hatósági személy ellen elkövetett erőszak bűntettében is törvénysértően történt, mivel az I. rendű terhelt e körben is - a büntethetőséget kizáró - tévedésben volt.
Az indítványozó a megtámadott határozat hatályon kívül helyezését és Kristóf László I. rendű terhelt felmentését indítványozta.
A Katonai Főügyészség a felülvizsgálati indítványban foglaltak egy részével egyetértett. Az átiratában és a
- 6 -
Bfv.X.1. 185/2005/7.szám
képviselője által a nyilvános ülésen kifejtettek szerint is az eljárt bíróságok téves következtetéssel állapították meg az I. rendű terhelt bűnösségét az emberek törvénytelen kivégzése által elkövetett háborús bűntettben. Ezen túl azonban - nézete szerint - a sérelmezett határozatok nem sértik a büntető anyagi jog korabeli rendelkezéseit és a halálbüntetés kiszabása sem vitatható alappal.
Mindezek alapján indítványozta, hogy a Legfelsőbb Bíróság az I. rendű terheltet az emberek törvénytelen kivégzése által elkövetett háborús bűntett miatt emelt vád alól mentse fel, egyebekben pedig az alapügyben hozott határozatokat hatályukban tartsa fenn. /Bf.VI.238/2005./
- . - . - . - . –
A felülvizsgálati indítvány, részben eltérő okok alapján és más eredménnyel alapos az alábbiak szerint.
Előre kell bocsátani, hogy a felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslati eljárás, amelyben lényegesen szűkebb körű az érdemi vizsgálat lehetősége, mint a rendes jogorvoslati eljárásban.
A Be 405. és 406. §-a kimerítően felsorolja azokat az okokat, melyek alapján sor kerülhet a jogerős bírósági határozatok felülvizsgálatára .
A Be 420. §-a /1/ bekezdése értelmében a felülvizsgálati eljárásban a jogerős határozatban megállapított tényállás az irányadó.
Az adott ügyben ennek azért van hangsúlyozott jelentősége, mert - mint erre a felülvizsgálati indítvány helyesen utalt - a felülvizsgálat tárgyát képező ítéletek szerkesztéséből, egyes megfogalmazásaiból, a bizonyítékok értékelése és a jogi indokolás során írt okfejtésekből az eljárás koncepciós vonásai egyértelműen felismerhetők.
A sérelmezett ítéletek ebből eredő hibái a felülvizsgálati eljárásban, az idézett törvényi rendelkezésekre tekintettel, nem küszöbölhetők ki. Ugyanebből az okból nem adtak alapot a felülvizsgálatra az indítványnak a tényállás egyes részleteit vitató érvei /pl. Kristóf László nem volt hatósági őrizetben 1958. január 22-én, amikor megszökött/.
- 7 -
Bfv.X.1. 185/2005/7.szám
A felülvizsgálat kereteit meghatározó további lényeges törvényi rendelkezés, mely szerint a felülvizsgálati indítványt a megtámadott határozatok meghozatala idején hatályos jogszabályok alapján kell elbírálni. /Be 420. §-a /2/ bekezdése/
A felülvizsgálati indítvány abban a részében, mely szerint az eljárt bíróságok a büntető anyagi jogi rendelkezéseket megsértve állapították meg az I. rendű terhelt bűnösségét az emberek törvénytelen kivégzése által elkövetett háborús bűntettben teljes egészében alapos.
Ezt a bűncselekményt (BHÖ 82. pontja e/ alpontja - korábban 81/1945. /II.5./ ME. sz. R. 11. pontja f/ alpontja -) az követte el, aki általában akár belföldön, akár külföldön felbujtója, tettese vagy részese volt emberek törvénytelen kivégzésének.
A korabeli ítélkezési gyakorlat egy ember megölését is e bűncselekmény körébe vonta, ha a törvényi tényállás további elemei hiánytalanul megvalósultak.
A háborús bűntettek megállapíthatósága szempontjából mindig vizsgálni kellett a célzatot, mert feltétlenül tényálláseleme a szóban levő bűncselekményeknek, hogy azokat a háborús célkitűzések érdekében, vagy azokkal kapcsolatban kövessék el.
Az I. rendű terheltnek a Ságvári Endrével szemben tett intézkedés során kifejtett magatartása több okból sem értékelhető bűncselekményként.
1./
Kristóf László I. rendű terhelt és a vele együtt intézkedő csendőrök mindenben a korabeli jogszabályoknak megfelelően, tehát nem „törvénytelenül" jártak el.
Ságvári Endre körözés alatt állt, az ellene indított eljárás alapját az 1921. évi III. tc. képezte.
A tc.1.§-a értelmében „aki az állam és társadalom rendjének erőszakos felforgatására vagy megsemmisítésére, különösen valamely társadalmi osztály kizárólagos uralmának erőszakos létesítésére irányuló mozgalmat vagy szervezkedést kezdeményez vagy vezet bűntettet követ el és öt évig terjedő fegyházzal büntetendő".
- 8 -

Bfv.X.1.185/2005/7.szám
E rendelkezés alapján a korabeli államhatalom mind a baloldali, mind a jobboldali szélsőséges mozgalmakkal szemben eljárt.
Kristóf László I. rendű terhelt - a társaival együtt -ilyen jogszabályi háttéren nyugvó elöljárói parancs alapján intézkedett. Az események helyszínén két ízben is telefonon megkeresték a felettesüket, aki határozottan megerősítette az utasítást: Ságvári Endrét és Szabados Lajost őrizetbe kell venni. Ebben a helyzetben a csendőrök eljárása az intézkedés során törvényes volt.
Vizsgálni kell: a csendőrök az ezt követő események során is betartották-e a rájuk, illetve eljárásukra vonatkozó előírásokat, rendelkezéseket, különös tekintettel arra, hogy fegyverhasználatra is sor került és az egyikük végül lelőtte Ságvári Endrét.
Az irányadó tények szerint Ságvári Endre a szabályszerű
intézkedésnek ellenszegült, lőfegyvert vett elő és azzal
több lövést adott le, s az egyik csendőrnek halálos
sérülést okozott.
A csendőrök fegyverhasználati jogát a „Szervezeti és Szolgálati Utasítás a Magyar Királyi Csendőrség számára" szabályozta. Ennek 49. §-a 330. pontja értelmében a szolgálatban álló csendőr a fegyverét jogosult mindenki ellen használni, aki őt tettlegesen megtámadja, vagy támadással veszélyesen fenyegeti.
Ugyanezen szabályzat szerint a szolgálatban álló csendőr
köteles a fegyverét használni
- ha másnak közvetlenül, jogtalanul és súlyosan veszélyeztetett életét, testi épségét, személyes szabadságát vagy vagyonát másként megvédeni nem lehet,
- ha valaki a csendőrt szolgálati ténykedésében a fegyverhasználattal való fenyegetés dacára tettlegesen akadályozza és az ellenszegülést másként megtörni nem lehet.

Az 1932. évi XIII. te. l.§-a /1/ bekezdése értelmében a rendőrség fegyverviselésre jogosult tagja vagy közege hivatásának jogszerű teljesítése közben fegyvert használni jogosult:
(4./pont)a súlyos bűncselekmény elkövetésével gyanúsított vagy emiatt elítélt olyan egyén kézre kerítése végett, akit
- 9 -
Bfv.X.1.185/2005/7.szám
el kell fogni, ha kézre kerítése fegyverhasználat nélkül nem látszik lehetségesnek.
Az irányadó tényállás szerint Kristóf László I. rendű terhelt fegyvert nem használt. A fentiek kifejtése azért szükséges, mert abból levonható, hogy az intézkedés egésze - a többi csendőr fegyverhasználatára is kiterjedően -szabályszerű, törvényes volt.
2./
Kristóf László I. rendű terhelt bűnösségének
megállapítására e bűncselekmény miatt a büntető anyagi jog
alapvető általános tételei szerint törvénysértően került
sor.
A szóban levő háborús bűntett elkövetője az lehetett aki
„felbujtója, tettese vagy részese volt emberek törvénytelen
kivégzésének".
A tényállás szerint amikor Cselényi Antal az utcán lelőtte Ságvári Endrét, Kristóf László a cukrászda padozatán feküdt sérülten. Az utcán történteknek bármilyen „részese", sőt észlelője sem volt.
A korabeli büntetőjogi szabály /1878. évi V. tc./ szerint tettes az, aki valamely törvényes tényálladék egészét vagy egy részét megvalósítja, vagy a bűncselekmény véghezvitele céljából büntetés alá eső előkészületi cselekményt visz végbe.
Az elbíráláskor hatályos 1950. évi LL. tv. /Btá./ 20. §~a /1/ bekezdése értelmében tettes az, aki a bűntettnek a törvényben meghatározott tényállását egészben vagy részben megvalósítja.
A részesség két típusa a felbujtás és a bűnsegély.
A Btá. 20. §-a /2/ bekezdése szerint felbujtó az, aki mást bűncselekmény elkövetésére szándékosan rábír,
bűnsegéd pedig az /Btá.20. §-a /3/ bekezdése/ aki másnak a bűncselekmény elkövetéséhez szándékosan segítséget nyújt.
Az idézett törvényi rendelkezések alapján belátható, hogy Kristóf László tettese nem lehetett a Ságvári Endre lelövésével esetleg megvalósult bármely bűncselekménynek, de részese sem, mivel a felbujtónak a tettes szándékát
- 10 -
Bfv.X.1.185/2005/7.szám
kiváltó, a bűnsegédnek pedig legalább a tettes szándékát erősítő magatartást kell tanúsítania.
Összegezve az eddig leírtakat:
Kristóf László ez esetben megvalósított cselekménye - a többi eljáró csendőr esetleges felelősségétől függetlenül is - nem valósított meg bűncselekményt, elítélésére a büntető anyagi jogi rendelkezések megsértésével került sor.
- . - . - . - . –
A felülvizsgálati indítványnak az a része, mely szerint Kristóf László I. rendű terhelt további cselekményei nem bűncselekmények, téves. Ugyanakkor azonban leszögezhető, hogy az eljárt bíróságok a korabeli büntető anyagi jogi rendelkezéseket megsértve állapították meg a terhelt bűnösségét az emberek törvénytelen megkínzása által elkövetett háborús bűntettben, a fogolyszökés bűntettében és a hatósági közeg elleni erőszak bűntettében is.
Az irányadó tények szerint Kristóf László közelebbről meg nem határozott helyen és időben részt vett négy, név szerint is megnevezett személy bántalmazásában, kínzásában. A tényállás más részéből kiderül /12. oldal utolsó bekezdése/ hogy ezt - másokkal együtt vallomás kicsikarása érdekében tette.
Ezt a cselekményt az eljárt bíróságok tévesen minősítették a BHÖ 82. pontja e/ alpontja szerinti emberek törvénytelen megkínzása által elkövetett háborús bűntettnek.
A háborús bűntettek - mint erről már volt szó - akkor valósultak meg, ha a cselekmény és a háborús célok közötti összefüggés kimutatható volt, azt a háborús célkitűzések érdekében vagy azokkal kapcsolatban követték el.
Az ítéletek indokolásából levonható, hogy a bántalmazott, megkínzott négy személy a baloldali mozgalom tagja volt, az eljárás alá vonásuk tehát nem volt mentes politikai jellegű megfontolásoktól. A meglehetősen hézagos tényállás alapján azonban nem állapítható meg, hogy Kristóf László és társai magatartását háborús célkitűzések irányították.
Ez a cselekmény azonban bűncselekmény volt.
- 11 -
Bfv.X.1.185/2005/7.szám
Megvalósította ugyanis az 1878. évi te. /Csemegi Kódex/ 477. §-ában meghatározott hivatali hatalommal visszaélés bűntettét, amelyet az a közhivatalnok követett el, aki azon célból, hogy vádlottól, tanútól vagy szakértőtől vallomást csikarjon ki, ezek valamelyike ellen bármily törvényellenes kényszereszközt alkalmaz vagy alkalmaztat /kényszervallatás/.
E bűncselekmény büntetési tétele öt évig terjedő börtönbüntetés volt.
A cselekmény téves jogi minősítése törvénysértő jogkövetkezményekre vezetett; az eljárt bíróságok nem vizsgálták meg, hogy e cselekmények büntethetősége az elbírálás idejére nem szűnt-e meg.
Az 1878. évi V. tc. 105. §-a 3. pontja értelmében az elévülés kizárja a bűnvádi eljárás megindítását, mégpedig öt év elteltével, ha a bűntettre öt évi, vagy annál rövidebb tartamú szabadságvesztést ír elő a törvény. Hasonló rendelkezést tartalmaz az elbíráláskor hatályos Btá. 25. §-a b/ pontja, mely szerint az elévülés megszünteti az elkövető büntethetőségét egyéb - tíz évet meg nem haladó börtönnel büntetendő - bűntett esetében az arra megállapított szabadságvesztés legmagasabb tartamának megfelelő idő, de legalább három év elteltével. Megállapítható tehát az elkövetési időre /1944. nyara/ tekintettel, hogy Kristóf László büntethetősége e cselekmény miatt 1949. nyarán megszűnt.
A bíróságok akkor jártak volna el törvényesen, ha az e cselekmény miatt indított büntetőeljárást a korabeli Bp. /1951. évi III. törvény/ 175. §-a /3/ bekezdése a/ pontja alapján megszüntették volna.
- . - . - . - . –
A felülvizsgálati indítvány érvelésével szemben az eljárt bíróságok abban nem tévedtek, hogy megállapították: Kristóf László I. rendű terhelt elkövette a BHÖ 218. §-a /1/ bekezdésében meghatározott fogolyszökés bűntettét és a BHÖ 96. §-a /2/ bekezdésében meghatározott hatósági közeg elleni erőszak bűntettét.
Az irányadó - és a felülvizsgálati eljárásban nem vitatható - tények szerint Kristóf László I. rendű terhelt hatósági
- 12 -
Bfv.X.1.185/2005/7.szám
őrizetből szökött meg, és ennek sikere érdekében az intézkedő rendőrt bántalmazta.
A felülvizsgálati indítványban foglaltakkal szemben a büntethetőséget kizáró tévedés sem írható a javára.
A tényállás egyértelmű: a rendőr közölte vele, hogy őrizetbe veszi, és az sem kérdéses, hogy tudta, az intézkedő személy rendőr, tehát hatósági közeg /hivatalos személy/.
Az I. rendű terhelt bűnösségének kimondására - ennek ellenére - e körben is törvénysértően került sor.
Az eljárt bíróságok nem vizsgálták az eset körülményeit, súlyát, holott ez a korabeli jogszabályok és ítélkezési gyakorlat szerint sem volt mellőzhető.
A BHÖ 56. §-a előírta, hogy „ha az elkövetett bűntett - az eset összes körülményeinek mérlegelése alapján - olyan csekély jelentőségűnek mutatkozik, hogy a törvény szerint alkalmazható legenyhébb büntetés is szükségtelen
„ " a bűnösség megállapítását és a büntetés
kiszabását mellőzni kell".
Kristóf László I. rendű terhelt a háború befejezése után beilleszkedett a társadalomba, jogkövető magatartást tanúsított. Kellő alappal vélhette, hogy tizennégy év eltelte után már nem vonják felelősségre - az általa egyébként jogszerűnek tartott - cselekményei miatt. Ebben a helyzetben került sor 1958-ban a rendőri intézkedésre. Tisztában volt azzal, - a már addig lezárt eljárások ismeretében - hogy a Ságvári Endre ellen foganatosított intézkedésben való részvétele miatt igen súlyos következményekre számíthat. Ezt figyelembe véve a magatartása: a menekülés és az annak sikere érdekében elkövetett cselekmény, a rendőr kisebb súlyú bántalmazása, ha bűncselekményt is valósított meg, olyan csekély súlyú, jelentőségű volt, hogy nem igényelte a bűnösség megállapítását és büntetés kiszabását.
Az e cselekmények miatt indított büntetőeljárást a Bp.l75.§-a /3/ bekezdése d/ pontja alapján meg kellett volna szüntetni.
A Legfelsőbb Bíróság - a kifejtettekre tekintettel - a megtámadott határozatok Kristóf László I. rendű terheltre

- 13 -
Bfv.X.1.185/2005/7.szám
vonatkozó részét a Be 425. §-a alapján hatályon kívül helyezte és a Be 426. §-a /1/ bekezdése a/ pontja alapján maga hozott a törvénynek megfelelő határozatot.
Kristóf László I. rendű terheltet az emberek törvénytelen kivégzése által elkövetett háborús bűntett miatt emelt vád alól - bűncselekmény elkövetése hiányában - a Be 331. §-a /1/ bekezdése alapján felmentette,
a további bűncselekmények miatt indított büntetőeljárást pedig - a határozatban megjelölt jogszabályok alapján -megszüntette.
Az ügy sajátosságaira tekintettel le kell szögezni: a Legfelsőbb Bíróság felülvizsgálata kizárólag a büntetőjogi megítélésre terjed ki és semmiben sem érintette az elbírálás tárgyát képező események történelmi, politikai értékelését. Ságvári Endre személyiségének, történelmi szerepének vizsgálata illetve méltatása nem a bíróságra, hanem a történészekre tartozik.
A bűnügyi költségekről szóló rendelkezés a Be 428. §-án alapul.
Budapest, 2006. március 6.
Dr. Kónya István s. k. a tanács elnöke, Dr. Édes Tamás s. k. előadó bíró, Dr. Akácz József s. k. bíró, Dr. Horváth Ibolya s. k. bíró, Dr. Belegi József s. k. bíró
A kiadmány hiteléül:
bírósági tisztviselő
MTné

Kristóf Lászlóval kapcsolatos hazugságok és rágalmak Pintér Marianna vonatkozásában

Ezt az írást Kristóf Lászlónak egy, az iratokat és iraton kívüli tényeket ismerő hozzátartozója írta, akit nem vezet gyűlölet, hanem az ártatlanul kivégzett ember megbecsülése és az igazság szeretete.
Isten legyen irgalmas azoknak, s hiúsítsa meg alantas, gyűlöletet és tévhiteket előidézni akaró ténykedéseiket, akiknek elvbarátai a testet megölték, de Ők most már a lelkét is meg akarják ölni!

Az LB 2006. március 6-i Kristóf Lászlót részben felmentő, másrészt az ellene folyó eljárást megszüntető ítélete heves tiltakozást váltott ki a magukat antifasisztának definiáló, de ugyanakkor a kommunista múlt sérthetetlenségén őrködő, a közvéleményt évtizedek óta a sajtóban való korlátlan megjelenéssel befolyásolni képes egyének körében.
Miután világossá vált számukra, hogy jogi úton nem lehetséges ez ellen a felmentés ellen fellépni, továbbá a külföldön hazánk igazságszolgáltatását rossz színben feltüntető kísérleteik sem jártak számottevő sikerrel (Guardian, Ságvári dosszié), a szokásos, a kommunista múltunkban jól bevált módszert alkalmazták: hazudni kell, a lényeget meg nem érteni, publikálni ahol csak lehet, összeollózni fűt-fát, hiszen a közvélemény számára teljességgel ellenőrizhetetlenek az elhangzott állítások.

Nyilvánvalóan megfelelő támadási lehetőség az 1959-es koncepciós ítélet (melynek 13 vádlott esetében lehetnek valós tényei is) amúgy is hazug állításainak variálása, a felmentett ember minél rosszabb színben feltüntetése. Hiszen az is több a semminél, ha már a Legfelsőbb Bíróságról nem lehet közvetlenül bebizonyítani, hogy a fasizmust akarja rehabilitálni és antiszemita, akkor azt kell sulykolni, hogy ”egy nem akármilyen bűnöző”-t mentett fel.
A legújabb ötlet, hogy az egykor letartóztatott kommunista Pintér Marianna perli a Legfelsőbb Bíróságot az őt ért sérelem miatt Dr. Ádám György (állambiztonsági tiszt, őrnagy 1956-1989, HVG) és Dr. Kende Péter képviseletével.

Kristóf Lászlót fő bűne, "Ságvári Endre megölésén" túl 4 ember kínzásában való részvételben mondták ki bűnösnek 1959-ben. Dr. Gáspár Ferenc, Bekker Lajos, Pintér Marianna, Kurucz István ismerték fel benne 15 év múltán kínzójukat.
Több kötet tanúkihallgatási jegyzőkönyvben mindösszesen ők állították, hogy Kristófnak egyáltalán köze volt kihallgatásukhoz.
Ezek az állítások azután a tárgyalás során megdőltek, a tárgyalási jegyzőkönyvben már csak Pintér Marianna (Pintér Györgyné Gárdos (Grünfeld) Mariska ismert kommunista nagyasszony – aki 1919-ben a Vörös Újság szekesztője volt – leánya) állította határozottan az alábbiakat:

Tárgyalási jegyzőkönyv 122. oldal:
„Pintér Marianna: 1922-ben született, anyja: Gárdos Mária, Budapest, IX., Szemlőhegyi ut (ez téves, a
Szamuely utcáról van szó, ahol egyébként pár házzal odébb lakott Kristóf László huga,
akit Kristóf László rendszeresen látogatott az 50-es években, egészen letartóztatásáig, akár
az utcán is összetalálkozhattak volna, Kristóf László eléggé feltűnő alak volt motorjával az
akkori jármű nélküli utcákon) 35. sz. alatti lakos, szigsz:AU-I. 322220.

sértett, egyébként érdektelen tanú, aki az igazmondásra és a titoktartásra történő törvényes figyelmeztetés után lényegileg az alábbiakat adja elő:

A kommunista mozgalomban való részvétel miatt 1944. junius 28-án Kristóf László és Koncz Elek letartóztattak és a Csillaghegyre szállítottak. Itt Koncz Elek, Kristóf László, Kékkői Ferenc és a Juhászok bántalmaztak, kinoztak. Villanyoztak, guzsbakötöttek, footbaloztak velem, rugtak, vertek, cigarettával égettek, ami ott történt, azt szavakkal elmondani nem lehet. Kristóf is heteken keresztül résztvett kinzásomban, azonban nem minden alkalommal volt jelen, mikor engem kinoztak. Kékkőihez képest ő enyhébb ember volt, azonban kinzásomban ő is résztvett, vert, és ő kérte, hogy villanyozhasson engem.

Csillaghegyről a Conti utcába, onnan Komáromba, majd pedig Németországba táborokba szállítottak. Csillaghegyről majdnem mindenkit deportáltak. A deportáltaknak csak egy töredéke jött haza. A bántalmazásokból kifolyólag még most is rokkant vagyok .”


„Elnök kérdésére: Egy-két esetben égettek cigarettával, engem gyertyával nem égettek, de hallottam arról, hogy ilyesmi is történt itt . Tegeztek, orditoztak velem, női mivoltomban is sértegettek, trágárul beszéltek, kilátásba helyezték, hogy ha nem pofázok, akkor jégpincébe kerülök, ahol megdögölhetek. Ott nem volt orvos.

I.r. Kristóf László vádlott: Emlékezem a tanú nevére, én nem bántalmaztam őt.

Dr. Endrődi László ügyvéd kérésére tanú: a felszabadulás után , már kihallgattak ez ügyben. Ekkor Kristófra is tettem vallomást. E vallomásomban Kristóf mint ahogyan ismertük, „Laci felügyelő” néven szerepelt.

A vádlottak egyéb észrevételt nem tettek.

Kérdés, észrevétel nem lévén, a tanács elnöke befejezi Pintér Marianna tanú kihallgatását …”

Tárgyalási jegyzőkönyv 111.oldal:

„Tanú (Konzc Elek): Pintér Marianna letartóztatásánál maradt ott Kristóf lakásmegfigyelésre, Donáth Ferenc járt fel Pintér Marianna lakására. Előzőleg mindig feltelefonált. Pintér Marianna egy jelszót mondott, ami azt jelentette, hogy Donáth feljöhet hozzá. Donáth telefonált, azonban Pintér Marianna nem az igazi jelszót mondta meg neki, ezért Donáth nem jött fel a lakására, hanem a lakás előtt, az utcán sétált. Ez a személy gyanus volt. Pintér Marianna azt mondta, hogy a sétáló személy nem Donáth Ferenc, azonban később megmondta, hogy mégis Donáth Ferenc volt. Ezt a személyt nem tartóztattuk le, mert személyazonosságát 100%-os pontossággal nem tudtuk. Pintér Mariannát Kékkői és Juhász megverte.”

Mint látható, Pintér Marianna arra nem emlékezett Kristóffal kapcsolatban, hogy a lakásán órákat töltöttek együtt.

Kristóf László fellebbezéséből (a tárgyalási jegyzőkönyvek nem tartalmazzák szó szerint az elhangzottakat, mint ahogy manapság sem. Engedjünk meg legalább annyi jóindulatot, hogy a perben akkor még egyedül halálra ítélt Kristóf László ügyvédje nem hazudozni akart a fellebbezésben, hogy elérje legalább a halálos ítélet enyhítését, hanem valóban elhangzott minden, amire hivatkozik):

„A bizonyítási eljárás során csupán Pintér Mariann vallotta azt, hogy vádlott egy ízben az ő kihallgatása során bent volt a szobában, de őt Koncz, Kékkői, és id.Juhász hallgatták ki s bántalmazták. Vádlott cselekvőségére csupán annyiban emlékszik, hogy egy ízben kérte, hogy ő is villanyozhasson, arra azonban, hogy villanyozott volna, vagy hogy bántalmazta volna nem emlékszik.

Kurucz István tanú pedig kifejezetten vallotta, hogy vádlott egyáltalában nem bántalmazta, sőt, mint ahogy a tanú megállapította, illetve elmondotta vádlott inkább lebuktató, felhajtó volt, mint kihallgató. Így az ítélet ebben a vonatkozásban téves.

Beke (Bekker) Lajos tanúval kapcsolatosan is azt állapítja meg az ítélet, hogy vádlott bántalmazta. Nevezett is azt vallotta a tárgyalás során, hogy őt Juhász és Horváth Mihály bántalmazták, de lehet, hogy ekkor Kristóf is jelen volt.
Dr. Gáspár Ferenc is a kihallgatása során nem emlékezett határozottan arra, hogy vádlott bántalmazta volna.”

Kristóf Lászlót 1944. június vége felé helyezték Csillaghegyre a nyílt kommunista ellenes nyomozásokhoz. Az egy hónap alatt heteket töltött Nagykanizsán és Bázakerettyén, míg július 26-án, Nagykanizsáról való hazaérkezése után utasítást kapott Sugár figyelésére, mivel Sugár Nógrádverőcén lakott akkoriban és Kristóf is ott élt a szülői házban. Július 27-én Ságvári súlyosan megsebesítette, attól kezdve a háború végéig nem tudott munkába állni.
A tanuk csak erre a szűk hónapra tanúskodhattak. 14 év múltán.


És most ezek után néhány mai állítás Kristóf László személyével kapcsolatban.

Hajónapló (izsákblog – többek szerint személyesen Kende) 2007.01.26.:
„Kende Pétert nem hagyta nyugodni, hogy az LB utólag mártírrá stilizál egy nem közönséges bűnözőt”

„Kende egy antifasiszta levelezőlista tagjaihoz eljuttatott üzenetében …azt írja, sikerült új tényeket föltárnia, amelyek hamarosan megjelennek. …óriási szükség lenne arra is,…hogy jogilag megtámadható legyen …az ítélet.
Erre akkor van mód, ha sikerül előkeríteni azon öt ember valamelyikének egyenesági leszármazottját, aki az eredeti, 1959-es perben, Kristóf elitélésekor tanúként szerepelt, és elmondta, hogyan kínozta meg őket Kristóf.
Az érintettek: Bekker Lajos, Kurucz István, Pintér Marianne, Dr. Gáspár Ferenc, Miklós József.
Valamennyiüket 1944 tavaszán-nyarán fogták le, és Kristóf László több társával együtt megkínozta.

Kende levelében arra kéri a nyilvánosságot, hogy ha bárki bármelyik fenti személy egyenes ági leszármazottjáról (gyerekéről, unokájáról) tud valamit, ossza meg információját vele a peter@kende.hu mailcímre küldött levélben.”


A blogban olvasható az ítélet 1959-ből. Ki talál benne Miklós Józsefet? Az elképzelhető, hogy vallomást tett és a sok száz oldal iratanyagban van ilyen , de ha már az ítéletben sem nevezik meg, akkor vajon mennyire kell komolyan venni azt a tanúvallomást? És a többit?

Most pedig néhány gyöngyszem azoknak a tollából és szájából, akik szerint az 1959-es ítélet nem volt koncepciós, ellentétben a 2006-os LB ítélettel.

Népszabadság online 2007. július 8.:
„A Legfelsőbb Bíróság felmentette a bűncselekmény alól Kristóf László volt csendőrt, aki Pintér Mariannát megközelítőleg halálra kínozta. Pintér Marianna személyét nagyon súlyosan sérti, hogy Kristóf Lászlót halála után 47 évvel felmentették minden bűncselekmény alól….-tette hozzá Ádám György ügyvéd.
MTI”

Megj.: Kristóf Lászlót Ságvári Endre megölésében mentette fel az LB, az ügyészséggel egyetértve.
Igazán sajnálatos, de Kristóf Lászlót Ságvári megöléséért, szándékosan hazug módon ítélték el és végezték ki. Ha valaki az ítéletet türelmesen végigolvassa, láthatja, hogy emberek megkínzásáért senkit nem ítélt halálra az akkori bíróság. Ezért a cselekményért „csak” éveket osztogattak ebben a perben. Pintér Marianna megkínzása az 1959-es Népbíróságnak sem fájt annyira, hogy azért bárkit halálra ítélt volna. Hiszen az akkori hatalom is élt a kínzás eszközével.

Index/MTI 2007.07.08.:
„A Fővárosi Bíróságon indít eljárást Pintér Marianna, aki jogi képviselőjének tájékoztatása szerint az utolsó még életben lévő sértett azok közül, akiket az 1959-ben kivégzett Kristóf László megkínzott.”

Barikád.hu:
„Az asszony azt állítja, hogy a Ságvári Endre megölése miatt kivégzett Kristóf László csendőrtiszt egy akció során úgy bántalmazta többek között őt is, hogy sérüléseibe majdnem belehalt.”

Szerencsére mégsem halt bele, túlélte a németországi táborokat is. Ellentétben Kristóffal, aki a kivégzésbe tényleg belehalt.

Hirszerző:
„ÁdámGyörgy és Kende Péter, Pintér Marianna jogi képviselői sajtóközleményükben rámutattak: védencüket – ahogy az az 1959-es periratokból egyértelműen kiderül – 1944-ben borzasztóan megkínozták és ebben a kínzásban részt vett Kristóf László is.
A bántalmazások következtében egész életére ható egészségkárosodást szenvedett el, s számára az egyetlen jóvátétel az 1959-es ítélet volt.
Pintér keresetében kérte a Fővárosi Bíróságtól a jogsértés megállapítását, az általa jogellenesnek tartott és számára sérelmes helyzet megszüntetését, a 2006. márciusa előtti jogi állapot helyreállítását, végül egy forintos kártérítés megítélését.”

Megj.: Bár többen kínozták meg, neki egyedül Kristóf László halála volt az elégtétel (akire egyébként vallomását fentebb olvashatjuk). Most azt akarja, hogy a felmentés ne történjen meg, Kristóf maradjon halálra ítélve Ságvári megöléséért.
Azt pedig elhisszük, hogy mindent megtett Kristóf halálra ítélése érdekében, ha ez volt számára az egyetlen jóvátétel. Talán a befolyásos kommunista nagyasszony mama sem volt tétlen a kulisszák mögött.

Népszabadság 2007.07.21. Lencsés Károly: Hivatali visszaélés vagy háborús bűntett?
„Másként látja a felperes (Pintér Marianna), aki a Békepárt – a Kommunisták Magyarországi Pártja utódszervezete – tagjaként, háborúellenes tevékenysége miatt 1944 nyarán tíz napig volt a csendőrség fogságában.”

1959-ben a tárgyaláson azt vallotta, hogy hetekig kínozták, melyben Kristóf László is részt vett, lásd fentebb.

„Többedmagával tartóztatták le, ám csak ő élte túl a kínzásokat, amelyeknek aktív részese volt Kristóf László egykori csendőr.”

És a másik három megkínzott? Hogyan tudtak vallomást tenni 1959-ben, ha nem élték túl?

„Ádám György professzor, Pintér Marianna jogi képviselője viszont állítja: az ötvenes években hatályos szabályok szerint a csendőrt megalapozottan ítélték el, mert tettese vagy legalábbis részese volt törvénytelen kivégzéseknek.”

Ádám György és Lencsés Károly honnan szedi ezt? Talán el sem olvasták az 1959-es ítéletet? Kristóf Lászlót kizárólag Ságvári Endre megölése miatt ítélték halálra. Azért mentette fel az LB, mert hivatali kötelességét teljesítette és soha, semmilyen formában fel sem merült, hogy bárkit halálra kínzott vagy megölt volna, sem Ságvárit, sem mást. Ha ez megtörtént volna, garantáltan benne lenne az 1959-es ítéletben.

„Pintér Marianna a tíznapos válogatott kínzás minden pillanatára emlékszik: ütötték-verték, testét cigarettával égették, villanyozták: Ez utóbbi „kezelést” saját kívánságára Kristóf csendőr alkalmazta
Amikor véletlenül tudomást szerzett arról, hogy az LB azt tavaly hatályon kívül helyezte, úgy gondolta, képtelen tovább élni. Mára egészségi állapota tovább romlott, és hosszabb ideje súlyos beteg.”

Megj.: 85 éves. Úgy látszik, valóban gyógyír volt Kristóf halála az elszenvedett sérelmekért. Igaz, hogy szerinte sem Kristóf kínozta legjobban, de mindegy, ő volt kéznél a bosszúhoz… Legalábbis 1959-ben még azt vallotta, nem Kristóf volt a legkegyetlenebb kínzója.

Az ártatlanul kivégzett Kristóf László 86 éves húga és 88 éves felesége pedig addig akartak élni, míg a szégyenbélyeget le nem szedették a szeretett testvérről, férjről. Ezt a mai független Magyarország Legfelsőbb Bírósága megtette. Ezek az asszonyok most mégis nap mint nap azzal szembesülnek, hogy a sajtó, TV azt vágja a képükbe, hogy nem akármilyen bűnöző, gyilkos, emberek kínzója a 2006. március 6-tól újra bűntelen, teljes méltóságú rokonuk.

Népszabadság 2007.07.28. Munkatársunktól: Új emléktábla Ságvárinak
„az 1959-ben kivégzett Kristóf László … részt vett viszont egykori kommunisták halálra kínzásában…Ezért Kende tegnap a halálos ítélet hatályon kívül helyezéséről döntő legfelsőbb bírósági tanács tagjait lemondásra szólította fel.”



Kende Péter az 1959-es ítéletben Kristóf László által megkínzottak hozzátartozóit kereste. Van egy, aki az 1959-es tárgyaláson tanúvallomást tett.

Tárgyalási jegyzőkönyv 122. oldal:
„Bekker Lajosné: sértett, egyébként érdektelen tanú, aki az igazmondásra és a titoktartásra történt törvényes figyelmeztetés után lényegileg az alábbiakat adja elő:

Férjem üldözött részére hamis papirokat szerzett, 1944. nyarán letartóztatták ezért, azonban letartóztatásából megszökött. Ekkor engem tartóztattak le és 1 napig a Csillaghegyen tartottak fogva. Amikor férjem másnap megkerült, engem elengedtek. Őrizetem alatt engem nem bántalmaztak, azonban a férjemet nagyon megverték. Valami Molnár nevű nyomozó verte meg őt.

Vádlottak nem tesznek észrevételt.

Kérdés, észrevétel nem lévén, a tanács elnöke befejezi Bekker Lajosné tanú kihallgatását…”

Ennél közelebbi rokont és tanút 2007-ben sem lehet találni.
Ő csak tudta, hogy hogyan és kik kínozták meg a férjét.


Másodfokon halálra ítéltek még két vádlottat. Palotás Ferencet, aki szintén részt vett Ságvári elfogásában. Őt már egyszer jogerősen életfogytiglanra ítélték ezekért a cselekményekért (háborús bűntett, emberek megkínzása, Ságvári megölésében való részvétel), 1959-ben is éppen töltötte büntetését. Most másodfokon a halálbüntetést elsősorban Ságvári megöletésében való részvétele miatt kapta.
A harmadik vádlottat Rózsa Ferenc kommunista halálában való „cselekvősége” miatt ítélték halálra. A letartóztatottak megkínzása ebben a perben csak a történelmi háttér színezéséhez kellett. Tessék elolvasni!

Kristóf László letartóztatása után egy évig tartott, mire kigondolták az illetékesek, hogy az elrettentés, megfélemlítés céljából milyen perek és ítéletek szülessenek. Kb. 100 embert kerítettek elő, volt csendőröket, rendőröket (őket mindjárt őrizetbe is vették 1959 január 21-én) és az 1943-44-ben elfogott kommunistákat, akik tanúskodtak a vádlottak ellen. Bekker Lajos például egy másik perben is tanúskodott. A letartóztatottakat szépen szétosztották. A Kristóf perben csak csendőrök a vádlottak. Jótékony homály fedi azt a tényt, hogy a Ságvári Endre tényleges lelövését végrehajtó, akkor már külföldre szökött Cselényi nem is csendőr volt, hanem politikai rendőr, mint ahogy a Ságvári által meggyilkolt Pétervári gépkocsivezető is. De az ő (Cselényi) munkatársait, parancsnokát is elfogták, csináltak egy másik pert, ahol rendőrök voltak a vádlottak, akik közül többet már elítéltek a háború után. De sebaj, perújítás és lehet újra ítélni. A rendőrök elleni perben törvénytelenül a Fővárosi Bíróság és Legfelsőbb Bíróság ítélkezett felettük. Volt olyan vádlott, akit első fokon Tutsek bíró halálra ítélt, másodfokról Vida bíró visszaadta, első fokon Tutsek bíró újra halálra ítélte, másodfokon Vida bíró életfogytiglanra módosította. Ez az elítélt 1973-ban, 15 év után szabadult. Senki nem gondolta volna ekkor a gulyáskommunizmusban, hogy még vannak a börtönökben politikai foglyok. Utolsó 3 börtönévében a fegyházat szigorúbbra minősítették, ezért az addigi évente 4-szer két látogatót 4-szer egyre szigorították, a csomagküldést 4-ről kettőre csökkentették. Bár az ő ítélete nem volt ilyen szigorú, de kicsire nem adtak élet és halál urai. Elmondta, hogy minden egyes vallomás megtételére kínzással kényszerítették őket, egy év alatt egyre többet vallattak be velük. Élete végéig állította, hogy nem voltak igazak azok a kínzások, melyeket be kellett vallaniuk. Ennek a 15 vádlottas pernek az ítéletét 80 példányban, nyomdán nyomtatták ki. Vajon mi volt a céljuk vele? Végül is szigorúan titkos megjelöléssel elsüllyesztették. Valószínűleg rájöttek, hogy törvénytelen volt az egész per, mert a bíróság nem volt illetékes. Ezen az alapon törölte az ítéletet 2 volt vádlott esetében haláluk után családjuk kérésére a Legfelsőbb Bíróság.

Kristóf László családjának azt mondta, hogy nem bántották. De mivel ő volt az egyetlen, aki nem volt hajlandó elismerni a vádakat, nem kért bocsánatot semmiért, nem bánta meg, hogy csendőr volt, nem valószínű, hogy kesztyűs kézzel bántak vele. Ha elkövette volna azokat a cselekményeket, amelyekkel vádolták, Ő biztosan beismerte volna. A figyelmes olvasónak ez egyértelmű kell, hogy legyen a halálos ítélet olvasásakor. Érezhető belőle a bíró gyűlölete a nem hajló ember iránt. Az ítélet csak két példányban készült és titkosították. Végül is nem használták fel propaganda célokra. 1971-ben megjelent egy könyv és 1972-ben elkészült egy film: Harminckét nevem volt. Szerzője, Hollós Ervin alezredes 1958-tól vezette a Belügyminisztérium II. főosztályának 5. alosztályát, ahol ő vezette a „háborús és népellenes cselekmények” címén folyó megtorlást. (Wikipédia)




Népszava online 2007.07.26. Donáth Ferenc: Az áldozat joga.
„Kristóf László és többi gátlástalan, profi hóhér….
Tény, hogy az LB jóvoltából 2006-ban az „ártatlanná nyilvánítottak köre” bővült egy szadista verőlegénnyel”

Donáth egy jelenleg újra ártatlannak nyilvánított, a valóságban pedig mindig is ártatlan embert titulál gátlástalan, profi hóhérnak és szadista verőlegénynek. Ha az érdeklődő ezen a blogon vette a fáradtságot és elolvasta Kristóf Lászó ítéletét a koncepciós perben, maga is megítélheti, hogy vajon miért érezte a Legfelsőbb Bíróság elnagyoltnak az emberek megkínzásával kapcsolatos vádakat.
Ez az ítélet kissé zavarosan tartalmazza azokat a tudnivalókat Kristófról, amik szerint nem szadista verőlegény volt, hanem rejtett nyomozó, aki 1942-43-ban a fasiszták tevékenységével kapcsolatosan végzett nyomozásokat. 1944 elején Tatabányán volt beépítve a bányászok közé. Június végén helyezték át Csillaghegyre. Július 27-ig, amikor megsebesült Ságvári letartóztatásakor még két vidéki kiküldetése volt, Nagykanizsán és Bázakerettyén. A maradék pár napban pedig nem bírt olyan hírnévre szert tenni, hogy egyáltalán pl. a Hollós Ervin elvtárs által írt Csendőrség, Rendőrség, VKF2 tudományos mű „verőlegényei” közé bekerülhessen. Neve csak Ságvári elfogása kapcsán kerül egyáltalán leírásra. Mátyás bíró maga sorolja fel azokat a tényeket, amelyek önmagukban cáfolják a „hóhér…szadista verőlegény” voltát Kristófnak. Az igaz, hogy ezek ellenére odabiggyesztették a négy ember megkínzásában való részvételt, de úgy látszik, a bíróság saját lelkiismeretét is meg kellett nyugtatni, hogy csak egy szadista verőlegényt ítélt el ártatlanul.
Pintér Marianna vallatása valóban szörnyű lehetett a 22 éves fiatal lánynak, de kikövetkeztethető, hogy az illegalitásban tevékenykedő kommunista nagyasszony mama, Gárdos Mariska is oka lehetett annak, hogy kapcsolatairól vallatták. És végül is bosszút tudott állni azon az egyetlen emberen, akit ő maga nevezett „Kékkőihez képest enyhébb ember”-nek.
Kristóf László NEM kínzott meg senkit. Ezt bebizonyítani ma már lehetetlen, nem azért, mert szemtanúk nincsenek, hiszen arra nem is lehet, hogy nem tett meg valaki valamit, hanem azért, mert a csendőrségi iratokat, ahonnan a szolgálatban keletkezett időbeli tényeket, jelentéseket ki lehetne kutatni, az országból elvitték a háború végén, vagy megsemmisítették. Ezekből akarta Kristóf László bizonyítani, hogy hol tartózkodott abban az időben, amikorra vádolták az emberek megkínzásával. (Mint annak a vádaskodó kommunistának az esetében, aki augusztusban lett letartóztatva, de Kristóf László a Ságvári okozta sebesülése után már soha nem lépett szolgálatba.) Így maradnunk kell az 1959-es ítélet tényállásánál, de mivel a bírósági eljáráshoz, az ítélet meghozatalához a tárgyaláson elhangzott vallomások is hozzátartoznak, vonjuk le nyugodtan a következtetéseket azokból az állításokból Pintér Marianna megkínzására vonatkozóan, amelyek fentebb már idézve lettek. Vagyis a saját vallomását, a csendőr vallomását, aki részt vett Pintér Marianna letartóztatásában, és egyértelműen megnevezte azokat, akik megverték. És vegyük figyelembe, hogy Kristóf László soha nem ismerte el, hogy ezekben a kínzásokban részt vett, pedig az élete volt a tét. El lehet olvasni a koncepciós ítéletet, mindenki hajlott egy kicsit, hogy a szigorú ítéletet elkerülje. Csak Kristóf László nem.
Donáth Ferenc érintettsége nyilvánvaló, hiszen apja volt Pintér Marianna kapcsolata, őt mentette meg a letartóztatástól a fiatal lány.
Kissé érzékenyebb lehetne az, akinek apját ugyanez a rezsim 1951-ben is és 1957-ben is koncepciós perben megvádolta. Az ő apja elismerte a vádakat és nem is lett halálra ítélve. Már csak ennek okán óvatosabban kellene bánnunk embertársunk megítélésével, hiszen Kristóf egyetlenként nem ment bele a játékba. Donáth Ferenc azt gondolja, hogy 1951-1959 között ugyanazok az ő apját koncepciós perben ültették vádlottak padjára (tanúkkal, naná), de a Kristóf féle csendőr perben minden színtiszta igazság volt (különös tekintettel Ságvári hivatalos mártírrá emelésére és Hollós elvtárs háttérből irányító közreműködésére)?
Figyelmébe ajánlom az következő szavakat Vásárhelyi Máriától: ".....egy koncepciós perben egyetlen vádlott sorsa sem a tárgyaláson dől el, és az egész bírósági ceremónia csak ócska díszletként szolgál, az előre meghozott ítéletek instrumentalizálásához."

Donáth: „az sem hangzott el, hogy „ennek egyedüli jóvátételét a halálos verdikt (azaz Kristóf kivégzése ) jelentette” Ez az állítás 50 évvel a végrehajtott ítélet után nem csak hazug, de buta is.”

Bizony, Donáth úr, hazug és buta. És szó szerint így hangzott el a bekapcsolt (több) magnó jóvoltából rögzítve : „amelynek egyetlen (bíró kihangsúlyozza: idézőjelben) „jóvátétele” az 1959-es jogerős és minden részletében valós ítélet volt” ( bírói iratismertetés 10. perc 12. mp. ). Nem az ezt idéző újságírók hazudnak. Hanem esetleg azok, akik Önt tájékoztatták. És ha mostanra már a felperest képviselő ügyvéd urak megbánták ezt a szalonképtelen megfogalmazást, akkor sem lehet a régi időkből maradt reflexekkel eltüntetni: én mondom, hogy nem hangzott el, te meg úgysem tudod ellenőrizni.
És nem 50 év, hanem 48.

Donáth: „Hóhérai 1945 után felszívódtak. Néhányan, így Kristóf László is, jobb híján a tanyavilágot választotta búvóhelyéül. 1959-ben azonban az 56-os forradalom megtorlásának „melléktermékeként” ő és tizenkét kollegája is horogra került. Az „ellenforradalom idején példás magatartást” folytattak; azaz lapultak Enyhítő körülményként számították ezt be, az akkori jogszerűség nagyobb dicsőségére.”


Pintér Marianna "Hóhérai" nem szívódtak fel. Egyértelműen kiderült a perben, hogy Pintér Mariannát Juhász István és Kékkői verték meg. Bár az idősebb Juhászt kivégezték, a fiatalabb, Juhász Antal belépett az új rendőrséghez és a szocializmus javára ténykedett a továbbiakban. Kristóf László sem szívódott fel (csak Cselényi szökött külföldre), bár a Ságvári okozta sebesülése után Németországba szállították gyógykezelésre 1944. október végén. Hazajött. Nem kellett neki "jobb híján" a tanyavilágot választani búvóhelyéül, nyugodtan maradhatott volna Németországban vagy akárhol. Azért jött haza, mert nem tett semmit, ami miatt félnie kellett volna. Nem sejthette, hogy a véletlenül becserkészett kőrözött "ellenálló", akiről soha nem hallott addig, egyszer majd mártírrá lesz avatva az ő ( és Palotás) élete árán. (Nem feldkezve meg természetesen a Ságvári által megölt Pétervári gépkocsivezetőről sem. ) Mit gondol Donáth, miután 1956-ig már felépült a szép új jövő, ha Kristóf bűnös volt Ságvári megölésében és mások megkínzásában, miért nem ment el az országból? Megművelni való földek mindenhol vannak a világban. Cselényi, aki lelőtte Ságvárit és neve nem volt ismeretlen más ügyekben sem, elmenekült. Neki volt félnivalója.
Miután Nógrádverőcén a házuk a beköltöző szovjet katonák és lovak jóvoltából tönkrement, Kristóf László Békéscsabára, felesége lakhelyére költözött. Nem lapult, bár itt is egy kis sarat fröccsentettek rá, miszerint a régi nyomozói múltjából maradt személyigazolványokkal hamis néven élt, talán úgy gondolták, sebesülésekor a kórházban őrizgette hamis igazolványait és magával vitte Németországba, hogy majd ha hazajön az elvesztett háború után, legyen mivel bujkálnia (minden ilyesfajta szép ötletben felsejlik a háttérből a nagy per-konstruktőr, a fantáziadús író alakja). Vajon azt hogyan lehetett kivitelezni, hogy a feleségét Kristóf Lászlónénak hívták, ő meg más nevén élt? És ez nem egy Jancsó film, ahol a betyár a tanyavilágot választotta búvóhelyéül. Ott is mindenkinek be kellett jelentkeznie lakóhelyére. Kőröstarcsa amúgy sem a legeldugottabb hely volt a világon, komoly mezőgazdasági terület, ahol termelni kellett ezerrel, hiszen minden ment jóvátételként a Szovjetúniónak. Lehet, hogy az illegalitásban élő kommunisták évekig tudták választott búvóhelyeiken kihúzni (a Horthy rendszer Ön szavaival élve nagy dicsőségére), de a szép új szocialista világban ez nem volt lehetséges. Hallott már valaki valaha is a háború után 14 évig bujkáló volt csendőrről, rendőrről Magyarországon? Aki TSZ tag volt a saját nevén? Túl kicsi lett ez az ország ahhoz, hogy bujkálni lehessen benne. Az ítélet is leszögezi, hol, milyen munkát végzett. Közben sokszor utazott szülőfalujába pl. az éppen szükséges mezőgazdasági munkákat elvégezni (miután testvéreivel közösen földjei voltak Nógrádverőcén, amíg a TSZ a nagy részét el nem vette), Budapestre húgához a Szamuely utcába (ahol Pintér Marianna pár házzal feljebb lakott).
Az „ellenforradalom idején” pedig 4-szer hozott társaival teherautóval élelmet a békéscsabai Tejipari Vállalattól Budapestre, amit köztereken, óvodákban osztottak szét. Pl. a Kálvin téren, ahol még Pintér Marianna is kaphatott, ha éppen arra járt, mivel a 35. szám a Kálvin térhez van közel. Persze, lehet, hogy Pintér Marianna a kommunista nagyságokkal bújt el valami jó kis biztonságos helyre akkoriban.
Bocsássa meg Donáth Kristófnak, hogy ezt nem kötötte a Népbíróság orrára saját helyzete súlyosbítására. És ha netán azzal próbálkozna, hogy ez utólagos kitaláció, jó ha tudja, hogy tanúk élnek még abból az időből, ami nem olyan csoda, mert Kristóf nem volt már ugyan fiatal ember, de még nincs mindenki a kortársak közül a sírban. Kicsit zavarhatják a koncepcióját. Békéscsabán évtizedek óta foglalkoztak Kristóf ügyével olyan emberek, akik tudtak a bírói gyilkosságról.
Egyébként meg valószínű, hogy Kristóf szökéséhez az is indítékot adott, hogy nem tudta, miért jönnek érte. Miután 14 évig nem háborgatták, arra is gondohatott, hogy esetleg az 56-os ténykedése miatt keresték, ami a Ságvári ügy miatt tragikus lehetett neki.
Mint ahogy az is lett.

Másodfokú ítélet 1959. november 25.

A Magyar Népköztársaság
Legfelsőbb Bírósága
TITKOS! 1.pld.
Katf. Kt. 094/1959

A N É P K Ö Z T Á R S A S Á G N E V É B E N !
A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bírósága
- KATONAI KOLLÉGIUMÁNAK KÜLÖNTANÁCSA –

Budapesten, 1959. november 25. napján tartott zárt fellebbezési tárgyaláson meghozta a következő
í t é l e t e t
háborus büntett és más büncselekmények miatt K r i s t ó f L á s z l ó volt csendőr nyomozó törzsőrmester és társai ellen inditott bünügyben a Legfelsőbb Biróság Katonai Kollégiumának különtanácsa a Budapesti Katonai Bíróság B. I. 065/1959. számu ítéletét részben megváltoztatja mégpedig akként, hogy
a terhükre helyesen megállapitott büncselekményért
M. M. V.r. vádlottat
halálbüntetésre, mint főbüntetésre, és teljes vagyonelkobzásra, mint mellékbüntetésre,-
B. J. X.r. vádlottata
életfogytigtartó börtönre, mint főbüntetésre, 10 évre az egyes állampolgári jogoktól való eltiltásra és teljes vagyonelkobzásra, mint mellékbüntetésre,-
Palotás Ferenc XIII.r. vádlottat
halálbüntetésre, mint főbüntetésre és teljes vagyonelkobzásra, mint mellékbüntetésre
i t é l i -
Kristóf László I.r. vádlottnál a fellebbezéseket elutasitja ,-
a katonai biróság itéletének egyéb rendelkezéseit nem érinti,-
az előzetes letartóztatásban eltöltött időt a X.r. vádlottnál a börtönbüntetésbe beszámitja,-
III., IV., VI., VII., VIII., IX. és XII.r. vádlottaknál a katonai biróság itéletének fellebbezés során történő felülbirálását mellőzi.

I n d o k l á s
A katonai biróság bünösnek mondotta ki az I.r. vádlottat háborus büntettben /BHÖ.82. pont e. / alpont/ valamint fogolyszökés és hatósági közeg elleni erőszak büntettében; a III., IV., V., VI., VIII., IX., X., XII. és XIII.r. vádlottakat háborus büntettben /BHÖ. 82. pont e. / alpont/ és ezekért az I.r. vádlottat halálbüntetésre, a III.r. vádlottat 8 évi börtönre, a IV.r. vádlottat 5 évi börtönre, az V.r. és XIII.r. vádlottat életfogytigtartó börtönre, a VI.r. vádlottat 6 évi börtönre, a VII. és IX.r vádlottat 3 évi börtönre, a VIII.r. vádlottat 4 évi börtönre, a X.r. vádlottat 15 évi börtönre, és a XII.r. vádlottat 12 évi börtönre ítélte. Ezenfelül valamennyi vádlottal szemben mellékbüntetéseket is megállapított.
Ez ellen a az ítélet ellen a katonai ügyész az V., X. és XIII. vádlottaknál sulyosbitásért élt fellebbezési óvással. Az I.r. vádlott és védője a tényállás részbeni téves megállapitása, a fogolyszökés büntettében a bünösség megállapitás miatt enyhitésért, a III., IX. és XII.r. vádlott valamint védője enyhitésért, a IV., VIII.r vádlott és védője a tényállás részbeni téves megállapitása, a minősités miatt és enyhitésért, az V., VI. és X.r. vádlott, valamint védője a tényállás részbeni téves megállapitása miatt és enyhitésért, a VII.r. vádlott és védője a tényállás részbeni téves megállapitása, a bünösség kimondása miatt és enyhitésért jelentettek be fellebbezést. A II. és XI.r. vádlottak vonatkozásában,- perorvoslatok hiányában, - a katonai biróság itélete jogerőre emelkedett. A III., IV., VI., VII., VIII., IX. és X.r. vádlottak, valamint védőik fellebbezéseiket joghatályosan visszavonták s mivel terhükre ügyészi óvás nem volt bejelentve a Legfelsőbb Bíróság a Bp.198.§-a alapján e vádlottak vonatkozásában az ügy felülbirálását mellőzte.
Az ügy fellebbezés során történő felülbirálására a Legfelsőbb Biróság Katonai Kollégiumának különtanácsa bir hatáskörrel, mivel a legfőbb ügyész az 1957: 34. tvr. 13.§ /1/ bekezdése alapján az ügyet a Legfelsőbb Biróság Katonai Kollégiumának különtanácsa elé terjesztette.
A Legfelsőbb Bíróság az elsőfoku biróság itéletének felülbirálásánál azt tapasztalta, hogy a katonai biróság valamennyi vádlott tekintetében helytállóan állapitotta meg a tényállást. Az I.r. vádlott és védője, valamint a XIII.r. vádlott és védője a katonai biróságnak Ságvári Endre letartóztatásával, illetve meggyilkolásával kapcsolatban rögzitett tényállást támadták. Az I.r. vádlott lényegében arra hivatkozott, hogy a kérdéses cselekmény elkövetésekor nála fegyver nem volt, hanem csak puszta kézzel támadt Ságvári Endrére, illetve a vele lévő másik személyre. A XIII.r. vádlott viszont arra hivatkozott, hogy nem önként, tulbuzgóságból sikerült Ságvári Endrének a nyomára jutnia, és amikor a letartóztatásra került a sor, akkor nála sem volt fegyver.
A katonai biróság részletesen foglalkozik a vádlottak fenti védekezésével és lényegében azt állapitja meg, hogy mindketten résztvettek Ságvári Endre és társa elfogásáben s ezen keresztül közreműködtek abban, hogy a velük lévő harmadik csendőr végülis Ságvári Endrét pisztolylövéssel halálosan megsebezte. A Legfelsőbb Biróság megitélése szerint a vádlottak bünösségének megállapitása szempontjából teljesen lényegtelen az a körülmény, hogy volt-e náluk fegyver, avagy sem.Azt a vádlottak sem tagadták, hogy a legnagyobb aktivitással vettek részt a két kommunista elfogásában, illetve ártalatlanná tételében. Az sem lényeges, hogy az akcióba résztvevő csendőrök melyikénél volt a lőfegyver, tény az, hogy volt köztük olyan, aki pisztollyal rendelkezett és ezt az általuk közösen végrehajtott cselekmény során alkalmazták is Ságvári Endrébvel szemben. Ezáltal pedig részesévé váltak a kommunista vezető meggyilkolásának. Annál inkább nincs jelentősége annak a résszletes feltárásának, hogy az I. és XIII.r. vádlott fegyveresen, vagy fegyvertelenül vettek-e részt a támadásban, mert a katonai biróság tényként állapitja meg, hogy a Ságvári Endre halálát okozó lövést nem a vádlottak, hanem a velük lévő harmadik csendőr adta le. Ennélfogva a Legfelsőbb Bíróság nem tartja szükségesnek bővebben foglalkozni az I. és XIII.r. vádlottak ezirányu védekezésével. Az sincs lényeges kihatással az I.r. vádlott bünösségének a sulyára, hogy milyen körülmények között tudott Ságvári Endre nyomára jutni. A lényeg az, hogy az I.r. vádlott tevékenysége folytán leplezték le Ságvári Endrét.
Az V.r. vádlott és védője a tényállást a fellebbezési támadáson nem vitatták. AZt egyébként a vádlott részletes beismerő vallomásán alapszik, amelyet az egyéb bizonyitékok megnyugtatóan támasztottak alá.
A X.r. vádlott és védője a tényállást csupán abban a körben támadták, hogy a X.r. vádlottnak közvetlenül része lett volna Rózsa Ferenc meggyilkolásában. A vádlott azt állitotta, hogy a sulyosan megkinzott és egészségileg teljesen leromlott állapotban lévő letartoztatott kommunistát nem ő és a parancsnokságuk alá tartozó csendőrök fürösztötték megg hideg vizben, - ami a halálát közvetve okozta, - hanem azt a polgári ruhás csendőr nyomozók hajtották végre. A vádlottnak et a védekezését teljes mértékben megcáfolja Horváth Sándor tanú / elsőfoku tárgyalási jegyzőkönyv 83 oldal / határozott vallomása, aki azt állitja, hogy a vádbeli időben a vádlottat és beosztottjait is a helyszinen látta, akik tevékenykedtek Rózsa Ferencnek hideg vizben történt megfürösztésénél. Hasonló vallomást tesz Magyar Béla tanú / elsőfoku tárgyalási jegyzőkönyv 144. oldal/ is, aki ezalkalommal Rózsa Ferenc körül egyenruhás csendőröket látott tevékenykedni. Erre való figyelemmel , - tekintettel a vádlttnak a tárgyaláson ismertetett nyomozati beismerő vallomására is ,- nem tévedett a katonai biróság amikor a tényállást akként állapitotta meg, hogy a X.r. vádlott részese volt Rózsa Ferenc meggyilkolásának.
A törvényszerüen megállapitott tényállás alapján helytálló volt a vádlottak bünösségének a kimondása is.
A bünösség megállapitását kizárólag az I.r. vádlott védője kifogásolta mégpedig abban a vonatkozásban, hogy az I.r. vádlott terhére a fogolyszökés büntette nem állapitható meg, mivel az I.r. vádlottat Vasas György rendőr nyomozó hadnagy szabályszerüen nem vette őrizetbe. Ezzel szemben a fenti tanú azt vallotta, hogy amikor a gépkocsivezetővel együtt megjelentek az I.r. vádlott lakásán ott közölte nevezettel, hogy “Őrizetbe vettük”. Ennélfogva tehát a vádlott hatósági őrizetben lévő személynek volt tekintendő s igy nem tévedett a katonai biróság amikor vele szemben a szökés büntettét is megállapitotta.
Az elsőfoku biróság által alkalmazott jogi minősitéssel mindenben egyetért a Legfelsőbb Biróság, amit egyébként a felek sem tettek vitássá.
A büntetés kiszabásának a felülbirálásánál a Legfelsőbb Biróság arra a meggyőződésre jutott, hogy nem tévedett a katonai biróság amikor a legsulyosabb büntetést állapitotta meg az I.r. vádlottal szemben. A vádlott az országnak 1944-ben a németek által történt megszállása után is a legteljesebb odaadással szolgálta ki az akkori fasiszta rendszert. Mindent megtett annak érdekében, hogy a legjobb hazafiaknak, a kommunistáknak, - akik élenjártak a nemzet szabadságáért folytatott harcban ,- ezt a tevékenységét megakadályozzák. A vádlott közremüködése döntően eredményezte azt, hogy Ságvári Endre nyomára tudtak jutni, melynek eredményeképpen társaival együtt a Kommunisták Magyarországi Pártjának akkor egyik vezető funkcionáriusát meg tudták gyilkolni. Mindezekre figyelemmel a Legfelsőbb Biróság az enyhitésre irányuló fellebbezéseket, mint alaptalanokat elutasitotta.
A Legfelsőbb Biróság uy találta, hogy az V.r. vádlott terhére bejelentett sulyosbitási óvás alapos. Ez a vádlott hosszu éveken keresztül müködött, mint politikai detektiv és ennek során számos kommunistát és más baloldali személyt kinzott meg a legbrutálisabb módszerek alkalmazásával. Az elsőfoku biroság által felsorolt enyhitő körülmények, elsősorban a büncselekmény elkövetése óta eltelt hosszabb idő, illetve az elévülés közelsége nem vehető oly sullyal figyelembe, hogy az mellőzhetővé tenné a halálbüntetés alkalmazását. Erre való tekintettel a Legfelsőbb Biróság az V.r. vádlottal szemben halálbüntetést állapitott meg.
Arányosan felemelte a Legfelsőbb Biróság a X.r. vádlott börtönbüntetését. Ez a vádlott nem mint csendőr nyomozótevékenykedett az Andrássy laktanyában folyó nyilt nyomozásban, azonban mint az őrszemélyzet parancsnoka, a beosztottainak való utasitásokon keresztül, részesévé vált több letartóztatott kommunista megkinzásának. Ezen felül pedig személyesen tevékenykedett Rózsa Ferenccel szemben a tényállásban körülirt cselekmény elkövetésénél, miáltal egyik okozójává vált a kommunista vezető halálának. Elsősorban ez az utóbbi cselekménye tette szükségessé az életfogytigtartó börtönbüntetés vele szemben történő kiszabását.
Nem tudott eltekinteni a Legfelsőbb Biróság a törvényben irt legsulyosabb büntetés alkalmazásától a XIII.r. vádlottnál sem. Ennek a vádlottnak mint csendőr nyomozónak hosszu éveken keresztül folytatott cselekményei kiemelkedő veszélyeséggel jelentkeztek. Meg sem lehet állapitani azoknak a letartoztatottaknak a pontos számát, akiket a vádlott a legbarbárabb eszközök alkalmazásával megkinzott, hogy ezen keresztül terhelő vallomásokat tudjon kicsikarni tőlük Az akkori fasiszta rendszert teljes mértékben kiszolgálta és 1944-ben részese volt Sgvári Endre meggyilkolásának is. Tény az, hogy jelentkeznek a vádlott javára enyhitő körülmények, amelyeket helyesen sorol fel a katonai biróság. Figyelemmel azonban az általa elkövetett cselekmények sulyára, az enyhitő körülmények nem jöhetnek olyan nyomatékkal tekintetben, ami mellőzhetővé tenné a halálbüntetés kiszabását. Ezért a Legfelsőbb Biróság az ügyészi óvásnak helytadva a vádlottat halálbüntetésre itéli-
A Legfelsőbb Biróság itélete a Bp. 204.§.-án alapszik., valamint a 207.§-án.
Budapest, 1959. november 25.
Dr. Ledényi Ferenc hb.ezds.sk a különtanács elnöke. Csonka Tibor ezds.sk.. Liszt Vilmos ezds.sk., Borgos Gyula r. ezds.sk., Kucsera László r.ezds. sk., ülnökök.




Készült: 8 példányban.
1-6-ig Bp. Kat.Biróság.
7.sz.pld. Főügyészség.
8.sz.pld. Irattár.
Készitette: Dr. Ledényi ezds.
Gépelte: R…-né
Bp. 1959. december 9.
Nyt.sz. 166. 167. 168.
Sfsz: 380

Fellebbezés

Tisztelt Katonai Biróság!

Kristóf László ellen háborus büntett stb. miatt inditott bünügyben a T. Katonai Biróság B.I.065/1959 számu itélete ellen Kristóf László terhelt javára mejelentett

f e l l e b b e z é s i i n d o k a i m a t

a következőkben terjesztem elő:

I.
Tényállásra vonatkozóan.
Kisparaszti családból származik. Édesapja 1937-ben halt meg. Katonai szolgálatának végén önként jelentkezett a csendőrséghez. Célja ezzel az volt, hogy megszabaduljon a katonaságtól, ugyanis abban reménykedett, hogy a csendőrségtől úgy is kiteszik, mert fiatal korában, amikor munkásként dolgozott igen sok nézeteltérése volt a csendőrséggel. Számitása nem vált be,nem szereltették le,s így maradt csendőr.

1943 ban nyomozó iskolát végzett, s innen a jobboldali csoporthoz került,majd 1944-ben a baloldali csoporthoz.
1944 julius 27.én Ságvári elvtárs lefogatása alkalmával comb és karlövéssel súlyosan megsebesül s kórházba kerül, ahonnan a kórházzal együtt nyugatra viszik, s 1945 ben hazatér volt lakhelyére Nógrádverőcére. Mivel időközben a házat ahol laktak Nógrádverőcén egy bomba szétvitte, amely alkalommal az édesanyja is életét vesztette, s a felesége hazaköltözött szüleihez Békéscsabára, így ő is odaköltözött.

Távollétében valószinű, hogy a Csendőrparancsnokság kezdeményezésére holtnak nyilvánítják, amiről vádlott az ellene folymatba tett eljárásig tudomással nem bírt.
Hazajövetele után saját nevén szerepelt, egy percig sem bujkált, a személyi igazolványok beveztése alkalmával is saját nevén szerpelt, sőt korábbi lakhelyéről Nógrádverőcéről szerezte be azokat az okmányokat, amelyek szükségesek voltak a személyi igazolványa kitöltéséhez.
Hazajövetele után beleilleszkedett társadalmunkba s mint segédmunkás dolgozott Békéscsabán a MÁV.-nál, a Szervesgyüjtő Vállalatnál,majd a TSZ-ek megalakitása után a Kőröstarcsai rizstermelő szövetkezet tagjaként.
Környezetében sehol, nem tagadta el, hogy csendőr volt, valamennyi munkahelyén elmondotta. Ezt a körülményt támassza alá az a tény,hogy sógora káderanyagában, aki a Magyar Postánál teljesít szolgálatot vezető állásban, a bekért információkban fel van tüntetve most is és ellenforradalom előtt is,hogy „sógora csendőr volt”.

De tudomással bírtak arról, hogy csendőr volt a hivatalos szervek is, úgy Nógrádverőcén a Tanácsnál, mint a Pártnál, úgyszintén Békéscsabán és Kőröstarcsán is.
Téves tehát az ítéletnek az a megállapítása,hogy vádlott letagadta azt a körülményt,hogy csendőr volt.

A nyomozati eljárás és a tárgyalás során is megállapítást nyert, hogy vádlott a felszabadulástól a letartóztatásáig szorgalmas, rendes magatartást tanusíitott, úgyszintén az ellenforradalom alatt is. Semmiféle jobboldali megmozdulásban nem vett részt, végig szorgalmasan dolgozott.

Tisztelettel kérem, hogy a T. Külön Tanács a fennt leírtakkal a tényállást a személyi körülményeire nézve vádlottnál – kiegészíteni sziveskedjék.

Az ítélet csupán azt állapítja meg,hogy vádlott politikai ügyek nyomozásában vett részt.
Ez az általánosságban mozgó ítéleti ténymegállapítás téves, mert vádlott a csendőrnyomozókhoz való kerülése után 1943-tól a jobboldali mozgalom elleni nyomozásokban vett részt s csupán 1944 ben került a baloldali csoporthoz. Ekkor vett részt először Tatabányán a munkásmozgalomba való beépülésével egy csendőr besúgó lefigyelésében. E tevékenységének nem voltak olyan következményei, hogy ebből kifolyólag valaekinek is bántódása esett volna. Téves tehát az ítéletnek azon megállapítása, hogy ennek lett volna következménye az elvtársak lebukása. Erre sem a nyomozás sem a bizonyítási eljárás során semmilyen adat nem merült fel, így az ítéletnek az a része minden alapot nélkülöz, s csupán következtetéseken alapul.

Maga az ítélet is ellentétbe kerül ezez megállapításával a /13 old.1 és 2. bek. /amikor megállapítja, hogy vádlott a Tatabányáról később letartóztatásba került elvtársakkal nem is találkozott, sem akkor, sem a letartóztatásuk után.
Téves és csupán feltételezésen alapszik az ítéletnek az a része, ahol azt állapítja meg, hogy „az elvtársaknak a koncentrációs táborokba való kerülésük és vádlott cselekménye között összefüggés lett volna.

Téves továbbá az ítélet azon nagy általánosságban mozgó ténymegállapítása is, hogy vádlott :”1944 nyarán részt vett Ságvári Endre elvtárs megölésében is.”/ Ítélet 14.old.3.bek./

Arra, hogy a megölésében részt vett volna,arra semmiféle adat nem merült fel, csupán arra, hogy részt vett a nyomkövetésben, leleplezésében és elfogatásában, mert maga az ítélet is később a 32.oldal 3. bekezdésében leszögezi, hogy:”Cselényi a sövénynél Ságvári elvtársat hátulról lelőtte.”

Elöljáróban le kell szögezni, hogy már a nyomozás során is de a tárgyalás során is megállapítást nyert, hogy vádlottnak az utolsó percig nem volt tudomása arról, hogy kinek a lefigyelésében vesz részt. Ezt vallotta a vádlott is és ezt vallotta Palotás vádlott is.

Vádlott csupán fenn a cukrászdában az igazoltatás során tudta meg s akkor is csak annyit, hogy Cselényi azt mondotta Ságvári elvtársnak, hogy „ kár a gőzért Endre!”

Téves az ítéletnek azon ténymegállapítása is, hogy vádlott a ténykedéseit egész Horthy összeomlásáig folytatta, amikor is pontosan meg nem állapítható módon katonai kórházba kerül” /Ítélet 14.old.út.bek./

A való tényállás az, ami a tárgyalás anyagából is megállapítható, hogy vádlott a Ságvári elvtárs elfogatása alkalmával súlyos comblövéssel sebesülten kórházba került, először a János kórházba, majd innen a katonai kórházba s innen vitték nyugatra. Sebesülése után tehát nem is vehetett részt tovább az ítéletben megjelölt időpontig.

I/A.

Az 1958 január 22.i.fogoly szökés és hat.köz.elleni
erőszak btt.-vel kapcsolatban.

Tévesen állapítja meg az ítélet azt a tényállást, hogy Vasas r.ny.hdgy közölte volna vádlottal azt a körülményt, hogy őt őrizetbe veszi.
Vasas hadgy. csupán azt közölte, hogy jöjjön be vele a kapitányságra, már este itthon lesz, mert egy két jelentéktelen dolgot kell tisztázni. Ezt követően hozzájárult ahhoz, hogy vádlott leülljön ebédelni, s csak ezt követően indultak be együtt a kapitányságra. Útközben történt aztán az, hogy vádlott el akart menekülni, beugrott az egyik szom.....
.....szemben s vele dulakodott vitán felül áll elkövette a hatósági közeg elleni erőszak büntettét.

A fogolyszökés büntettét azonban nem.A BHÖ.217.pontja meghatározza azoknak a körét, hogy büntetőtörvények alkalmazása szempontjából kiket kell fogolynak tekinteni.
Ennek megfelelően vádlottat abban az időben fogolynak tekinteni nem lehetett, mert őt hatóság sem őrizetében, sem személyes szabadságának korlátozásában felügyelete alatt nem tartotta.
Abból a közlésből, hogy jöjjön be velem a kapitányságra, s este már itthon is lesz, arra következtetni, hogy őrizetbevétel történt – nem lehet. Álláspontom szerint az őrizetbe vételt az írásos őrizetbevételi határozatnak kell megelőznie, amit az őrizetbevett személy előtt ismertetni kell. Ez esetben pedig az nem történt meg, így vádlottat fogolynak minősiteni nem lehetett, okszerűen a fogoly szökést el sem követhette.
E vonatkozásban tehát vádlottat a Katonai biróság tévesen mondotta ki bünösnek a fogoly szökés büntettében, felmentendő lett volna.

I/B.
Ságvári Endre elvtárs megölésével
kapcsolatos részre vonatkozóan.

Helyesen állapítja meg az ítélet,hogy 1957 julius 27-én Cselényi, Palotás, Kristóf és Pétervári gépkocsivezető parancsot kaptak Sugár elvtársnak a lekövetésére. Sugár elvtársat már lakhelyéről Nógrádverőcéről követték. A csendőrök gépkocsival, Sugár elvtárs pedig vonattal utazott fel a kérdéses napon Budapestre. A nyugati pályaudvaron szállt le, ahol a nyomozók már várták s onnan kezdve figyelték tovább. Figyelés közben jutottak el az Oktogon térig, ahol légiriadó jött közbe, s a csendőrök lementek az ovópincébe. Ahogy a légiriadónak vége lett feljöttek a pincéből s ekkor látták, hogy Sugárt elvesztették szemük elöl. Ekkor Cselényi, Palotás és Pétervári bementek a laktanyába, míg Kristóf vádlott nem ment be. Ekkor akdt rá véletlenül ismét Sugárra, akit követni kezdett.
Sugár a Muzeum kertbe ment, ahol találkozott egy férfivel, akivel egy pár percig beszélgetett, s elváltak.
Vádlott ekkor a nyomozóknak kiadott utasításnak megfelelően nem Sugár után ment, hanem azután az ismeretlen egyén után, aki Sugárral találkozott. Ugyanis Sugárnak a lakása már ismeretes volt. Igy az ismeretlen követése alkalmával jutott el vádlott a Batthányi utcába, ahol az ismeretlen egy házba felment, s innen telefonált vádlott a Cselényiéknek a laktanyába.
Téves tehát az ítéletnek az a tény megállapítása, hogy vádlott akkor telefonált társainak, amikor Sugárt megtalálta, mert a Múzeum kertből már nem Sugár után ment, hanem az ismeretlen után. /Ítélet 30.old.út.e.. bekezdés/

A telefonálás után Cselényiék egyenesen a Batthányi utcába mentek s ott találkoztak vádlottal, aki elmondtotta nekik a történteket. Ez alkalommal vádlott és Paotás között szóváltás is történt, hogy miért telefonált ő a laktanyába, mert ezáltal a parancsnokuk rájött arra, hogy ők már az Oktogonnál befejezték a nyomozást, s csak vádlottnak túlbuzgalma miatt nyomozott tovább.

A Batthányi utcában várakoztak tovább a nyomozók, amikor is a már említett házból kijött egy magas szemüveges férfi egy hölggyel, s elindultak a Széna tér felé. Még ekkor Cselényi sem tudta, hogy ki ez az ismeretlen férfi, ő is Tömpének nézte. Téves tehét az ítéletnek az a megállapítása, hogy vádlott tudta, hogy kit követ, csupán a cukrászdában tudták meg.

Az ismeretlen férfit aztán végig követik ki a ligetbe, ahol találkozik Szabadossal, majd onnan Kőbányára, s innen jönnek át Budára s jutnak el a cukrászdába.

A cukrászdai jelenettel kapcsolatban az ítélet azt állapítja meg, hogy a csendőrnyomozók kezükbe tartott pisztollyal hatoltak be a helyiségbe.
Az ítéletnek ez a ténymegállapitása téves, mert a tárgyalás anyagából az volt megállapítható, hogy egy vagy két nyomozónál nem volt pisztoly, de mivel Cselényinél kettő is volt egy 6.35-ös és egy különleges méretü longrieff pisztoly, így Cselényi az egyiket kölcsönadta. Palotás szerint Kristófnak, Kristóf szerint Palotásnak.

Vádlott tagadásával szemben – még annak ellenére, hogy Palotás azt vallja,hogy Kristófnál is volt pisztoly – semmiféle adat nem merült fel arra vonatkozóan,hogy lett is volna valójában vádlottnál pisztoly. A védelem állspontja szerint ahogy az események a cukrászdában lezajlottak, logikailag sem elképzelhető, hogy vádlottnál pisztoly lett volna.

Már a cukrászdába való behatolás előtt egyáltalában aggály merült fel a letartóztatásra vonatkozóan, mert több ízben kellett telefonálni a parancsnokságra, hogy a letartóztatást foganatosítsák –e vagy sem. Amikor megkapták azt az utasítást, hogy igenis foganatosítsák, akkor előtte a nyomozók egy erőelosztást beszéltek meg, még pedig úgy, hogy az erősebbre megy Kristóf és Palotás, míg a gyengébb fizikumura, tehát Ságvárira Cselényi és Pétervári.
Az ítélet leszögezi, hogy Péetrvárinál nem volt fegyver.
A cukrászdába való behatolás után tévedésből Pétervári is Szabadoshoz lépett s ebből keletkezett a kavarodás.
Amíg vádlott kezében a nagdágszíjjal Szabados megközözését kezdte meg, addig Cselényi Ságvári elvtársat igazoltatta.

Ha figyelembe vesszük azt az ítéleti ténymegállapitást, akkor nem képzelhető el, hogy vádlott egyik kezében pisztollyal, a másik kezében pedig nadrágszijjal kötözni készül, ez logikailag elképzelhetetlen
De elképzelhetetlen logikailag az is, hogy amikor Ságvári elvtárs a pisztolyát előkapta, akkor vádlott pisztollyal a kezébe úgy tudna segitségére szaladni Cselényinek, hogy pisztollyal az egyik kezébe, míg a másik kezével lefogja Ságvári elvtársat, illetve a pisztolyt fogó jobb kezét. Ez elképzelhetetlen.
Nyilvánvalóan vádlottnak a vallomását kell elfogadni valónak, mert ezt támassza alá Palotás vallomása is,h ogy Kristóf dulakodott Ságvári elvtárssal, sőt eközben érte is őt a comblövés. Ha ez így volt- már pedig nyilvánvalóan így volt – akkor vádlott olyan közvetlen közelből, amit egy dulakodás feltételez, főleg, hogy átfogja a jobb kezét és ki akarja csvarni a kezéből a pisztolyt Ságvári elvtársnak, ezt félkézzel nem tehette volna, vagy ha a másik kezében pisztoly lett volna, akkor olyan testközelből minden célzás nélkül eltalálhatta volna.

Mivel azonban nem volt nálla pisztoly, így csak dulakodhatott, addig amíg meg nem sebesült, de pisztoly semmi esetre sem lehetett nála.

Az a körülmény pedig, hogy vádlott az egyik karján is megsebesült azt támasztja alá, hogy csak Palotás lőhette meg a karját, mert valószínű, hogy Szabadosnál fegyver nem volt, ő nem lőhetett. Pétervárinál nem volt pisztoly, s Cselényinél pedig a különleges méretű pisztoly volt, amivel kinnt a sövénynél egy lövéssel agyonlőtte Ságvári elvtársat. Vádlott karjában pedig, mint ahogy a fegyver szakértők is megállapították, amikor vádlott karjából a lövedéket kioperálták, hogy az 6.35-ös pisztoly töltény.
Mindezekből tehát arra lehet következtetni, hogy vádlottnál pisztoly nem lehetett,hanem a 6.35-ös pisztoly csak Palotásnál lehetett, aki használta is, de véletlenül nem Ságvári elvtársat, hanem vádlott karját találta el.
Fentiekre tekintettel tehát téves az ítéletnek az a ténymegállapítása, hogy vádlottnak fegyvere lett volna s azzal egyáltalában lőtt volna. Ezen ítéleti ténymegállapítás minden alapot nélkülöz.

De minden tárgyi alapot nélkülöz azon ítéleti ténymegállapítás is, hogy vádlott már jóelőre készült e cselekményben való részvételre vonatkozó védekezésének felépítésére s ezért találta ki, hogy Sugár követése már előző napon megkezdődött, hogy már előző nap voltak Nódrádverőcén, hogy legyen hely és idő arra hogy a pisztoly otthon hagyást megmagyarázni.

Tény az, hogy vádlott a többi nyomozóval együtt kimentek Sugár elébe Nógrádverőcére. Hogy az előtte való éjjel, vagy úgy, ahogy Palotás vallotta, hogy csak az nap hajnalban, az a lényegen semmit sem változtat.

Ha hajnalban mentek ki még az sem zárja ki annak a lehetőségét, hogy vádlott a társaival haza ne ugorjon egy pár percre is, akkor, amikor mindegyik társa tudta, hogy vádlott Nógrádverőcén lakott. Ahogy a per anyagából kiderült Palotás is és Cselényi is elég kényelmes és piperkőc emberek voltak s nagyon elképzelhető, hogy odaszaladtak vádlottékhoz rendbeszedni magukat.

Ismétlem ennek a kérdésnek nincs jelentősége, mert a korabeli jegyzőkönyvek, hivatalos jelentés is arról beszél, hogy Ságvári Endrét a „támadó kommunistát Cselényi és Palotás nyomozók tűzharc közben lelőtték!”
Kristóf neve meg sincs említve. Cselényi és Palotás kapta a magasabb kitüntetést annak ellenére, hogy vádlott súlyosan meg is sebesült.

De vádlott vallomását támassza alá az is, hogy Juhász Antal és Konc Elek volt csendőrök a tárgyaláson határozottan vallották, hogy már az eset bekövetkezése után másnap, amikor a sebesülteket a kórházba meglátogatták, már akkor elmondotta vádlott nekik, hogy nála nem volt fegyver s tart a kivizsgálástól, hogy ez kiderül és úgy kérte meg a feleségét, hogy hozza be a pisztolyát.
De ezt vallotta vádlott felesége is, úgy a nyomozás során, mint a tárgyaláson, és ezt vallotta Magyar Ferencné Bp,IX.ker.Számuelly u. 18/a.sz.alatti lakos is, akinek a bírósági meghallgatását a T.Katonai Biróság teljesen érthetetlen okból, annak ellenére, hogy vallomást kíivánt tenni, mellőzte.
Tisztelettel kérem ezért Magyar Ferencnének a megidézését és kihallgatását elrendelni szíveskedjék.

Nem valószínű tehát, hogy vádlott már akkor készült arra, hogy ha esetleg 15 év után felelőségre vonják, akkor legyen mivel alibit igazolnia.
Ez a felvetés az élettel is ellentmond, hisz abban az időben az volt a dicsőség, ha valaki mennél nagyobb hősnek tünteti fel magát a kommunisták elleni harcban. Ezzel szemben vádlott már abban az időben éppen attól tartott, hogy abból lesz kellemetlensége, hogy fegyver nélkül vett részt szolgálatban.

Nem mond ellent fentieknek az a körülmény, hogy pl.vádlott felesége a tanú kihallgatása során nem tudta meghatározni, hogy a pisztolyt honnan akasztotta le a fogasról, vagy honnan, volt-e szíj rajta, vagy sem. Ilyet megkívánni valakitől, főleg attól, akinek a férje súlyos váddal vádlottan ül a vádlottak padján, attól olyat várni, hogy ilyenre pontosan emlékezzen vissza 15 évvel vvisszamenőleg, úgy gondolom képtelenség és lehetelen. Azt határozottan állította azonban, hogy bevitte a kórházba.
Lehetetlen, hisz maga az ítélet is megállapítja egyéb helyen, hogy ma már a sok idő eltelte miatt apró nüansz-beli dolgokra a teljesség igényével fellépni nem lehetett.
S abból, hogy nem tudta megmondani, hogy honnan akasztotta le a fegyvert arra a következtetésre jutni, mint ahogy a T. Katonai Bíróság tette az ítélet 36.old utolsó bek. és 37.old 1.bek.-ben – hogy a feleség vallomása nem más, mint vádlott tudatos felkészítése a védekezésre és ebbe belevonta a feleségét is”

I/C.

A vádlott által a védekezésre felhasznált két levélre vonatkozóan.


A védelem álláspontja szerint e két levélnek semmi féle jelentősége nincs. A védelem csupán azért kíván vele foglalkozni, mivel az ítélet a vádlott által említett két levélre vonatkozólag is az az álláspontja, hogy ezzel is vádlott a konok védekezését kívánta elérni.

A vádlott ezzel a két levéllel csupán azt kívánta igazolni, hogy közvetlenül a Ságvári eset előtt ő Nagykanizsán volt távol a feleségétől, s hamarabb jött vissza, mint ahogy gondolta s így cseppent bele a Ságvári ügybe, hogy azt megelőzően soha nem hallott róla.

Vádlottnak ez a védekezése az ügy szempontjából nem bír jelentőséggel, mert vádlott nem tagadta első perctől fogva sem, hogy részt vett a lefigyelésben, a nyomonkövetésben és a cukrászdában az elfogatásban.

A T. Katonai Bíróságnak a levél megemlítése miatt azt a következtetést levonni, hogy az is vádlott több éven át kitartó védekezési redszerét kivánta elérni – álláspontom szerint túlzott.


II.

A bántalmazásokkal kapcsolatban.

Tévesen állapítja meg az ítélet, hogy vádlott a Csillaghegyen már részt vett emberek szadista módon való kínzásában, neveztesen gumibottal történő bántalmazásában, villanyozás stb” /ítélet 14.old.4.bek./

A bizonyítási eljárás során csupán Pintér Marianna vallotta azt, hogy vádlott egyízben az ő kihallgatása során bennt volt a szobában de őt Koncz, Kékkői és id.Juhász hallgatták ki s bántalmazták. Vádlott cselekvőségére csupán annyiban emlékszik, hogy egyízben kérte, hogy ő is villanyozhasson, arra azonban, hogy villanyozott volna, vagy hogy bántalmazta volna nem emlékszik.

Kurucz István tanú pedig kifejezetten vallotta, hogy vádlott egyáltalában nem bántalmazta, sőt, mint ahogy a tanú megállapította, illetve elmondotta vádlott inkább lebuktató ,felhajtó volt, mint kihallgató.
Így az ítélet ebben a vonatkozásbban téves.

Bekker Lajos tanúval kapcsolatban is azt állapítja meg az ítélet, hogy vádlott bántalmazta. Nevezett is azt vallotta a tárgyalás során, hogy őt Juhász és Horváth Mihály bántalmazták,de lehet,hogy ekkor Kristóf is jelen volt.
Dr. Gáspár Ferenc is a kihallgatása során nem emlékezett határozottan arra,hogy vádlott bántalmazta volna.

Tény, hogy a tárgyaláson kihallgatott igen negy számu tanú, vádlottat nem ismerte, az ő neve egyáltalán nem terjedt el a munkásmozgalomban, mint pl.Juhász testvérek, Palotás, Kékkői, Koncz stb., akik nevei rettegettek voltak a munkásmozgalom tagjai előtt.
Ennek megfelelően az az ítéleti ténymegállapítás, hogy nevezett szadista módon bántalmazta a letartóztatottakat, téves.

III.

A büntetés kiszabása.

Az első foku Katonai Bíróság helyesen értékelte enyhítő körülményként vádlott büntetlen előéletét, nős állapotát, valamint azt a körülményt, hogy vádlott a felszabadulás után igyekezett beleilleszkedni társadalmunkba és ott szorgalmas munkát kifejteni.

Súlyosbitó körülményként értékelte azonban konok magatartását és azt a kijelentését a vizsgálati időszakban, hogy ha egy kis rést látna, akkor megszökne ,valamint hogy résztvett Ságvári elvtárs halálának előidézésében.
Az enyhítő körülményekkel kapcsolatban. Az első fokúu Katonai Bíróság nem értékelte azonban kellő súllyal az idő múlását, hogy vádlott cselekvősége óta közel 15 esztendő telt el s az azóta eltelt idő alatt vádlott rendes magatartást tanúsított, szorgalmasan dolgozott, s az ellenforradalom alatt nem fejtett ki olyan tevékenységet, ami népi demokratikus rendszerünk ellen iányult volna. Az ország területét nem hagyta el, idehaza maradt, holott minden lehetősége megvolt arra,h ogy az ország elhagyásával kivonja magát az esetleges igazságszolgáltatás,illetve a felelősségre vonáá alól. Ehhez kapcsolódik vádlottnak az a magatartása, amikor az előzetes letartóztatása alatt azt a kijenetést tette, hogy ha egy kis rést látna, akkor megszökne. Mint a tárgyalás során elmondotta, ő ezért nem ment el, mert azon kívűl, hogy részt vett Ságvári elvtárs lefigyelésében és elfogatásában nem tett olyant, ami miatt szöknie kelljen. Az előzetes letartóztatása során azonban azt tapasztalta, hogy Palotás vádlott mindent őreá akar ráfogni és az ő felelősségét reá áthárítani, akkor merült fel benne az a gondolat, hogy megszökjék az adott esetben. Ezen szándékától azonban – mint ahogy a tárgyaláson is kijelentette elállott, mert látja, hogy a T.Katonai Bíróság minden igyekezetével az igazság kiderítésén fáradozik, az anyagi igazságnak megfelelően.
Ezt a körülményt pedig súlyosító körülményként felfogni téves bírói álláspont.

A Ságvári elvtárs megölésével kapcsolatban tény, hogy vádlott részt vett a lefigyelésben az elfogásban, azonban kétségtelen tényként kell megállapítani, hogy nem tudott arról, hogy kit követ, kinek az elfogatásában vesz részt, és hogy az ő kezéhez vér nem tapad, sőt az eset alkalmával súlyosan megsebesült. Ezt követően pedig a terror a legnagyobb volt hazánkban, akkor ő már – sebesülése miatt sem –nem vett semmilyen akcióban részt.

A baloldali csoportnál betöltött aránylag igen rövid tevékenysége pedig nem volt olyan mérvű,hogy személye csak kismértékben is összehasonlítható lenne azokkal a csendőr hóhér legényekkel, mint pl Palotás, aki végigkínozta az országot, Délvidék, Budapest, Pestkörnyéke stb, vagy Koncz és a Juhászok, így vele szemben a legsúlyosabb büntetés kiszabás, a fizikai megsemmisítés nem indokolt.

Tisztelettel kérem, hogy vele szemben a reá kiszabott büntetést enyhíteni szíveskedjék.

Tisztelettel:

Dr. Endrődi László ügyvéd,mint
Kristóf László I.r.vádlott védője.





Késői köszönet Endrődi László ügyvédnek, hogy abban az időben a kiválasztott ügyvédi kör tagjaként is tisztességgel ellátta védence képviseletét és így legalább a késői utókor is észreveheti - értő szemmel és szívvel olvasva a peranyagot - azokat a lényeges pontokat, ahol kilóg a lóláb. .

Ítélet 1959. szeptember 12.

Budapesti Katonai Bíróság. TITKOS! Készült: 3 péld-ban
1 péld. 22 lap.
B.I. 065/1959. 1.sz. példány
Snfsz: 269/1959.

A NÉPKÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Budapesti Katonai Bíróság Budapeste, 1959 szeptember 3., 4.,
8., 9., 10., 11. és 12. napján megtartott tárgyaláson meghozta
az alábbi

i t é l e t e t:

Az 1958 január 22. óta előzetes letartóztatásban lévő
I.r. K r i s t ó f L á s z l ó v. csö. nyom. törm.

/: aki Nógrádverőcén, 1911 augusztus 30-án született, anyja: Hartó Eszter, nős: Nagy Irénnel, gyermektelen, földműves, a kőröstarcsai “Hunyadi” tsz-ben, vagyontalan, havi keresete 1.000Ft. szegényparaszt származású, osztályidegen, magyar állampolgár és nemzetiségű, 6 elemit végzett, büntetlen előéletű, pártonkívüli, Békéscsaba, V. Lajta u. 12.sz. alatti lakos:/

az 1959 január 21. óta közbiztonsági őrizetben, majd 1959 március 10-től előzetes letartóztatásban lévő
II.r. B. J. v. csendőrnyomozó ftörm.

/: aki U-n, 19……. –án született, anyja:….., nős: ………-tal, két gyermeke van, alkalmazotti
származású, osztályidegen, utolsó foglalkozása raktáros a …………………..Sütőipari Vállalatnál, vagyon-
talan, havi keresete 1.120.- Ft. pártonkívüli, magyar állampolgár és nemzetiségű, 5 elemit végzett, 1945-ben internálták, ahonnan 1946 január 6-án megszökött. Elfogása után 1949 május 28-tól augusztus 19-ig ismét internálva lett. ………………. lakos:/,

az 1959 január 21. óta közbiztonsági őrizetben, majd 1959. március 16. óta előzetes letartóztatásban lévő:
III.r. C.A. volt csendőrnyomozó ftörm.

/:aki Z.-ban, 19……..-án született, anyja:……, nős: ……….-tel, 1 gyermeke van, alkalmazotti származású, osztályidegen, pártonkívüli, vagyontalan, szállításfelelős a Munkaterápiás Intézetben ………..alatt, havi keresete 1.700 Ft. magyar állampolgár és nemzetiségű, 4 polgári iskolát végzett, 1945 októberétől 1947 áprilisáig internálva volt, …………… alatti lakos:/,

az 1959 január 21. óta közbiztonsági őrizetben, majd 1959. márciusá 25. óta előzetes letartóztatásban lévő
IV.r. K. L. volt csendőrnyomozó törm.

/: aki K, 19…….-n született, anyja:…….., nős: ………-tel, két gyermeke van, 1000 négyszögöl földje van, osztályidegen, pátonkívüli, lakatos előrajzoló a MÁV……kirendeltségénél, havi keresete: 1.800 Ft. magyar állampolgár és nemzetiségű, 4 polgárit végzett, büntetlen előéletű. ……… alatti lakos:/,

az 1959 január 21. óta közbiztonsági őrizetben, majd 1959. március 16-tól előzetes letartóztatásban lévő
V.r. M.M. v. hortysta pol. detektív

/: aki : S………-n, 19……..-n született, anyja: ………., nős: …………..-val, gyermektelen, alkalmazotti származású, osztályidegen, pártonkívüli, utolsó foglalkozása segédmunkás, a ………gyárban, havi keresete 1200 Ft. egy családi háza van, magyar állampolgár és nemzetiségű, 4 polgárit végzett, 1945 március ától 1946 márciusáig internálva, ……..alatti lakos:/,

az 1959 január 21-től közbiztonsági őrizetben, majd 1959 március 25-től előzetes letartóztatásban lévő
VI.r. K. L. v. hortysta pol. detektív

/: aki k…..-n 19……-n született, anyja: …………., nős: …………..-val, két gyermeke van, alkalmazotti származású, osztályidegen, pártonkívüli, vagyontalan, utolsó foglalkozása rakodómunkás ….. Vállalatnál, havi keresete 1400 Ft. magyar állampolgár és nemzetiségű, fémipari szakiskolát végzett, 1955-ben sikkasztás bűntette miatt 1 év 6 hónapi börtönre ítélték, ………..alatti lakos:/,

VII.r. S. Á. volt hortysta pol. detektív

nős: ……………-val, két gyermeke van, segédmunkás, munkahelye: ………., keresete 1000 Ft., szegényparaszti származású, osztályidegen, magyar állampolgár és nemzetiségű, 4 elemi iskolát végzett, büntetlen előéletű, pártonkívüli, ………….. alatti lakos:/,

az 1959 julius 31. óta előzetes letartóztatásban lévő
XI.r. P. I. v. hortysta pol detektív

/: aki S………, 19……….-n született, anyja: ……., apja.: ……nős: …………..-val, 17 éves leánya van, gépkocsivezető a ……. Vállalatnál, havi keresete 1200 Ft. középparaszt származású, osztályidegen, magyar állampolgár és nemzetiségű. 4 poltári iskolát végzett, 1 kh. földje van, pártonkívüli, büntetlen előéletű, …….. alatti lakos:/,

az 1959 január 21. óta előzetes letartóztatásban lévő
XII.r. K.L. v. hortysta pol. detektív. /: aki P…..-n, 19……-n született, anyja: ….., nős: ……………-tel, két gyermeke van, alkalmazotti származású, osztályidegen, pártonkívüli, vagyontalan, anyagbeszerző a ………….gyárban, havi keresete 1430 Ft. magyar állampolgár és nemzetiségű, gimnáziumi érettségit tett, büntetlen előéletű, ……. alatti lakos:/,

az 1959 január 21-től közbiztonsági őrizetben, majd 1959 március 16-tól előzetes letartóztatásban lévő
VIII.r. B. S. v. hortysta pol. detektiv

/: aki K…..-n 19…..-n született, anyja: …….., nős: …………..-val, két gyermeke van, alkalmazotti származású, osztályidegen, pártonkívüli, vagyontalan, utolsó foglalkozása segédmunkás önálló kisiparosnál, havi keresete 1200 Ft. magyar állampolgár és nemzetiségű, kereskedelmi érettségit végzett, büntetlen előéletű, ……. alatti lakos:/

az 1959 junius 5. óta előzetes letartóztatásban lévő
IX. r. L. I. v. polgári ruhás r. örm.

/: aki S……….-n 19…..-n született, anyja: ………., nős: ……….-val, 4 kiskorú gyermeke van, utolsó munkahelye ………….műszaki forgalmi ellenőr, egy családi háza van, havi keresete 1700 Ft. alkalmazotti származású, osztályidegen, magyar állampolgár és nemzetiségű, 4 polgárit végzett, büntetlen előéletű, pártonkívüli ……….. alatti lakos:/ ,

az 1959 julius 17. óta előzetes letartóztatásban lévő
X. r. B.J. v. csendőr ftröm.

/: aki J………..-n 19……..-n született, anyja: …………,

/: aki 19…-n U……..-n született, apja:……, anyja: …, nős: …………..-tel, magyar állampolgár, három gyermeke van /11, 15, 17 évesek./ alkalmazotti származásu, osztályidegen, foglalkozása …….. a ……… Vállalatnál, havi eresete 1800 Ft. 4 polgári iskolai végzettségű, büntetlen előéletű, ………….. alatti lakos:/

az 1949 julius 11-től 1956 november 1-ig, majd 1957 augusztus 21-től 1957 október 24-ig büntetését töltő és 1958 február 1-től előzetes letartóztatásban lévő
XIII.r. P. F. v. csö. törm.

/: aki 19…. P…….-n született, anyja: ………, nős: ……..-val, paraszt származású, osztályidegen, pártonkívüli, foglalkozása segédmunkás, utolsó munkahelye ………gyár, iskolai végzettsége 1 kereskedelmi, büntetlen előéletű, magyar állampolgár és nemzetiségű, legutóbbi lakcíme: ………..:/

vádlottakat


b ü n ö s n e k m o n d j a k i

éspedig:

I.r. vádlottat:

1./ emberek törvénytelen megkínzása és kivégzése által elkövetett /háborus/ büntettben,
2./ fogolyszökés büntettével halmazatban elkövetett hatósági közeg elleni erőszak büntettében,

II-XIII.r. vádlottakat:

emberek törvénytelen megkínzása és kivégzése által elkövetett /háborus/ büntettben

é s e z e k é r t ő k e t :

éspedig:

I.r. Kristóf László vádlottat

összbüntetésül:

H a l á l b ü n t e t é s r e, mint főbüntetésre,
valamint teljes vagyonelkobzásra, mint mellékbüntetésre,

II.r. B.J. vádlottat:

2 /kettő / évi börtönre, mint főbüntetésre,
valamint egyes állampolgári jogai gyakorlásától 5 /öt / évi időtartalomra történő eltiltásra és vagyona felerészének elkobzására, mint mellékbüntetésre,

III.r. C. A. vádlottat:

8 /Nyolc / évi börtönre, mint főbüntetésre,
valamint egyes állampolgári jogai gyakorlásától 5 /öt / évre történő eltiltásra és vagyona fele részének elkobzására, mint mellékbüntetésre,

IV. r. K. L. vádlottat:

5 / öt / évi börtönre, mint főbüntetésre,
valamint egyes állampolgári jogai gyakorlásától 5 /öt / évi időtartamra történő eltiltásra, és vagyona fele részének elkobzására, mint mellékbüntetésre,

V.r. M. M. vádlottat:

é l e t f o g y t i g t a r t ó börtönre, mint főbüntetésre,
valamint egyes állampolgári jogai gyakorlásától 10 / tíz / évi időtartamra történő eltiltására és teljes vagyonelkobzásra, mint mellékbüntetésre,

VI.r. K. L. vádlottat:

6 / hat / évi börtönre, mint főbüntetésre,
valamint egyes állampolgári jogai gyakorlásától 5 / öt / évi időtartamra történő eltiltásra és vagyona fele részének elkobzására, mint mellékbüntetésre,

VII.r. S. Á.vádlottat:

3 / három / évi börtönre, mint főbüntetésre,
valamint egyes állampolgári jogai gyakorlásától 5 / öt / évi időtartamra történő eltiltásra és vagyona fele részének elkobzására, mint mellékbüntetésre,

VIII.r. B. S. vádlottat:

4 / négy / évi börtönre, mint főbüntetésre,
valamint egyes állampolgári jogai gyakorlásától 5 / öt / évi időtartalomra történő eltiltásra és vagyona fele részének elkobzására, mint mellékbüntetésre,

IX. r. L. I. vádlottat:

3 / három / évi börtönre, mint főbüntetésre,
valamint egyes állampolgári jogai gyakorlásától 5 / öt / évi időtartamra történő eltiltásra és vagyona fele részének elkobzására, mint mellékbüntetésre,

X. r. B. J. vádlottat:

15 / tizenöt / évi börtönre, mint főbüntetésre,
valamint egyes állampolgári jogai gyakorlásától 10 / tíz / évre történő eltiltásra és teljes vagyonelkobzásra, mint mellékbüntetésre.

XI.r. P. I. vádlottat:

2 /kettő / évi börtönre, mint főbüntetésre,
valamint egyes állampolgári jogai gyakorlásától 5 / öt / évi időtartamra történő eltiltásra és vagyona fele részének elkobzására, mint mellékbüntetésre,

XII.r. K. L. vádlottat:

12 / tizenkettő / évi börtönre, mint főbüntetésre,
valamint egyes állampolgári jogai gyakorlásától 10 / tíz / évi időtartamra történő eltiltására és teljes vagyonelkobzásra, mint mellékbüntetésre,

XIII. r. P. F. vádlottat:

É l e t f o g y t i g t a r t ó börtönre, mint főbüntetésre,
valamint egyes állampolgári jogai gyakorlásától 10 / tíz / évi időtartamra történő eltiltásra és teljes vagyonelkobzásra, mint mellékbüntetésre

í t é l i .

A katonai biróság minden egyes vádlottnál I. terhelt kivételével az eddig előzetes letartóztatásban eltöltött időt, illetve XII. és XIII.r. terhelt vonatkozásában pedig velük szemben a büncselekmények miatt hozott itéletek által megállapított és kitöltött börtönbüntetést is teljes egészében beszámitani rendeli.

A bünjelként lefoglalt tárgyakat a biróság elkobozni és megsemmisiteni rendeli.

I n d o k l á s:

A biróság terheltek vallomása, és részleges ténybeismerésük, az orvos és fegyverszakértői véleménye, a nagyszámu tanú nyilatkozata, valamint a tárgyalás egyéb bizonyitékai figyelembevételével az alábbiakat állapította meg:

I.r. Kristóf László volt. csö. nyomozó törm. Szegényparaszti családból származik, 6 elemit végzett, nős, gyermektelen. Pártonkívüli, büntetlen előéletü, vagyontalan. Nevezett 1935-ben önként jelentkezés utján került a csendőrséghez, aholmkülönböző tanfolyamok elvégzése után őrsparancsnok lett. 1942 januárjában nyomozói beosztást nyert és a csendőrség központi nyomozóparancsnokságára Budapestre helyezték, polgári ruhás csendőrnyomozóként. Itt teljesitett szolgálatot 1944 év végéig, mint nyomozó. A horthy-rendszer összeomlása idején, mint sebesültet nyugatra szállították, majd onnan 1945-ben hazatért. Ebben az időtájban, most már pontosan nem tisztázhatő körülmények között holttá nyilvánitották, mert feltehetően adminisztrációs hiba folytán eltüntnek, halottnak hitték. Igy történhetett az, hogy Magyarországra hazatérve, saját nevén is, másik országrészben megtelepedve – jelen büntetőperben taglalt – cselekményei ellenére sem indult meg mindezidáig veleszemben a büntető eljárás. Vádlott a felszabadulás óta különböző alkalmi munkákkal foglalkozott, bérelt földön rizst termelt, átmenetileg mezőgazdasági szövetkezeti jellegü társulásban is részt vett. A közéletben azonban nem szerepelt, kifogás vele szemben igy nem is merült fel.

II. r. B. J. volt cs. nyomozó ftörm. Alkalmazotti családból származik, öt elemit végzett, nős, két gyermeke van. Büntetlen előéletü. Pártonkívüli, vagyontalan. Nevezett 1931-ben került ugyancsak önkéntes jelentkezés utján a csendőrséghez, ahol különböző tanfolyamok elvégzése után előbb mint fegyveres csendőr teljesített szolgálatot 1938-ig, amikor is a …… csendőrnyomozó alosztályra osztották be csendőrnyomozóként, 1940-ben pedig a központi törzsalosztályhoz helyezték és itt szolgált mint nyomozó egész 1945-ig. a felszabadulást megelőzően nyugatra került, de onnan 1946 január elején megszökött. Ezt követően különböző helyeken alkalmi munkával foglalkozott mignem 1949-ben újból elfogták és rövid ideig ismét internálták. Vádlott az internálótáborból kiszabadulva különböző vállalatoknál dolgozott, legutoljára a d…-i …. Vállalatnál állt alkalmazásban mint szakmunkás. Munkájával, magatartásával szemben különösebb kifogás nem merült fel.

III.r. C. A. volt cs. nyomozó ftörm. Alkalmazotti származású nős, 1 gyermeke van, 4 polgárit végzett, vagyontalan, büntetlen előéletü. Vádlott 1930-ban lépett be a csendőrség kötelékébe, ahol kezdetben fegyveres csendőrként szolgált, majd 1940-ben a központi csendőrnyomozó parancsnokságra került nyomozói beosztásba. Innen 1942-ben áthelyezték az államvédelmi központba, ahol 1945 májusáig tevékenykedett. Ekkor nyugatra távozott, de még ugyanazon évben visszatért. 1945 decemberétől 1947 tavaszáig, hazatérte után internálva volt. Az internálótáborból való kiszabadulása után ő is alkalmi munkával foglalkozott, legutoljára mint szállitási felelős volt alkalmazva a ……-ben. A felszabadulás óta vele szemben sem merült fel kifogás.

IV.r. K. L. volt cs. nyomozó törm. Kisiparos származásu, eredetileg 4 polgárit végzett, nős, 2 gyermeke van, kb. 1 kh. szántófölddel rendelkezik. Büntetlen. 1933-tól szolgált a csendőrség kötelékében, először 1939-ig, mint őrsi csendőr, azt követően a nyomozóiskola elvégzése után csendőrnyomozói beosztásban tevékenykedett, Budapesten a központi nyomozó alosztálynál. Itt teljesített szolgálatot 1944 decemberéig, amikoris lakására távozott, ahonnan nyugatra nem ment ki. A felszabadulás után 1945 őszétől, 1947 tavaszáig internálva volt kiszabadulása után szintén alkalmi munkákkal foglalkozott, illetve mint lakatos szakmával rendelkező személy, ebben a munkakörben helyezkedett el. Később önszorgalomból a technikumot is elvégezte és legutoljára már mint lakatos előrajzoló állt alkalmazásban. Munkájával, magatartásával szemben a felszabadulás után különösebb kifogás nem merült fel.

V.r. M. M. volt horthysta politikai detektiv. Alkalmazott származásu, nős, gyermeke nincs. Büntetlen előéletü, 4 polgárit végzett, 1 családi ház vagyonnal rendelkezik. 1933-ban önkéntes jelentkezés alapján a horthysta csendőrséghez került mint őrszemes rendőr. 1938-ban átminősítik a detektiv testülethez, majd még ugyanezen évben a politikai osztályhoz osztják be. Itt szolgált mint detektiv 1944 decemberéig. Majd 1945 januárjában internálták, néhány hónap mulva azonban szabadlábra került és ettől kezdve különböző alkalmi munkákkal tartja el magát. Legutoljára a ……..gyárban segédmunkásként dolgozott. A felszabadulás után az ő személyével kapcsolatosan sem merült fel lényeges észrevétel.

VI.r. K. L. volt horthysta politikai detektív. Alkalmazotti származásu, nős, 2 gyermeke van, vagyontalan, fémipari szakiskolát végzett. 1941-ben került a régi rendőrséghez, önként jelentkezés alapján, ahol kezdettől fogva detektívként tevékenykedett, éspedig 1944 tavaszáig bünügyi vonalon, majd a német megszállást követően politikai vonalon nyert beosztást. A felszabadulás után különböző helyeken állt munkaviszonyban, mignem 1955-ben sikkasztás büntette miatt 1 év és 6 havi börtönbüntetésre itélték. A büntetés kitöltése után rakodómunkásként helyezkedett el, legutoljára a …. Vállaltnál volt ilyen munkaviszonyban.

VII.r. S. A. volt horthysta politikai detektiv. Alkalmazotti származásu, nős, 2 gyermeke van. Vagyontalan, gimnáziumi érettségit tett, büntetlen előéletü. 1938-tól a horthysta rendőrség kötelékében teljesitett szolgálatot, mint detektiv. Éspedig 1944 tavaszáig Ő is bünügyi vonalon dolgozott, majd aztkövetően a politikai osztályon tevékenykedett. A felszabadulás után átmeneti ideig az uj rendőrséghez is felvették, majd később onnan elbocsájtották és ettől kezdve különböző helyeken, főként alkalmi munkaviszonyban állt. Legutoljára anyagbeszerzőként dolgozott. A felszabadulás után vele szemben sem merült fel különösebb észrevétel, vagy kifogás.

VIII.r. B. S. v. horthysta politikai detektiv. Alkalmazotti származásu, nős, 2 gyermekes, büntetlen előéletü, kereskedelmi érettségit tett. Vagyontalan. Nevezett is a horthysta detektív testület tagja volt. Éspedig 1934-ben önként jelentkezett a régi rendőrséghez, ahol 1938-ig őrszemes rendőr, majd aztkövetően detektív volt. 1940-ben a Budapesti rendőrfőkapitányság politikai osztályára helyezik, ettől az időponttól kezdve csak átmenetileg dolgozik bünügyi vonalon, hanem inkább politikai nyomozásokban tevékenykedik. A felszabadulás után alkalmi munkásként helyezkedett el, legutoljára egy önáló kisiparosnál volt laboráns. Különösebb észrevétel a felszabadulás után az ő magatartásával szemben sem merült fel.

IX.r. L. I. volt horthysta polgári-ruhás r. örm.
Alkalmazotti származásu, 4 polgárit végzett, nős 4 gyermeke van. Büntetlen előéletü, egy családi ház vagyonnal rendelkezik. Vádlott 1936-1937-ig elvégezte az egyéves őrszemélyzeti iskolát, majd eztkövetően, mint őrszemes rendőr szolgált egész 1942-ig. 1942-ben , egy egész rövödideig, mint polgári ruhás rendőr az őrszemélyzeti osztályra nyert beosztást, majd aztkövetően a politikai osztályhoz került. Itt tevékenykedett egész a felszabadulásig. A felszabadulás után különböző alkalmi munkakörökben dolgozott, majd a….-nél lett előbb mint gépkocsivezető, később mint forgalmi, illetve müszaki ellenőr helyezkedett el és ilyen minőségben volt alkalmazásban, a legutolsó időig, a letartóztatásáig is. Nevezett birósági ….. szakértőként is müködött a felszabadulás után, általános magatartásával, a munkához való viszonyával szemben különösebb észrevétel nem merült fel.

X.r. B. J. v. csendőr ftörm. Szegényparaszti családból származik, nős, 2 gyermeke van. 4 elemi iskolát végzett, büntetlen előéletü. Vádlott 1924-től szolgált a csendőrség kötelékében, mint fegyveres csendőr, egész a felszabadulásig. Huzamosabb ideig volt őrsparancsnok is. 1946-ban a csendőrök igazolására alakitott bizottság “nem igazolt”-nak nyilvánitotta és igy mezőgazdaságban helyezkedett el alkalmi munkásként. Később a …..-hoz került mint segédmunkás és itt dolgozott letartóztatásáig. A felszabadulás után vele szemben sem volt kifogás.

XI.r. P. I. v. horthysta politikai detektiv.
Középparaszt származásu, nős, 1 gyermeke van, 4 polgárit végzett, 1 kh. föld vagyonnal rendelkezik. Büntetlen előéletü. 1933-ban került a rendőrséghez, önkéntes jelentkezés utján, ahol először mint őrszemes rendőr, majd aztkövetően mint polgári ruhás, később pedig mint detektiv nyert alkalmazást. A felszabadulás után kezdetben segédmunkásként, később gépkocsivezetőként állt alkalmazásban több állami vállalatnál. Vele szemben sem merült fel különösebb kifogás a felszabadulás után.

XII.r. K. L. v. horthysta politikai detektiv. Alkalmazotti családból származik, 4 polgárit végzett, nős, 3 gyermeke van. 1935-ben jelentkezett a rendőrséghez, ahova detektiv gyakornoki minőségben vették fel. 1937-től már mint detektiv dolgozik éspedig 1940-ig különböző bünügyi osztályokon, majd 1940-től a budapesti főkapitányság politikai osztályán nyer beosztást. A felszabadulás után alkalmi munkával foglalkozott és különböző helyeken állt munkaviszonyban. Vagyontalan. 1951-ben népellenes büntett miatt 2 és félévi börtönbüntetésben részesült, politikai detektivi minőségben megvalósitott cselekvősége miatt. Vádlott a büntetésének letöltése után ismét alkalmi munkásként tevékenykedett. Jelen büntető perben nevezett cselekményének ujbóli elbirálására, perujitás folytán került sor. A vádlottnak a felszabadulás után tanusitott viselkedése, munkához való viszonya ugyancsak nem esett kifogás alá.

XIII.r. P. F. v. horthysta csendőr nyomozó törm. Szegényparaszti családból származik, nős, gyermektelen, 4 polgárit, 1 ker. iskolát végzett, vagyontalan, büntetlen előéletü. 1933-ban került a csendőrséghez, 1940-ig mint fegyveres csendőr szolgált. Ettől kezdve nyomozói beosztást nyert és a baloldali alcsoportban tevékenykedett egész a felszabadulásig. Átmenetileg 1942-ben egy évig az akkori katonai biróságon volt jegyzőkönyvvezető. 1949-ig alkalmi munkával foglalkozott, majd 1949-ben letartóztatták és első fokon háborus büntett miatt halálbüntetésben részesült, mely büntetést a Legfelsőbb Bíróság életfogytiglanig tartó börtönbüntetésre változtatta. Vádlott az igy kiszabott büntetését rendben töltötte is, közben azonban az ellenforradalom időszakában kiszabadult, de az ország területét mégsem hagyta el, hanem a viszonyok konszolidálódásával a kiadott rendelkezéseknek megfelelően önként jelentkezett büntetésének továbbtöltésére. Amig szabadlábon volt addig sem volt vele szemben kifogás. Ugyancsak a börtönben sem volt vele szemben észrevétel. Jelenbüntetőügyben vádlott teljes cselekvőségének ujboli elbírálására szintén perujitás alapján került sor.

A népellenes horthysta kormányzat ellenforradalmi, és a tömegeket elnyomó, leigázni akaró politikája a Tanácsköztársaság bukása után folyamatosan, de szükségszerüen végzetbe sodorta a magyar népet. A horthysta államaparátus erőszakszervei, igy a csendőrség, a rendőrség a VKF. különleges szervei, folyamatosan és állandóan fokozták az elnyomást azon hazafiak, baloldali, valamint haladó gondolkodásu emberekkel szemben, akik részint politikai meggyőződésből, részint tisztánlátásból, illetve józan, mértékletességből erejükhöz képest igyekeztek gátolni a fasizmus magyarországi térhódítását és ellensulyozni a napo mint nap előforduló tulzásokat. A halad, baloldali erők ezen akciója féktelen terror és elnyomásban megmutatkozó ellenreakciót eredményezett az uralkodó osztály részéről és a horthysta államaparátus még a látszat törvényességét is felrugva, mindent megtett akaratának keresztülvitelére. A horthysta államhatalom erőszakszervei gátlásmentes, mindenre tekintet nélkül, azbeszközök legkisebb válogatását sem alkalmazva igyekeztek odahatni, hogy az orsuág teljesen és mielőbb a fasizmus hatalma alá kerüljön és a hitleri klikk hüséges kiszolgálójává váljon. Hiába volt a haladó erők fáradságot, félelmet nem ismerő erőfeszitése, 1939 szeptember 1-én az akkori uralkodó rendszer mégis belevitte a magyar népet a végzetes II. világháboruba.

A háboru kitörése után a terrorista erők akciói még dühödtebben felujultak amikor megérezték, hogy a kommunista párt körül mind szélesebb és szélesebb körben tömörülnek, haladó erők és igyekeznek gátat szabni a fasizmus céljainak. A kérdéses erőszakszervek csapásaikat elsősorban a kommunista erőkre, haladó baloldali erőkre mérték és mindinkább arra törekedtek, hogy illegalitásba kényszeritsék akommunista pártöt, mint a haladó mozgalom tényleges irányitóját és lehetőleg fel tudják számolni, vagy legalábbis befolyását tudják némileg csökkenteni.

Mindezek ellenére a magyar nép legjobbjai, élükön az illegális kommunista párttal 25 éven keresztül hősi, lankadhatatlan harcot folytattak az ellenforradalmi rendszerés annak célkitüzéseivel szemben. Bár a magyar fasiszta államgépezet egészen a haladó erők, a háboru ellenes erők ellen fordult, ez azonban mégsem töre meg azok ellenállását. Annak ellenére, hogy 1939-től kezdve rendszeresen megteltek a horthy csendőrség és rendőrség kinzókamrái a demokratikus, hazafias gondolkodásu férfiakkal, nőkkel. A kommunista párt köré tömörültek a leghaladóbb hazafias erők, akik harcolni készek voltak a horthy-fasizmus németbérenc diktaturájával.

A fasizmus politikai célkitüzéseinek és hóditó politikájának megfelelően a magyar fasiszta kormány katonai erejével megszállta a Felvidék, Erdély és Jugoszlávia egy részét, mellyelpárhuzamosan haladt előre a csendőrnyomozó detektiv testületek pribékjeinek csoportja, élükön a VKF. különleges osztagaival.

Az emlitett erőszakszervezet tagjai, mind az ország területén, mind a visszacsatolt területeken arra törekedte, hogy megakadályozzák a –z illegalitásba vonult kommunista párt ujbóliszervezését és lehetetlenné tegyék az akcióegységet a különböző haladó mozgalmak és irányzatok között, valamint a haladó mozgalmak és a nacionalista nemzeti ellenállási csoportok között.

Az 1940 évi alagi kommunistaellenes nyiltnyomozástól kezdődően egészen a felszabadulásig, permanenesen folyt ez a terroakció és az ugynevezett nyomozati akciókban a legbrutálisabb eszközöket alkalmazták. Ugy az ország területén belül, mint a visszacsatolt Délvidéken, Erdélyben a letartóztatott személyeket embertelen kinzásoknak vetették alá és emellett különböző fegyveres akciókkal igyekeztek elnyomni a partizánmozgalmakat.

A sorozatos nyiltnyomozások után, melyek közül történelmileg is hirhedté váltak a dunakeszi-alagi, az ugynevezett Andrássy-laktanyai, Soroksár-ujtelepi, a délvidéki, ujvidéki, Zsablya, Óbervác, a különböző felvidéki és erdélyi nyiltnyomozások – még inkább hirhedtebbé váltak azok a nyomozások, melyeket a fasiszta erőszakszervek már nem önállóan végeztek, hanem 1944 márciusa után a német megszállás bekövetkeztével a gestapo égisze és irányitása mellett hajtottak végre, természetesen azok célkitüéseinek megfelelően.

A fasiszta nyomozószervek általánosan elfogadott, bevett és kialakitott nyomozati módszere az volt, hogy csendőrbesugók, rendőrspiclik és egyéb eszközök segitségével tudomásukra jutott adatok alaőján őrizetbe vettek személyeket, akiket a legdurvább módszerek, bántalmazások közepette kényszeritettek nemcsak beismerő vallomásra, hanem társaik elárulására. Igy azután ez a kör mind szélesebbé és szélesebbé tárult és végül is kialakult egy-egy nagy nyiltnyomozás melynek eredményeképen rendszerint emberek tömege került letartóztatásra, megkinzásra, majd a haladó erők tagjai biróság elé lettek állitva, ahol a kikényszeritett vallomások alapján természetesen igazságtalan, tulzó, szigoru itéletek születtek.

A fasiszta nyomozószervek kihallgatási módszere, igen változatos volt. A gumibottal történő bántalmazástól, a kéz, láb és talpveréstől kezdve egészen a tormászacskó alkalmazásáig, a kikötés és guzsbakötésen keresztül a villanyozógép használatáig, minden megtalálható volt az ő eszközeik sorában. A durva, embertelen, brutális kinzások következtében a sérülések és szinte egész életre kiható egészségrongálás, mindennapos jelenség voltak. Nem volt ritka azonban az sem, hogy a kinzások hatására egyes, gyengébb idegzetü üldözöttek öngyilkosságot követtek el.

A tényleges és brutális bántalmazás mellett, az erőszakszervezetek beosztottai a legkisebb figyelemmel sem voltak az emberi önérzetre és méltóságra, a letartóztatottakkal a legdurvább, önérzetet sértő módon érintkeztek mind a férfiakkal, mind a nőkkel szemben egyaránt tegező hangnemben érintkeztek, korra való tekintet nélkül. A durvaságok, bántalmazás és más törvénytelenségek alkalmazásánál ugyancsak nem voltak figyelemelarra, hogy az üldözött személy milyen nemü.A nőkkel szemben is ugyan ugy alkalmazták a kinzásokat a nemiszervek és nemesebb testrészek ütlegelését, mint a férfiakkal szemben.

Emellett különösen a visszacsatolt területen igen gyakoriak voltak azon esetek, amikor illegalitásba vonult kommunisták, illetve partizánokelfogására került sor, akik viszont tudván, mi vár rájuk ellenállást, illetve szökést kiséreltek meg, melynek során a csendőr, illetve rendőrpribékek, gátlásmentesen, a körülményekre való legkisebb tekintet nélkül használták fegyverüket, ami ugyancsak számtalan emberélet áldozatulesését eredményezte.

A csendőri, a rendőre és a VKF. szervek ilyenirányú tevékenységeiket, szinte a horthy-rendszer végnapjáig folytatták. Amikor a szovjet felszabaditó csapaptok már elérték Budapestterületét és a harcok már a külvárosban folytak, ez a fasiszta gépezet még mindig teljes erővel müködött, sőt egy apparátussáforrt össze a csendőrség nyomozóosztálya és a budapesti polikai detektivek testülete, emellett még a bübügyi nyomozók egyrésze is átkerült a szervhez, céljuk érdekében. Ezek a fékeveszett ebben az időben még azokat a személyeket is elhurcolták, akik esetleg nem tettek többet, mintsem szimpatizáltak a haladó mozgalmakkal, vagy a békemozgalommal.

Ezen büntető perben taglalt vádlotti cselekvőségek jellegüket tekintve két csoportba oszthatók: éspedig mennyiségileg szélesebbkörü, többrétü az a bünös cselekvőség amelyet egyes vádlottak, mint csendőr nyomozók, illetve politikai detektivek folytattak nyomozásaik során, törvénytelen vallatási módszerek alkalmazásával, a cselekmények második köre pedig az egyes üldözött személyek, hazafiak kézrekeritése során fegyverhasználat közepette valósult meg, ezekközül is a legkiemelkedőbb Ságvári Endre elvtárs megöletése, I. illetve XIII. terhelt közremüködése közepette.

Konkrétan egyes vádlottak az alábbi bünös cselekvőségeket valósitották meg:

I.r. vádlott Kristóf László volt csendőrnyomozó törm. A csendőrségnél 1935-ben kezdte a szolgálatot, mint fegyveres csendőr, 1942-ben nyomozónak minősítették át és a budapesti központi csendőrparancsnokság törzsalosztályához került mint csemdőrnyomozó. Nevezett politikai természetü ügyek nyomozásánál tevékenykedett. Mint igen jó felkészültségü, jó szellemi képességü és gyors felfogásu embert, aki emellett akaraterős egyéniség is, kezdettől fogva bonyolultabb nyomozati feladatok ellátásával bizták meg. Munkaköre általában figyelések tartása, illetve rejtett nyomozások lefolytatása volt. Emellett számtalan esetben résztvett házkutatásokban és egyéb nyomozati cselekményekben. Különösen kiemelkedő a nyomozói tevékenysége az 1940-es évek után, amikor a baloldali mozgalmak felszámolásában vett részt. Jelen bünügyben megállapitást nyert, hogy az 1940-es években 1942-ben és 1943-ban végzett jelentősebb figyelői, felderítői munkát.
Vádlottat ebben az időben a csendőri szervek hamis igazolványokkal látták el. Igy többekközött ellátták : egy eredeti Peyer Károly aláírásával kiállitott szakszervezti könyvvel és hamis csillés szakmai munkakört feltüntető munkakönyvvel is. Ezen hamis igazolványok segitségével azután vádlott beépült a munkások közé és a szakszervezeti mozgalomba. Igy többekközött az 1941-es években több hónapra munkát is vállalt a tatai szénbányába, be volt épülve a zalai olajbányászok közé is, mindkét helyen a csendőrbesugói szervezetet épitette ki, illetve mozgatta.Az ő tevékenységének eredményeklppen rövid időn belül a csendőri szerveknek sikrült leleplezni a bányászok között folyó baloldali tevékenységet és ennek alapján nyilt nyomozást rendeltek el, melynek során a kommunista párt tagjait és velük szimpatizáló más haladó szellemü dolgozókat tartóztattak le, igen negy számban. A nagyszámu letartóztatottat azután a csendőrségnél szokásos módszerekkel, beismerő vallomások kicsikarása céljából embertelen szadizmussal megkinozták. Nem nyert ugyan bizonyitást, hogy vádlott ezekben a megkinzásokban tevékenyen részt vett volna, hiszen konspirativ szempontból, anélkül, hogy a csendőrbesugói rendszert le ne leplezzék, nem is kerülhetett szembe azokkal, akikkel ő a bányában öszejött. Azonban I.r. vádlott már a figyelő szolgálat teljesitése, de későbbi felderitő, leleplező cselekvőségének végzése közben is határozottan tudomással birt arról, hogy azok a személyek, akik az ő, illetve besugóinak tevékenysége folytán lelepleződnek és latartóztatásra kerülnek, embertelen, szadista kinzások elé néznek, ami lényegileg igen nagyszámu üldözöttnél be is következett. Emellett az üldözöttek jórésze, akivel szemben a szadista módszerek segitségével sikerült terhelő vagy legalábbis kompromitáló adatokat kicsikarniok biróság elé kerül és a kikényszeritett vallomásokra támaszkodva birói itéletek születtek velük szemben.

Ezen tulmenően a letartóztatott baloldali személyek jórésze a későbbiek során a fasizmus tobzódása következtében koncentrációs táborba került és jórészük Németországban, a különböző megsemmisitő lágerekben meghalt. Jelen büntetőper alapján megállalpitható volt, hogy igy leleplezett személyek közül csak igen kevesen és igen szórványosan kerültek haza, a többiek embertelen körülmények között elpusztultak, mellyel feltétlen összefüggésben van I.r. vádlott felderitő, leleplező nyomozati cselekménye is.

I.r. vádlott jól át tudta tekinteni, mint baloldali nyomozó a különböző haladó mozgalmakat és tisztában volt azzal, hogy felderitő tevékenysége szorosan összetartozik a későbbiek során más nyomozótársai által elkövetett borzalmakkal és ezek szoros egységet képeznek a bünös cél érdekében.

Vádlott 1944 nyarán résztvett Ságvári Endre elvtárs nyomonkövetésében, elfogásában és megölésében. Ezt azonban tényállásszerüen a katonai biróság az összes vádlott cselekvősége után fogja csak rögziteni, együttesen taglalva a vonatkozásban . és XIII. terhelt cselekvőségét. Vádlott az 1944-es év tavaszán a német megszállást követő időszakban Csillaghegyre került, ahol az irányitást már teljesen a gestapo vette át. Megjegyzendő, hogy ide a legrutinirozottabb, a legválogatottabb nyomozók kerültek, azok, akik addigi életükkel, tevékenységükkel erre a kiemelkedő fontos beosztásra rászolgáltak és azt ki is érdemelték.Itt I.r. vádlott a gestapoval együttmüködve is igyekszik addigi multjához hasonlóan ténykedni, a továbbiakban is szorgalmasan, odaadóan végzi a felderitői, figyelői tevékenységet, bár tudja, hogy ezzel magyar hazafiakatjuttat a német gestapo kezére. Ebben az időben is végez házkutatásokat, részt vesz lakászárakban, sőt provokativ leleplező cselekményeket is hajt végre.

Ebben az időszakban I.r. vádlott a rejtett nyomozói tevékenység mellett már aktivan bekapcsolódik az abban az időben végzett nyilt nyomozásokba is és részt vesz szadista módon történőkinzási cselekvőségekben, nevezetesen gumibottal történő bántalmazásban, villanyozás, stb. Igy többek között Dr. Gáspár Ferenc, Kurucz István, Beke Lajos és Pintér Marienna letartóztatott kommunista hazafiak kinzásában müködik közre gumibot használata és villanyozás által. A bántalmazások következtében Gáspár Ferenc és Pintér Marianna egészségi állapota megrongálódott. Megjegyzendő, hogy utóbbival szemben I.r. vádlott a legdurvább szadizmussal járt el, nevezett emberi méltóságát, női önérzetét sértő, megalázó hangnemben érintkezett, illetve bántalmazta azt.

I.r. vádlott ilyenirányu cselekvőségét gátlásmentesen folytatta a horthy-rendszer végső összeomlásáig, amikoris 1944 őszén, pontosan meg nem állapitható körülmények között egyik katonai kórházba bekerült, ahonnan rövid idő mulva másik kórházba szállitották, majd röviddel ezután az eredeti kórházat, ahol ő nyilvántartva volt, bombatalálat érte és megsemmisült. Ekkorra vádlottat azonban már nyugatra vitték. Feltehetően ez a körülmény okozta azt, hogy a magyar katonai hatóságok őt halotként kezelték, majd amikor a felszabadulást követően visszatért az országba, őt a hatóságok hivatalosan halottként tartották nyilván. Vádlott aki nem is jelentkezett mint csendőr igazolásra, az akkor szervezett különleges igazolóbizottság előtt, ezt a körülményt igen ügyesen kihasználta. A rendelkezésére állt csendőri munkakörét nem tartalmazó hamis igazolvánnyai segítségével, melyeket annak idején éppen a haladó mozgalmakba való beépülés céljaira kapott – letagadhadta csendőri mivoltát és mindennemü katonai adatszolgáltatási lapon is ugy tüntette fel magát,mint volt katona törzsőrmester, ugyanakkor másik országrészbe költözött és mint alkalmi munkás uj életet kezdett. Igy történhetett meg az, hogy bár elfogadott tény volt már évek óta, hogy Ságvári Endre elvtárs elfogásában ő is részt vett, sőt egyik társát, a jelenlegi XIII.r. vádlottat ezért előzőleg ezért el is itélték, veleszemben még sem indult eljárás, mert a hatóságok holtnak hitték, ugyanis mint volt csendőr sehol nyilvántartásban nem szerepelt és igy eléggé gyakor neve lévén, meg tudott bujni a mi társadalmunkban.

Igy élt I.r. vádlott Békéscsabán, mignem személyére és cselekvőségére fény derült és ezért veleszemben is elrendelték a nyomozást. Ennek kapcsán 1958 január 22-én megjelent I.r. vádlott lakásán V. Gy. rendőrnyomozó hdgy. és egy rendőri gépkocsivezető, hogy őt őrizetbe vegye. Ők vádlottat a déli órákban keresték, amikor az még nem volt otthon. De később hazaérkezett, amikor is őt a nyomozó, aki megvárta leigazolta, majd közölte vele, hogy őrizetbe veszi és a kapott utasitás szerint be fogja kisérni a békéscsabai kapitányságra. Vádlott ez ellen kezdettöl fogva tiltakozoztt, kijelentvén, hogy csak ugy hajlandó elmenni, ha megmondják miért viszik el és mindezt két tanú jelenlétében eszközlik. Ekkor a nyomozó látván, hogy vádlott mindenre elszánt ember, akitől ellnállás is várható, a gépkocsivezetőt elküldte segitségért, míg ő a lakásban maradt örizve közben vádlottat. Közben vádlott nyugodt cinizmussal megebédelt, majd annak befejeztével, miután a nyomozó is igyekezett megnyugtatni, hogy csupán jelentéktelen kérdéseket kell tisztáznia és csak ezért kell bemennie, fondorlatot használva kijelentette, hogy meggondolta magát, mostmár hajlandó bemenni a kapitányságra.

V. hdgy. rá is állt erre részben tapasztalatlanságból, részben mert látta, vádlott arckifejezéséből és magatartásából, hogy az mindenre elszánt ember, akinek a lakásban emellett számtalan szurásra és ütésre alkalmas eszköz áll rendelkezésére – elindult vádlottal a kapitányság felé. Amint az utcán haladtak I.r. vádlott egy általa alkalmasnak talált pillanatban beugrott egyik ház kapuján, ugy vélte, hogy beugrik és módjában lesz az ajtót közte és a mögötte haladó nyomozó között elreteszelnie. Ez a terve azonban teljes egészében nem sikerült, nemcsak azért, mert az ajtón arra alkalmas zár nem állt rendelkezésre, hanem azért sem, mert a nyomozónak sikerült lábát az ajtó becsukása előtt az ajtónyilásba tenni, sőt fegyverét az igy keletkezett résen átdughatta és riasztólövést adott le. Vádlott látván a helyzetet az ajtótól elugrott mire a nyomozó belépett utána az udvarra. Ekkor vádlott ráugrott a nyomozóra és még a csendőri gyakorlatából szerzett birkózási rutinnal mindenáron azon volt, hogy őt leteperje és fegyverét elvegye. Ez is csak részben sikerült neki, bár sikerült a nyomozót a földrerántania, azonban nevezett fegyverét ekkor eldobta, ugy hogy ahhoz vádlott sem tudott hozzáférni. A birkózás során a házbeliek kijöttek az udvarra, azonban a verekedésbe nem avatkoztak bele, hanem őket az udvarból kiküldték. Az igy keletkezett züz-zavarban vádlottnak sikerült a nyomozó elől pillanatnyilag megszöknie, és elfutott míg az a fegyverét próbálta megkeresni és ujból birtokba venni. Ezután a rendőrnyomozó látva, hogy vádlottat személyesen ujból el tudja fogni, ezért nyomban intézkedett nevezett körözése iránt. Az esetet követően vádlott azután M. G., illetve L. nevü ismerőseihez ment, akiktől arra hivatkozva, hogy a rendőrség keresi és szöknie kell, 4000 Ft-ot kért és kapott kölcsön, valamint azoktól birtokba vett, saját sapkájáért cserébe egy bundasapkát is, hogy külsejét elváltoztatva sikeresebben tudjon elmenekülni.

Mindezek után vádlott törekvése arra irányult, hogy a lakott területről kikerülve el tudja hagyni az országot. Ennek érdekében még egy fiatalembertől, akivel találkozott, gyors határozottsággal a kerékpárját is elvette és annak segítségével próbálta célját megvalósitani.

Mindez azonban sikerrel nem járt, mert a riadóztatott karhatalmi egységek gyürüjéből kikerülni már nem tudott és azok őt az éjjeli órákban igazoltatták és megadásra szólitották fel. I.r. vádlott azonban még akkor sem adta meg magát, hanem a töltés gátján keresztül az erdő felé próbált menekülni, sőt ezt nem hagyta abba még a fegyverhasználat kilátásbahelyezése során sem, hanemcsakis ugy tudták elfogni, mikor lábonlőtték és igy mozgásképtelenné vált. Vádlott egyéniségéhez mérten még amikor lelőtték akkor is átkozódott, szitkozódott, szidalmazta a BM. karhatalmi szerveket és a rendőrséget mondván, hogy “ők – a csendőrök jobban tudtak lőni, mert ilyenkor ők az illetőt feltétlen agyonlőtték volna.”

A történtek után vádlott a rabkórházba került, ahol azonban még mindég nem adta meg magát sorsának, hanem minden áron azon volt, hogy hozzátartozóival kapcsolatot teremtsen és védekezését valamikép előkészitse. Evégből irt, zavarostartalmu, de feltétlenkonspirativ jellegü levelei közül kettőt, az illetékes szervek elfogtak még a kicsempészés előtt – ugy hogy e két levél nem is jutott el a cimzetthez, vádlott családjához.

II.r. vádlott B. J. volt csendőr nyomozó ftörm. Vádlott 1931-ben került a csendőrséghez, 1938-ig mint őrsi csendőr szolgált, majd attól kezdve a sz…-i nyomozó alosztályhoz került csendőr nyomozói beosztásba. Nem sokkkal később innen a légierőkhöz vezényelték ott végzendő felderitő munka ellátására. Itt a feladatát igen jól látta el, ezért innen ujólag kiemelték és 1940-ben a budapesti csendőrfőparancsnokság központi törzsalosztályához került ugyancsak nyomozói munkakör ellátására.

Ettől kezdve vádlott 1944-ig kölönböző alcsoportokban dolgozott, köztük a baloldali alcsoportban is. Nyomozói feladatai voltak figyelések végzése, hákutatás tartása, előállitás teljesitése, stb. Emellett számtalan esetben vett részt kihallgatások során a letartóztatott személyeket nyomozó társai, a vallomások kicsikarása végett embertelen módon megkinozzák, bántalmazzák. De emellett több személy hasonlómódon történő kinzásában Ő maga is részt vett, többek között I.L., B.F-né és más üldözött hazafiakat ő maga is bántalmazta.

II.r. vádlott 1944-ben a gestapo irányitása alatt álló csendőrnyomozó csoporthoz került Csillag-hegyre és itt végezte lényegileg a legjelentősebb nyomozati cselekvőségeket, és itt vett részt az emlitett bántalmazásokban is. Vádlott szerepe sem a törzsalosztályon, sem a gestapo által irányitott csoportban nem volt kiemelkedő, csak mellékalak volt. Ennek ellenére azonban az ő nyomozati cselekvősége is hozzájárult, ha csak kisebb mértékben is, hogy a gestapo üldözöztt hazafiakat letartóztatott és azok megkinzásra kerültek, jórészük pedig Németországban a koncentrációs táborokba vesztette el életét.

III. r. vádlott Cs. A. volt cs. nyomozó ftrörm. Vádlott 1930-tól 1940-ig mint őrsi csendőr nyert beosztást, majd eztkövetően nyomozóként tevékenykedett a csendőrség központi törzsalosztályánál. Főként baloldali természetü ügyekben nyomozott. Amikor 1942-ben megalakult az államvédelmi központ abból a célból, hogy a különböző nyomozó szervek, nyomozó hatóságoknak a baloldali mozgalmakkal, a kommunista mozgalmakkal szembeni szerepét, tevékenységét koordinálja, őt mint kiváló felkészültségü nyomozót kiemelik és az államvédelmi központba osztják be. Ettől kezdve innen vezénylik a különböző helyeken folyó, nagyobb baloldali ellenes nyiltnyomozásokhoz.

Legjelentősebb nyomozás amelyben részt vesz 1942-ben az ugynevezett Andrássy-laktanyai nyiltnyomozás. Ezt a nyiltnyomozást szélesebbkörü felderitői, besugói munka előzte meg, és megfelelő előkészités után több száz hazafit, baloldali személyt tartóztattak le és gyüjtöttek össze az Andrássy-laktanyában, ahol a nyomozást lényegileg a csendőrnyomozók folytatták, de résztvettek abban detetktivek is. Ennek a nyomozásnak a tényleges irányitója azonban már az államvédelmi központ volt. Ennél a nyomozásnál a letartóztatott hazafiak zömét, embertelen szadizmussal megkinozták, ütlegelték, gumibottal bántalmazták, villanyozták, guzsbakötötték és padrahuzták, nem téve különbséget öregek, fiatalok, férfiak és nők között. Itt a letartóztatottakkal szemben teljesen embertelen bánásmód uralkodott el, az emberi méltóságot, önérzetet semmibevették, azontul, hogy azok elhelyezési, ellátási körülményei is rendkivül nyomoruságosak voltak.

III.r. vádlott jó szellemi képességénél, stilusérzékénél, adminisztrációs készségénél és gépirási tudásánál fogva itt jegyzőkönyvvezetőként nyert beosztást és lényegileg a többi nyomozók brutális bántalmazásai által kicsikart vallomásokat, jegyzeteket kellett neki elfogadható jegyzőkönyv formába önteni. Igy nemcsak hogy tudomással birt a szadista a szadista bántalmazásokról, hanem a megkinzottak jórészével személyesen is érintkezésbe volt, amikor azoknak a jegyzőkönyveit kellett elkészitenie. II.r. vádlott (!) azonban nemcsak, hogy nem igyekezett ezek kinjait csökkenteni, hanem igen gyakran a jegyzőkönyvek felvétetekor, ha a gyanusitott a jegyzőkönyv irásbafoglalásakor nem mutatott hajlandóságot az előzetes bántalmazások során kikényszeritett eredeti vallomását fenntartani, akkor ő a további beismerés érdekében önálló bántalmazásokat kezd. Egyébként a gumibot a jegyzőkönyvvezetés során állandóan az asztalán van és minden jegyzőkönyvezést rendszerint a bántalmazás kilátásbahelyezésével, illetve fenyegetéssel kezd el. Ezen tulmenőleg pedig közbe-közbe gumibottal efektiv bántalmazásokat is eszközöl. Ugyancsak eként járt el, ha már a jegyzőkönyvet elkészitette és az aláiráskor aggályoskodott a gyanusitott azt aláirni..
III. r. vádlott által bántalmazott személyek körét pontosan elhatárolni ugyanugy mint többi vádlott vonatkozásában sem volt lehetséges. Azonban tényként nyert megállapitást, hogy nevezett M.B-t, K. A-nét, H.E-nét és E.L-t is bántalmazta, többeközött vallomás kicsikarás, illetve előző vallomások fenntartása érdekében. De merültek fel adatok arra is, hogy V. A. nevü letartóztatott hazafit is megkinozták.Megállapitható volt, hogy H. E-nét nő volta ellenére, cseppet sem részesitette enyhébb elbánásban mint a többi üldözött férfit.

IV.r. terhelt K. L. volt cs. nyomozó törm. Terhelt 1933-ban került a csendőrséghez, majd 1939-ben nyomozóiskolára küldték,melynek elvégzése után a fegyveres csendőri szolgálatból nyomozónak minősitik át és a központi törzsalosztályhoz osztják be.

IV.r. vádlott mint cs. nomozó különböző alcsoportban dolgozott, de igen sokáig a zsidó alcsoportban tevékenykedett, sőt átmenetileg annak csoportvezetője is volt. Ebben az alcsoportban, mikéntmiként az számára meghatározva lett, az üldözött személyek ellen végez felderitő, nyomozati tevékenységet és eszközöl adminisztrativ intézkedéseket. Az azonban, hogy ennek során milyen durva törvénytelenségeket követett el, nem volt tisztázható.
Vádlottnak jelen büntetőperben incriminált cselekvősége lényegileg az 1944 év utolsó szakaszára szoritkozik, amikor már a Magyarországon a német fasizmus teljesen térthóditott, mivel a horthy-rendszer uralkodókörei az országot azoknak teljesen kiszolgáltatták. IV.r. terhelt 1944 év tavaszán a német megszállás kezdetétől folyamatosan, a zsidó alcsoportban tevékenykedik, abban az időben is, amikor az országban közismert embertelen és igazságtalan intézkedések történtek a zsidósággal, mint üldözött fajjal szemben.

Majd amikor 1944 év utolsó szakaszában már teljesen nyilvánvaló volt a Horthy-rendszer összeomlása, IV.r. vádlott miután nem ment ki nyugatra, nem is vonult vissza a csendőri tevékenységből, hanem önként jelentkezett Budapesten az akkori ujólag átszerveződött, a nsilasrendszerrel együttérző, azzal együttmüködni kivánó csendőr nyomozókból összetevődött nyomozócsoportnál és ezen belül tevékenykedik, annak szellemében, ahogy azt J. I. – azóta cselekményei miatt halálra itélt – csoportvezető megkivánta.

IV.r. vádlott ekkor aktivan tevékenykedik ebben a csoportban, többekközött részt vesz házkutatásokban, örizetbevételekben, sőt lakászárt is hajt végre amellett, hogy – szórványosan – elfogott hazafiak letatróztatása után, azok bántalmazásában is tevékenykedik. Igy többek között P. F. XIII.r. vádlott utasitására részt vesz K. L-né …… u. alatti lakásán mint illegális lakáson tartott ellenállási mozgalmi találkozó felszámolásában. Ennek során F. L-t, F. L-nét, B. K-nét, több társával együtt őrizetbe vette és a Margit krt-i fogházba kisérte. Ezt követően jelen volt S. B. és J. F. kihallgatásán is, az utóbbit ő maga is tettlegesen bántalmazta. Majd később vádlott többeközött a kérdéses lakásban több napon át figyelést eszközölt, lakászárt tartott és az oda beérkező ellenállási mozgalom tagjait, több társával együtt letartóztatta és a Margit-köruti fogházba szállitotta.

IV.r. vádlott erős igyekezettel folytatja ezt a tevékenységet, bár tudta, hogy azok a letartóztatottak, akiket ő és társaifelderitenek és elfognak, mi elé néznek. Tudta, hogy azok embertelen kinzás, bántalmazás elé kerülnek és életük is veszélyben forog. Ennek ellenére végsőkig kiszolgálja az uralkodó osztályt, illetve a nyilas klikket. Igy tehát IV.r. vádlott is cselekvőségével hozzájárul ahhoz, hogy több haladó gondolkodásu személy, hazafi letartóztatásra kerüljön, majd Németországba is kihurcolják őket, ahol azok egyrésze a koncentrációs táborokban elpusztul.

V.r. M. M. v. horthysta politikai detektiv. Terhelt 1933-ban került a rendőrséghez, előbb őrszemes rendőrnek, majd 1938-ban detektivvé minősitik át és még ugyanezen évben a politikai rendőrséghez kerül és ettől kezdve mindvégig politikai vonalon dolgozik.

V.r. vádlott a nyilt jobbratolódás időszakától az 1940-es évektől kezdve, mint politikai detektiv, mindenütt ott van, ahol a haladó mozgalmak, a baloldali mozgalmakkal szemben nyomozás folyik, intézkedés születik.
Vádlott 1943-ban részt vesz a hirhedt Délvidéki nyomozásokban, nevezetesen Ujvidék környékén, figyeléseket, letartóztatást, házkutatást eszközöl. Történelmileg is elfogadott tény, hogy ennél a nyomozásnál nagyszámu kommunista, partizán, partizángyanus személy, illetve szinpatizáns került a magyar fasiszta nyomozószervek letartóztatásába. U.i. ezt a nyomozást a csendőr nyomozók és politikai detektivek közösen végzik az államvédelmi központ irányitásával.

A nagyszámu letartóztatott közül legtöbbet kegyetlenül megkinoznak vallomások kicsikarása végett. Itt már használatos kinzóeszköz nemcsak a gumibot, a kikötés, a guzsbakötés, villanyozógép, hanem a tormászacskó is, emellett alkalmaznakkülönböző válogatott egyéni kinzásokat is. Minden nyomozó előtt, igy V.r. vádlott előtt is világos volt, hogy a letartóztatottak, illetve az általuk felderitett, figyelt személyek a letartóztatás után milyen sors elé néznek és milyen kegyetlen kinzásokban lesz részük. Ennek ellenére mindent megtesznek az eredményes felderitésért, sőt emellett vádlott személyében is részt vesz egyes kinzási cselekvőségekben, maga is több személyt bántalmaz pusztakézzel és gumibottal.

Majd ezt követően ugyancsak ennek megfelelően tevékenykedik különböző rejtett és nyiltnyomozásokban. 1944-ben pedig, amikor a német megszállás után magyarország területén a lényeges politikai ügyekben folyó nyomozás a gestapo irányitásával történik, ő abba a csoportba kerül, mely az ilyen ügyek nyomozását végzi ésettől kezdve részt vesz kommunisták, illetve a békemozgalom tagjaival szembeni nyomozásokban. Ennek során számtalan letartóztatást hajt végre, bántalmazásokat eszközöl pusztakézzel, gumibottal és más brutális eszközökkel. V.r. vádlott mindvégig hüségesen részt vesz ebben a munkában még a horthy-fasizmus bukásának utolsószakaszában is. igy az 1944 év végén a csillaghegyi nyomozáson tulmenően a Rökk Szilárd utcában és a Vigyázó Ferenc utcában folytatott politika természetü nyomozásoknak is aktiv részese.

V.r. vádlott által bántalmazott személyek körét pontosan elhatárolni a vele érintkezésbe került üldözött hazafiak nagy száma miatt nem is lehetett, azonban mégis tényként megállapitható, hogy legkiemelkedőbb brutalitás szempontjából az a nyomozás, melyet ujvidéken az Ármia –laktanyában folytattak és amelyben ő is igen durván bántalmazott. Az 1944-ben általa eszközölt sorozatos bántalmazások közül eddig K. T., T.S. baloldali személyek bántalmazása – mely közül az utóbbi a durva bántalmazás következtében még az eszméletét is vesztette – konkréten is rögzithető volt. Ugyanebben az időtájban bántalmazta még M. J-et, Gáspr Ferencet, Bekker lajost, H. Gy-nét, P. J-t és más személyeket is.

Az általa eszközölt kinzások közül képszerüen is kiemelkedik azzal az okirathamisitói csoporttal szemben alkalmazott brutalitása, amelynek tagjai R. N., R. N-né, B. F. és mások, nem politikai meggyőződésből tevékenykednek, hanem főként anyagi ellenszolgáltatásért, éspedig hamis okiratokat készitenek, melyből üldözött, illetve a haladó mozgalmakban résztvett személyek sokat adtak át részben ellenszolgáltatásért, részben anélkül. Ennek a csoportnak a tagjai között köztörvényileg büntetett személyek is voltak, akikkel szemben a detektivek, köztük V.r. vádlott a legdurvább módon,szinte gátlásmentesen járt el. Többek között pl. R-nét villanyozták, ütlegelték, körmeit leszakitották ugyannyira, hogy eszméletét is elvesztette.

V.r. vádlott tehát mint politikai detektiv hosszu éveken keresztül végzett sorozatos nyomozati cselekményeivel és alkalmazott brutális módszereivel vált kiemelkedő személyiséggé, tette nevét hirhedté.

VI.r. K. L. volt horthysta politikai detektiv. 1941-ben került a rendőrséghez, mint detektiv. Előbb különböző munkaterületeken dolgozik, majd az 1944-es év elején a német fasiszta megszállás után, politikai területre osztják be és ettől kezdve részt vesz a gestapo irányitása alatt álló politikai nyomozásokban. Folyamatosan és hüségesen kiszolgálja a fasiszta rendszert utolsó napjaiban is a Sváb-hegy, a Csillag-hegy, a Rökk Szilárd u. és a Vigyázó Ferenc utcában szervezett baloldal ellenes nyomozásokban való részvételével.

A nyomozások során általában figyelés, letartóztatás, házkutatás, lakászár volt a feladata. De tudomása van arról is, hogy az általa felderitett, illtve figyelt személyek letartóztatás után megkinzás alá kerülnek.

Utaló körülmények merültek fel arra, hogy VI.r. vádlott hasonlóan a többi nyomozóhoz, még anyagi téren sem volt intakt, mivel gyakran előfordult, hogy azokat a lakásokat, ahonnan mindenkit letartóztattak, a nyomozók kifosztották. Ez a cselekmény azonban az ő vonatkozásában nem volt megnyugtatóan rögzithető.

VI.r. terhelt 1944 márciusában folyamatosan részt vett letartóztatásokban, igy letartóztatta F. I-t, H. F-t és D. J-t, akik valamennyien az ellenállási mozgalom tagjai voltak. Bár ő maga nem vett részt ezen személyeknek a letartóztatásuk után történő megkinzásában, de mind erről tudomása volt.

1944 novemberében V. Gy. letartóztatásában is közremüködött. Résztvett vádlott a tatabányai kommunisták előállitásában, akiket azután Csillag-hegyen és a Rökk Szilárd utcában kegyetlenül megvertek. Ezek közül F. M.-t ő maga állitotta elő, más üldözött társával együtt, akik nagyrésze később a németek által végzett deportálás során életét vesztette.

Azoknak a köre, akiket vádlott konkréten bántalmazott pontosan nem volt körvonalazható, de megállapithatóvá vált, hogy VI. r. terhelt, V. r. vádlottal együtt, ahhoz hasonlóan résztvett Dr. Gáspár Ferenc, Bekker Lajos és H. Gy-né megkinzásában is.

Végül tényként nyert bizonyitást az is, hogy azok a személyek, akik a gestapo fogságába kerültek, melyhez vádlott cselekvősége is adalékként hozzájárult, jórészt német koncentrációs táborokba jutottak, és ott kevés kivétellel életüket is vesztették.

VII.r. S. Á. v. horthysta politikai detektiv. 1938-tól teljesitett a rendőrségnél szolgálatot, mint detektiv. Kezdetben ő is bünügyi vonalon dolgozott, majd 1947 tavaszán a politikai osztályhoz került és ott tevékenykedik a német megszállási időszakában a gestapoval együttmüködve.

VII.r. vádlott a politikai nyomozó csoportnál, ha nem is főalakként, hanem inkább mellékszemélyiségként, de részt vesz kommunisták és más haladó személyekkel szembeni nyomozati és egyéb terrrorakciókban. Figyeléseket, házkutatásokat eszközök, letartóztatásokat hajt végre. Teszi ezt annak a tudatában, hogy ismeri azt a tényt, miszerint a letartóztatottak milyen brutális kinzás elé kerülnek és a továbbiakban is milyen sors vár rájuk, nevezetesen a gestapo elhurcolja őket.

Vádlott több jelentősebb vezető személyiség kihallgatásában vesz részt, azonban az akkor alkalmazott kinzásokat nem ő kezdeményezi, csupán statisztál azokhoz. Emellett külön pszihikai ráhatást igyekszik elérni Dr. Gáspár letartóztatottal szemben, akit emellett meg is fenyeget.

Jelentős szerepe van annak a nem politikai beállitottságu csoportnak felderitésében, elfogásában és kikérdezésében, mely ha nem is politikai meggyőződésből, hanem inkább anyagi személyes előnyből, igyekezett a haladó mozgalmakat segiteni azzal, hogy nevezettek részére az illegalitásba vonulás céljaira hamis igazolványokat készitett, juttatott. A csoport elfogása után, azok kikérdezésében, szadista, durva bántalmazásában VII.r. vádlott is tevékenyen részt vett.

VII.r. vádlott a többi nyomozó társához mérten viszonylag kisebb mértékben, de mégis aktivan közremüködött abban, hogy a gestapo, a német fasizmust Magyarországon erőszakos eszközökkel meg tudja szilárditani, illetve a haladó mozgalmakat el tudja nyomni, nevezetesen letartóztatásokat eszközölhessen. Igy tehát lényegileg ő is hozzájárult ahhoz, hogy egyes üldözött baloldali személyek koncentrációs táborokba kerüljenek és ott életüket veszitsék.

VIII. r. B. S. v. horthysta politikai detektiv. 1934-től 1938-ig mint őrszemes rendőr teljesitett a rendőrség kötelékében szolgálatot. 1938-ban átminősitették a detektiv testülethez. 1940-ben pedig a politikai osztályra került. Igen jó felkészültségü, értelmes ember lévén beosztásában gyorsan haladt előre, ugyannyira, hogy 1942-ben már a hirhedt Dr. Wayand-féle csoport tagja volt.

A politikai vonalon a baloldali mozgalmak, a kommunista mozgalommal szemben tevékenykedett. Különböző nyomozói cselekményeket, figyeléseket eszközölt, házkutatásokat foganatosit, letartóztatást hajt végre.

VIII.r. vádlott a jelentősebb baloldalellenes nyilt nyomozásokban rendszeresen részt vesz. Igy 1942-ben az Andrássy-laktanyában lefolytatott nyilt nyomozásban is tevékenykedik, ahol az ismert állapotok között, a többi nyomozótársához hasonló magatartást tanusit, bár itt nem kiemelkedő személyiségként, hanem inkább ő is mellékalakként szerepel.

Közben vádlottat Erdélybe is vezénylik az illegalitásban élő kommunisták felderitésére, amit igen rutinosan, ügyesen hajt végre és több értékelő jelentést is küld főnökeinek. /Ezek otokopiája az iratok között./ Ezzel a tevékenységével nagyban hozzájárult ahhoz, hogy ezen személyek letartóztatásba kerüljenek. Ezen kutató, felderitő tevékenységét igen ambiciozusan hajtja végre, bár tudta, hogy az általa felderitett személyekre milyen sors vár, nevezetesen brutális megkinzás, börtön és a vezetőkre halál.

Emellett VIII.r. vádlott bántalmazásban, megkinzásban is vesz részt, bár csak szórványosan. Igy ezek körét pontosan nem lehetett rögziteni. Azt azonban megállapitotta a biróság többek között, hogy M. B. kommunista személy bántalmazása, ütlegelése őt is terheli, akit ő nemcsak közvetlen a letartóztatása után a főkapitányságon, hanem az Andrássy-laktanyában történő átszállitása után is durván ütlegelt.

Ezen tulmenően VIII.r. vádlott álruhában, több társával együtt részt vesz a mártirhalált halt Schönhercz Zoltán elfogásában, akit azután a későbbiek során nyomozótársai embertelen szadizmussall megkinoztak és kikényszeritett vallomások, bizonyitékok alapján biróság elé állitottak és ezáltal törvénytelen módszerrel hóhérkézre juttattak.

Vádlott ezenkivül még számtalan más figyelésben és házkutatásban vett részt, eszközölt letartóztatást, sőt részt vett illegális találkozókon történő elfogásokban is.

Ugyancsak jelen volt vádlott Rózsa Ferenc elfogásánál is, melyben tevékenyen közremüködött, akit ezután a csendőrnyomozók halálra kinoztak és ezáltal még a nyomozás alatt megöltek.

IX.r. L. I. v. horthysta polgári ruhás rendőr örm. Terhelt 1936-ban került a rendőrség állományába, majd 1942-ben mint polgári ruhás rendőr előbb a főkapitányság őrszemélyzeti osztélyára nyert beosztást, ahol kitünt jó szellemi képességével, értelmével és ezért később beosztották a politikai rendőrséghez éspedig kezdettől fogva dr. Wayand-féle csoportba. Ezt követően rövid ideig katona lett, majd 1943-ban ismét visszatért a rendőrséghez.

Az első időszakban tanusitott nyomozati tevékenysége nem volt tisztázható, illetve nem nyert megállapitást, hogy ebben az időban valamiféle bünös vdelekvőség terhelné. 1943-ban azután ismét a Wayand-féle csoportban tevékenykedik, majd 1944-ben a hirhedt Hain Péter féle csoport tagja lett. A csoporton belül részfeladatokat végez felderités, nyomozás, házkutatás, figyelés a feladatköre.

Jelentősebb a nyomozati tevékenysége, ami már a német megszállás után 1944-ben történik, amikor már a gestapo irányitása alatt folyik a baloldal üldözése. Ennek során a kommunisták és más hazafiakkal szembeni nyomozásokban tevékenykedik. Figyelést, házkutatást, előállítást is eszközöl, bár tudja, hogy az általa előállitott személyekre milyen sors vár, nevezetesen durva bántalmazás, megkinzás, illetve külföldre történő kihurcolás, mégis részt vesz e tevékenységben.

Ebben az időszakban IX.r. vádlott nemcsak hogy egyetért a brutális kinzásokkal, hanem kikérdezése során több alkalommal gumibottal, illetve pusztakézzel ütlegel
, bántalmaz ő maga is, s teszi mindezt számukra kedvező nyomozati vallomások kicsikarása céljából.

Igy IX.r. vádlott személyében is hozzájárul, - bár csak epizódszereplőként – ahhoz, hogy a német fasiszta államgépezet Magyaroprszágon is müködő terrorszervezete, a gestapo, eredményes tevékenységet fejthessen ki, hazafiakat tartóztasson le és tudjon elhurcolni az országból, akik egy része igy az ismert módon a német koncentrációs táborokban életét vesztette.

X.r. vádlott B. J. v. csendőr törm. Vádlott 1924-től kezdve a felszabadulásig, mint fegyveres csendőr teljesitett szolgálatot, legutoljára huzamosabb időn keresztül ftörm. rendfokozatban, mint őrsparancsnok szolgált.

Nevezettet 1942-ben mint a …i csendőrörs parancsnokát vezényelték az ugyanakkor Budapesten, az Andrássy-laktanyában folyó baloldali nyomozásokhoz, őrsparancsnoki minőségben. Nevezett feladatát képezte, hogy az alárendelt csendőreivel nyilt nyomozás során, a szükséges fegyveres vsendőri szolgálatot szervezze meg, biztositsa a letartóztatottak őrzését, kisérését, stb. Ezt a feladatot X.r. vádlott látta el az egész nyiltnyomozásidőtartama alatt. Ilyen minőségben valósitotta meg bünös cselekvőségét is.

A katonai biróság tényként állapitotta meg, hogy az Andrássy-laktanyában nagyszámban kerültek letartóztatásra baloldali személyek, kommunisták, illetve a mozgalommal szimpatizáló személyek. Azokat ott a beismerő vallomások kicsikarása céljából a csendőrnyomozók a legdurvább szadista módszerekkel megkinozták.

Ugyanakkor a letartóztatottaknak ott nyomoruságos elhelyezés, ellátás és bánásmód jutott osztályrészül. A letartztatásra kerülő hazafiakat, nőket és férfiakat közösen, nagy termekbe helyezték el, ahol napközben falfelé fordulva kellett ülniük, miközben csendőrök vigyáztakrájuk. A kérdéses csendőrök X.r. vádlott utasitásának, illetve eligazitásának megfelelően, nyomban a legdurvább módon bántalmazták az őrizeteseket, már akkor is, ha azok csak a fejüket forditották el, vagy egymással csak tekintet utján is érintkezni akartak. A csendőrök brutalitását X.r. terhelt nemcsak hogy eltürte, hanem egyenesen felszitotta, megkövetelte. Az ő tudtával, szemeláttára, sőt utasitására történt az is, hoy a csendőrök a kisérés során a letartóztatottakat minden ok nélkül, pusztán szórakozásból is ütlegelték. Ha pedig valamelyik letartóztatottat a csendőrök mgeg akartak szólitani, miközben a közös helyiségben ült, az a gyakorlat alakult ki erre, hogy mögé mentek és puskatussal, korra, vagy nemre való tekintet nélkül durván hátbaütötték. A persorán adatok merültek fel arra is, hogy X.r. vádlott ha azt tapasztalta, hogy valamelyik csendőr emberi módon érintkezett a letartóztatottakkal, azt nyomban figyelmeztette és egyéb módon oda hatott, hogy a most rögzitett bánásmód állandósuljon ott a nyilt nyomozás tartama alatt.

Jelen bünügy tárgyalása során megállapitást nyert az is, hogy X.r. vádlott azokat a csendőröket, akik nem az általa megkivánt szadista durvasággal intézkedtek, figyelmeztette és meg is fenyitette. Ő maga személyében szintén ennek megfelelő durvasággal érintkezett a letartóztatottakkal.

X.r. vádlott teljesen tisztában volt az ott folyó bántalmazásokkal, azok mindegyike szinte a szeme előtt zajlott, nap mint nap tapasztalhatta a megkinzott, járni, illetve ülni alig tudó letartóztatottak kinjait. Emellett volt rá eset, maga is segitett a kinzás alá letartóztatottak összekötözésénél, ilyen eset fordult elő pl. N. Gy. vonatkozásában.

Az Andrássy-úti laktanyában történt, illetve lefolytatott nyilt nyomozás során őrizetbe vették a legszadistább módon megkinozták Rózsa Ferenc elvtársat az illegális kommunista párt egyik vezetőjét. Nevezettet a csendőr nyomozók, akiknek felelőssége más büntetőperben nyert elbirálást – oly durván és oly szadista módon megkinozták, hogy szinte az egész teste véraláfutásossá vált és átforrósodott. A nyomozók és az ott szolgálatot teljesitő csendőrök látván, hogy Rózsa Ferenc élete a láz miatt veszélyben van, és feltehetően a láz következtében is meghalhat, ezért felelőtlenül X.r. vádlott jelenlétében őt teljesen levetkőztették és befektették a laktanya egyik mozsdóvályulyába és ott minden átmenet nélkül, az összes csapokból engedték a hidegvizet az akkor már eszméletlen Rózsa Ferencre. Tették ezt anélkül, hogy hozzá orvost hivtak volna. Természetesen a hidegviz következtében, illetve a kérdéses embertelen fürdetés hatására – amely lényegileg X.r. terhelt hallgatólagos hozzájárulásával, közremmüködésével ment végbe – Rózsa Ferenc teste lehült ugyan, de állapota még rosszabbra fordult.Csak ezután hivtak hozzá orvost, aki azonban már segiteni nm tudott, ugy hogy Rózsa Ferenc az ütlegelés, illetve a fürdetés kkövetkeztében beállt tüdőgyuladás folytán meghalt. X.r. terhelt szerepe a történtekhez való hozzájárulása mellett, teljes egyetértésben is megnyilvánult, sőt saját maga nyitotta ki a csapot a fürdetés során.

XI.r. vádlott P. I. volt horthysta politikai detektiv.
1933-ban került a rendőrséghez, ahol előbb őrszolgálatos rendőr, később polgári ruhás, majd utánadetektivi minőségben tevékenykedett. 1942-től előbb mint polgári ruhás rendőr, később mint detekti résztvett a küklönböző baloldali ellenes nyomozásokban. Feladata volt különböző részlet adatok beszerzése, felderités, figyelés, lakászár, stb. Igy 1942-ben résztvett r. B. J., B. I., és más illegális kommunisták figyelélében, felderitésében. Közremüködött azok leleplezésében, előállitásában majd később mellékalakként résztvett nevezettek megkinzásában is.

Baloldali nyomozói tevékenységét vádlott még 1944-ben a német megszállás után is folytatta és részt vett ekkor is a baloldalellenes akciókban, letartóztatás, házkutatás, valamint letartóztatottak kézzel, gumibottal és villanyozógéppel történő kinzásában is, bár mindezekben csak epizódszerepe volt. Cselekményeinek egyrészét M. M. V.r. vádlottal együttesen valósitotta meg.

XII. r K. L. v. horthysta politikai detektiv. Nevezett 1940-óta szolgált a rendőrség kötelékébenm éspedig 0942-ig őrszemes rendőr volt, attól kezdve pedig a detektiv testület tagja. Mint ilyen, zömmel politikai vonalon dolgozott, sőt volt a hirhedt Wayand-csoport beosztottja is.

Vádlottat a felszabadulás után a detektiv testületben végrehajtott cselekvőségei miatt a budapesti népbiróság 1949 március 24-én kelt Nb. XII. 273/1947. számu itéletével népellenes büntett miatt távollétében 2 évi börtönbüntetésre, mint főbüntetésre és 10 évi politikai jogvesztésre itélte. Később kézrekerülése után a budapesti megyei biróság B. III. 5563/1950 sz. 1951 március 25-én kelt itéletével, amit a legfelsőbb biróság 1951 junius 19-én kelt B. V. 7149/1951 sz. határozatával jogerőre emelt, nevezettet ugyancsak bünösnek mondta ki, ugyanazokért a cselekményekért és egyrendbeli folytatólagosan elkövetett népellenes büntett miatt, őt 2 és fél évi börtön főbüntetésre és a közügyek gyakorlásától 10 évi időre történő eltiltásra itélte. Ezt a büntetést egyébként vádlott teljes egészében ki is töltötte.

Ennek a büntetőpernek a során tényként megállapitást nyert, hogy nevezett 1942-ben mint detektiv csoportvezető helyettes, a vallási szekták elleni nyomozásban vett részt, melynek során különösen a “Jehova isten tanui” szektával szemben nyomozott, mely szekta az akkori rendszer ellen, illetve a hábiru ellen is volt.

Ennek a szektának a tagjait is Dunakeszi-Alagon gyüjtötték össze, ahol ugyanabban az időtájban baloldalellenes nyilt nyomozás folyt.

Itt a személyek összegyüjtésében, illetve a szekta felszámolásában K. vádlott kiemelkedően kivette a részét és több letartóztatott személyt gumibottal bántalmazott. A bántalmazottak között nők és férfiak egyaránt voltak.

Majd az akkor irányadó tényállás szerint vádlott 1944 nyarán lakóhelyén M. u. .. szám alatti házban is kinyilvábitotta jobboldali beállitottságát, amikor is üldözött zsidó személyekkel szemben, azok terhére, önhatalmulag lépéseket tett. Nevezetesen a házban közösen lakó keresztény és zsidó lakók együttesen mozgalmat inditottak, hogy az üldözötteknek ne kelljen a házból kiköltözniük, hanem azt nyilvánitsák csillagos háznak. Amikor ezt vádlott megtudta, ezt helytelenitette és közölte e kérdéses mozgalom vezetőjével, hogy ha ilyen akciót folytatnak, ugy a zsidókat internáltatni fogja. Mely utóbbi cselekményével ugyancsak kinyilvánitotta politikai állásfoglalását.

Abban az időben lefolytatott eljárás során e rögzitett kereteken tulmenően vádlotti magatartás nem merült fel.

A közelmultban azonban jelen büntetőper anyagának feltárása és a büntetőperben szereplő vádlottak cselekvőségének taglalása során a nyomozati, illetve ügyészi szakban utaló körülmények merülnek fel, miszerint a vádlottat a kérdéses bünügyben rögzitett és terhére megállapitott cselekvőségen tuémenőleg is, sokkal többrétü, ezzel térben, időben össze nem is függő, sőt bizonyos tekintetben másirányu és jellegü bünös politikai természetü más cselekvőség is terheli, amiért is a legfőbb ügyészség a legfelsőbb biróság előtt BFL. 60.279 sz. alatt perujitást kezdeményezett, melynek a legfelsőbb biróság 1959 évi augusztus 14. napján kelt TB. 50/1959 számu végzésével helytadott és igy került sor a vádlotti cselekvőség teljes elbirálására , illetve együttes taglalására jelen büntetőper során.

A katonai biróság a most lefolytatott tárgyalás széleskörü bizonyitóanyaga alapján megállapitotta, hogy XII.r. vádlott mint horthysta politikai detektiv, nem csupán szektás ügyekben nyomozott, sőt nem is ez tette ki cselekményének lényegét.

Elöljáróban ugyancsak tényként megállapitotta a katonai biróság, hogy az előző eljárásban rögzitett bünös cselekvőség feltétlenül terheli vádlottat, azonban ezen tulmenően még az alábbiakat is elkövette nevezett:

XII. r. vádlott 1942-ben az Andrássy-laktanyában lefolytatott nyomozás során nemcsak a viszonylag kisebb jelentőségü szektás ügyekben nyomozott, hanem szervesen belefolyt az ott, illetve a budapesti főkapitányságon lefolytatott szélesebbkörü, baloldalellenes nyomozásokba, melynek során számtalan kommunista és baloldali személy került letartóztatásra, megkinzatás alá.

Vádlott szerepe itt egyáltalán nem egy mellékalak szerepe, hanem jó felkészültségénél fogva a latartóztatottak kihallgatásában, kikérdezésében, a jegyzőkönyv vezetésében igen aktivan résztvett, sőt résztvett többek között annak a R. K. baloldali kommunista vezetőnek a megkinzásában is, akit oly brutálisan bántalmaztak, hogy az a kinzások következtében és a vele szemben alkalmazott terror hatására, öngyilkosságot követett el és meghalt.

Vádlott szerepe az Andrássy-laktanyában annál is inkább kiemelkedő volt, mert számtalan személynél jegyzőkönyvezést végzett, illetve kiértékelést hajtott végre, mely sokesetben bántalmazással párosult.

XII.r. vádlott ilyenirányu tevékenységét az Andrássy-úti laktanyában folyt bololdalellenes nyilt nyomozások után sem szüntette meg, hanem tovább is tevékenykedett, hasonló szellemben, azonban cselekvőségének a zöme ezt követően mindvégig tényállásszerüen követhető nem volt.

Kiemelkedő azonban a vádlotti tevékenység a biróság megállapitása szerint, 1944 tavaszától, amikoris a baloldalellenes akciók már a gestapo irányitása alatt folynak. Vádlott itt és ekkor is részt vesz különböző, sorozatosan lefolytatott baloldalellenes nyomozásokban és ott a Gstapo ismert módszereinek megfelelően jár el ő is. Igy résztvsz a Sváb-hegyi, a Csillag-hegyi, a Rökk Szilárd utcai és a Vigyázó Ferenc utcai nyomozásokban, melynek során Ő is részese több üldözött személy kihallgatásának, megkinzásának és bántalmazásának.

Igy tehát XII.r. vádlott is részese éspedig nem is elenyésző mértékben annak, hogy a Gestapo eredménnyel dolgozhatott, számtalan letartóztatás születhetett és a letartóztatott személyek jórésze azután koncentrációs táborokba került és Németországban életét vesztette.

XIII.r. vádlott Palotás Ferenc volt csendőr nyomozó törm. 1940-től mint csendőrnyomozó különböző beosztásokban teljesitett szolgálatot, résztvett számtalan baloldali nyomozásban, illetve a haladó mozgalmakkal szembeni cselekvőségekben.

Palotás Ferenc vádlottat a budapesti büntetőtörvényszék B. XLV. 17055/1959. sz. itéletével, háborus büntett miatt halálbüntetésre itélte, amit a legfelsőbb biróság 1949 december 28-án kelt B. IV. 6249/ 1949. sz. itéletével életfogytiglan tartó kényszermunkára mérsékelt.

Ebben a büntető perben megállapitást nyert a következő:

Vádlott mint csendőr nyomozó 1940 év tavaszától kezdve, 1944 év végéig részt vett a kommunista mozgalommal szembeni nyomozati tevékenységekben is. A kommunista mozgalom felszámolása érdekében figyelő cselekvőségeket hajtott végre, illetőleg provokativ nyomozati szerepe is volt. Ugyanakkor részt vett az elfogott személyek kihallgatásában, bántalmazásában is.

Különösen kiemelkedő jelentőségü a szerepe 1940-ben az Alag-Dunakeszi és 1943-ban a Soroksár-Ujtelepi nyilt nyomozásokban. Majd később az 1944 évben a Gestapo irányitása alatt végzett és Csillag-hegyen lefolytatott nyilt nyomozásban. Megállapitást nyert, hogy mindegyik nyomozás lényegében a haladó mozgalmak felszámolásátcélozta és ebből a célból igen nagy számu, több száz kommunista, baloldali személyt tartóztattak le. A letartóztatott személyeket azután szadista módszerekkel megkinozták, vallomások kicsikarása céljából.

Ebben a bántalmazási sorozatban vett részt Palotás vádlott is. Ő is szadista módon bántalmazott, ütlegelt, társaioz hasonlóan. Magatartásából mindenkor kiviláglott az a féktelen gyülölet, melyet a motgalmi személyekkel szemben érzett és ő is emberi mivoltából kivetkőzve a legszadistább módon bántalmazta és kinozta azokat, akik egyébként neki és társainak kényükre-kedvükre ki voltak szolgáltatva.

Az akkori birói ítélet különösen kiemeli a Dunakeszi-Alagi nyomozásból R. I., O. S., T. P.-né sz:…, B. A., L. K., E. L. szadista durva megkinzását, valamint a munkásmozgalom egyik női vezetőjének a mártirhalált halt Braun Évának a szadista megkinzását is, melyben Palotás rendkivül aktivan résztvett. A bántalmazások és a kinzások a legváltozatosabb, legválogatottabb módszerekkel mentek végbe. Ugyancsak terhére állapitotta meg az ítélet F. S.-né durva, szadista bántalmazását,V.J. , N. L. és sok más személy durva, kegyetlen bántalmazását is.

Összegezve tehát az első eljárás soán a biróság tényként állapitotta meg, hogy vádlott csendőr nyomozói minőségében éveken keresztül szá,talan esetben, sorozatosan, a legdurvább módon bántalmazta a baloldali személyeket, kinozta és állatias módszerekkel ütlegelte őket, miáltal nyomozótársai között is kiemelkedő szerepe volt.

Emellett az első büntetőeljárás során az I. foku ítéleten a biróság Palotás vádlott terhére megállapitotta azt is, hogy 1944 juliusában résztvett a kommunista mozgalom egyik vezető alakjának Ságvári Endre elvtársnak a figyelésében, előállitásában, illetve a kézrekeritésében, latartóztatásában is. Ugyanakkor az akkori elsőfoku ítélet szerint nevezett egyike volt azon csendőrnyomozóknak, akik fegyveresen behatoltak a kérdéses időben, abba a hüvösvölgyi cukrászdába, ahol Ságvári Endre illegális találkozón volt és ott őt elfogni miáltal tüzharcban megölték.

Fellebbezés során a másodfoku eljáráson a legfelsőbb biróság terhelt bünösségét a szadista módon eszközölt kinzásokban megállapitotta azonban Ságvári Endre személyével kapcsolatos cselekvőségénél vádlott meg nem cáfolt védekezésével szemben nem látta megnyugtatóan bizonyitottnak, hogy nevezett is behatolt volna fegyveresen a cukrászdába és részt vett volna Ságvári elvtárs elfogásában, illetve megölésében. Ennek megfelelően a Legfelsőbb Biróság akkor a vádlott büntetését életfogytiglanig tartó börtönbüntetésre mérlegelte, mely büntetést vádlott kisebb megszakitásokkal folyamatosan tölti.

/: Közben ugyanis az ellenforradalmi események idején, illetve azt megelőzően a vádlott a börtönből kétszer is kikerült, illetve megszakitással kiengedték, azonban az ország területét nem hagyta el, hanem az ellenforradalmi utáni konszolidáció idején ujból megkezdte büntetésének további töltését:/

A legutóbbi időben azonban I.r. vádlott Kristóf László kézrekerülése és a csendőrnyomozói cselekvőségek módszeres feldolgozása következtében ujból fekszinre került, Palotás Ferenc vádlottnak Ságvári Endre megölésében elfoglalt szerepe és cselekvősége. A nyomozati, illetve az ügyészi eljárás során ekkor adatok merültek fel arra, miszerint nevezettet az első eljárásban másodfokon megállapitott, illetve rögzitett tényálláson tulmenö bünös magatartás is terheli, ezért veleszemben a legfőbb ügyészség 1959 Bfl. 60280 szám alatt perujitást kezdeményezett, amit a legfelsőbb biróság 1959 augusztus 14-én kelt T. B. 50/1959 sz. határozatával elfogadott. A perujitásnak helytadva, nevezett ügyét jelen büntetőügyhöz egyesiteni rendelte , miáltal jelen büntetőügyben ujólag sor került Palotás vádlott cselekvőségének teljes elbirálására.

A katonai biróság jelen büntető ügyben azután a széleskörü bizonyitási adatokra támaszkodva, Palotás vádlottnak SágváriEndre elfogásával kapcsolatos körülményeken tuli cselekvőségét, teljes egészében az első büntetőperben megállapitott tényállásnak megfelelően rögzitette, míg a kérdéses Ságvári Endre halálát előidéző körülmények az alábbiak szerint nyertek megnyugtatóan megállapitást:

AZ 1944 . év közepén a horthysta erőszakszerveknek nevezetesen a csendőrség felső vezetőinek rendkivül nagy problémát okozott a kommunisták irányitása alatt mindinkább megerősödő haladó mozgalmak erőkifejtése aa békéért, a fasizmus ellen.

Ennek érdekében a nyomozó szervek, hogy mielőbb a mozgalmakat fel tudják számolni, illetve tevékenységüket fékezni tudják, fokozták a mozgalmakkal szembeni felderitőtevékenységet, ugyanugy mint különböző provokációkat, terrorakciókat, stb. Ezen belül különösen sulyt helyeztek a mozgalom egyes vezetőinek mielőbbi kézrekeritésére, akik közül Ságvári Endrét igyekeztek mielőbb megtalálni mert ő évek óta illegalitásban élt és róla adatok sem álltak rendelkezésre, ezért mindezideig nem is sikerült őrizetbe venniük a nyomozó szerveknek.

Ilyen előzmények után történt, hogy 1944 julius közepén a csendőr nyomozati szervek besugók segitségével ellenörzési körük alá tudták vonni Sugár György illegális kommunistát, akinek sikerült a Nógrádverőcei lakását is felderiteniük és ezen a nyomon elindulva igyekeztek közelebb férkőzni a mozgalom felsőbb vezetőihez,mivel azt már megállapitották, hogy Sugár György sokfelé megfordult és több személlyel tartott kapcsolatot és gyakran járt illegális találkozókra is, remélték tehát, hogy az ő révén el fognak jutni az ő felsőbb kapcsolataihoz, lehetőleg minél közelebb a párt felső vezetőihez. Sugár György állitása szerint ebben az időben ő maga is erősen gyanakodott, hogy besugókkal van körülvév, és ezért óvatosabb lett, még is ebben a konkrét esetben a későbbi következményeket megelőzni nem tudta.

Éspedig 1944 julius 27-én Cselényi Antal detektiv, Kristóf László csendőr nyomozó, Palotás Ferenc csendőr nyomozó utasitást kaptak, hogy Pétervári r. ör. gépkocsiján végezzenek figyelést, illetve nyomonkövetést Sugár György vonatkozásában, aki a kérdéses napon Nógrádverőcéről beutazott Budapestr. A csoport a nyomkövetést a reggeli órákban rrendben meg is kezdte, egy darabig követték is Sugár Györgyöt, majd a közbejött légiriadó miatt, amikoris mind nekik, mind a figyelt személynek ovóhelyre kellett menniök – azt szem elől tévesztették. Emiattegyüttesen megállapodtak abban, hogy a figyelést az napra befejezik. Mindez még a délelőtti órákban történt. Az elválás után a csoport tagjai Kristóf László kivételével hazatértek szolgálati helyükre, illetve a laktanyába pihenés céljából. Kristóf azonban nem ezt tette, hanem továbbra is azon a környéken sétált, élelmiszert vásárolt, stb. – ahol Sugárt szem elől tévesztették
.
Ez a magatartása sikerrel is járt, mert részben a véletlentől is támogatva ismét ráakadt Sugárra, illetve észrevette az ucca forgatagában a feltünő szinü ruházatot viselő Sugár Györgyöt. Azt egy darabig nyomon követte, majd egy adandó, arra alkalmas pillanatban telefonált társainak és kérte segitségüket. Ennek megfelelően azok az általa megadott helyszinre kimentek és ettől kezdve észben gyalogosan, részban gépkocsival együttesen folytatták Sugár figyelését, nyomonkövetését.

Ezt követően Sugár a kora délutáni órákban találkozott egy személlyel Szabados Lajossal, aki ugyancsak a mozgalomnak tagja volt, és rövid megbeszélés után ujólag elváltak. Vádlottak ekkor már az elválás után nem Sugárt követték, hiszen annak lakóhelye ismerős volt előttük, Szabadost követték egy felsőbb kapcsolat felfedésének reményében.

Ezt követően Szabados találkozott Ságvári Endrevel, aki illeális lakásban lakott és akinek a hollétét a nyomozók egyáltalán nem ismerték. A két személy találkozása után, kerülő utakon egyik hüvösvölgyi cukrászdába ment és annak a kerthelyiségében foglaltak helyet és fagylaltot fogyasztottak.

Ezen illegális találkozó célja, többek között az lett volna, hogy a mozgalomnak ujabb, néhány illegális lakásra volt szüksége, részben a börtönből szabadult kommunisták részben más személyek számára, amit ekkor akartak megbeszélni. Emiatt történt ezen illegális találkozó létrehozása is.

A csendőrnyomozók kezdetben egyáltalán nem Ságvári Endrére gondoltak, hanem a mozgalom más vezetőinek hitték őket. A cukrászdához érve a nyomozók között felvetődött a további feladatok kérdése, nevezetesen, hogy milyen álláspontra helyezkedjenek, elfogják e nevezetteket, avagy csak a figyelő feladatukat teljesitsék tovább. Cselényi kezdettől fogva amellett volt, hogy vegyék őrizetbe a két személyt, míg a többiek véleménye megoszlott, legjobban Palotás vádlott aggályoskodott. Ebből a célból Cselényi betelefonált a nyomozó parancsnokságra Juhász István – az azóta halálra itélt – cső. nyomozó alhadnagynak, utasitást kérése végett, ahonnan azt a választ kapta, hogy az őrizetbevételt feltétlen foganatositsák. Palotá –s ezt a intézkedést még igy is aggályosnak tartotta,, ezért ő is betelefonált előljáróinak, akik megerősitették az előbbi intézkedést, mire ő is ráált a letartóztatásra. Ezekután együttes erővel megkezdték az intézkedésüket, melyet szabálytalanul és szervezetlenül az alábbiak szerint hajtottak végre:

Az eredeti terv szerint abban állapodtak meg, hogy az egyik személlyel, az izmosabb külsejüvel- - Szabados Lajossal – szemben Kristóf és Palotás, a másik személlyel szemben pedig, aki Ságvári Endre volt és aki kevésbé kisportoltnak látszott, Cselényi és a gépkocsivezető feladata lesz az intézkedés, a megkötözés. Problémát okozott még, hogy kötözőszijuk sem volt, amiért a megkötözést az I. és XIII. vádlottnak levett derékszijával kivánták végrehajtani.

A csoprt tagjai a csőretöltött és kézbentartott pisztollyal léptek be a cukrászda helyiségébe, ahol az emlitett két kommunista vezetőn kívűl viszonylag kevés vendég időzött. Megjegyzendő, hogy Pétervárinak oisztolya sen volt, mert az akkori szabály szerint, ő mint rendőr a gépkocsira kötözött szálegyverrel, puskávak volt ellátva.

A belépéskor Cselényi nyomban megkezdte Ságvári, Kristóf pedig Szabados igazoltatását. Ez utóbbi szinte semmi ellenállást nem tanusitott, hanem látva a helyzetet, megadta magát a sorsának, miközben Palotás vádlott megkezdte annak összekötözését.

Az első szervezetlenségen alapuló mozzanat az volt, hogy a gépkocsivezető nem Cselényit követte, hanem Palotásékhoz ment és kezdetben ő is ott kívánt segédkezni. Ezalatt Cselényi igazoltatta Ságvári Endrét, aki először illegális igazolvánnyal próbálta kilétét fedni, azonban akkor már Cselényi őt felismerte és “kár a gőzért Endre” szavakkal megadásra szólitotta fel. Ságvári Endre azonban az ott keletkezett zürzavarba, pillanatnyi előnyhöz jutott és sikerült az aktatáskájában levő pisztolyát magához vennie és ennek birtokában menekülni próbált. Ekkorra látván a helyzetet kristóf és Pétervári nyomban Cselényi segitségére sietett, mikoora ott már Kristóf és Ságvári között dulakodás, birkózás támadt, miközben lövöldöztek is. A dulakodás során Kristófnaksikerült Ságvárit földreszoritani, miután kezét elkapta, azt a fegyverrel együtt a betonra lestoritotta. Közben Ságvári pisztolyából több lövést adott le, de ugyancsak lövöldöztek most már meg nem állapitható mérvben és nem is tisztázható körülmények között – a csendőrnyomozók is. A lövöldözés során egy lövés, mely feltehetően vagy Palotástól, vagy Cselényitől származott? kristófot találta el deréktájban, mire az erejét elvesztve, kezei közül kiengedni kényszerült Ságvári Endrét. Ugyanezen idő alatt Ságvári Endre egyik lövése eltalálta a gépkocsivezetőt is, aki haslövéstkapván nyomban elesett. Ezalatt Szabados látván a helyzetet menekülni igyekezett, de őt Palotás ebben megakadályozta.

Ebben a helyzetben Ságvári Endre igyekezett a helyiséget futva elhagyni és elmenekülni, mivel őt Palotás mással lévén elfoglalvanem tudta megakadályozni, ugyancsak Kristóf és Pétervári is magatehetetlen állapotban voltak, igy Ságvári elvtársnak sikerült a helyiség ajtajáig kijutni, ahol azonban őt egy katona és egy BKV alkalmazott feltartóztatta, miután a nyomozók valamelyike, “fogják meg, tolvaj” kiáltássál, erre a figyelmet felhivta.

Ezen idő alatt Cselényi felocsudván meglepetéséből, utána rohant a már a helyiségen kívűl lévő Ságvári Endrének, akit sikerült lőtávolságra utolérnie az épület melletti sövénynél, hátulról lelőtte.

Miután a sérülteket kórházba szállitották, ahol Ságvári Endre azonban belehalt sérüléseibe, ugyancsak a későbbiek során a haslövés okozta komplikációban Pétervári is életét vesztette. Kristóf László azonban felgyógyult, ugyancsak Cselényi is, aki csak könnyebb sérülést szenvedett és aki később nyugatra távozott és jelenleg is ott van. A kép teljességéhez tartozik még, hogy Ságvári Endre elfogásában résztvevő, mind a 4 személyt magas / jelvényes / kitüntetésben részesitették.

Jelen büntető ügyben a vádlottak védekezése, illetve a védelmi állásfoglalások igen különbözőek voltak.

Ebből a szempontból kiemelkedően részletes és töbirányu volt I. és XIII. terhelt védekezése, mellyel a biróság együttesen és előzetesen kiván foglalkozni. Éspedig: I.r. vádlott Kristóf László Ságvári Endre elvtárs megöletésével kapcsolatos szerepén kívűl, cselekményeit lényegileg elismerte. Igy nevezetesen elismerte, hogy mint csendőr nyomozó huzamosabb ideig ténykedett a baloldali mozgalmakkal szemben nyomozati cselekményeket, rejtett figyeléseket végzett, azonban az ebben elfoglalt szerpét igyekezett tompitani és közremüködését lényegtelennek, jelentéktelennek feltüntetni. Tette mindezt az időpontok összezavarása, a körülmények félremagyarázása által.

Ugyancsak elismerte az elfogatásának során tanusitott viselkedését is, nevezetesen azt, hogy a nyomozónak nem engedelmeskedve azzal dulakodott és meg is szökött, e kérdésnél csupán azt tagadta, hogy a fegyvert el is akarta volna venni az őt letartóztatni szándékozó nyomozótól, sőtmég azt is állitotta, hogy nem tudta, hogy őrizetbe került, igy a fogolyszökést nem követte el. A katonai biróság azonban mindkét gondolatcsoportban a védekezésével szembenálló bizonyitékok alapján a vádlotti védekezést nem fogadta el, hanem a rögzitett tényállást állapitotta meg.

I.r. vádlott egyéniségéhez és jelleméhez hozzátartozik, hogy kezdettől fogva konokul, cinikusan nyilatkozott, többszörösen kijelentve mind a vizsgáló tiszt, mind a katonai ügyész előtt, hogy abban a szakban nem is hajlandó védekezni, mert vannak olyan rejtett bizonyitékai, amivel csak a tárgyaláson hajlandó előjönni. Valóban a tárgyalás során igen gyakran meglepő és addig még sehol elő nem fordulórészletmomentumokat hozott fel, gondolván, hogy ezzel a biróság tisztánlátását zavarni tudja. Amikor azonban a későbbi bizonyitás ezeket megcáfolta, akkor ezen egyébként is kisebb jelentőségü részletkörülményekre utaló állitásaitól elállt, illetve ezeket a későbbiek során gátlásmentesen, minden további nélkül elhallgatni igyekezett.

XIII.r. vádlott viszont a Ságvári Endre elfogásával kapcsolatos egyes körülményeken kívűl mindenenü cselekvőségét kezdettől fogva mind a nyomozati szakban, mind a katonai ügyész előtt, de a tárgyaláson is őszintén, töredelmesen beismerte, megbánást mutató magatartás tanusitása mellett. Teljesen elfogadta az előző eljárás során vele szemben megállapitott tényállást ugy – hogy azt tényállásként jelen büntetőperben is bizonyitottnak kellett venni.

Ságvári Endre elfogásával kapcsolatos történéseket mind I., mind XIII.r. vádlott egymástól különbözően, sőt egymással szembenállóan mondta el, mely szembenálló nyilatkzat ….ebben az ügyben a védekezésük lényege.

Ságvári Endre elvtárs elfogásával kaapcsolatos történéseket, illetve az ezzel kapcsolatosan elkövetett cselekvőséget I.r. terhelt jórészben a későbbi megállapitott tényállástól eltérően adta elő. Éspedig: védekezése szerint ő az esetet megelőzően vidéken volt nyomozati munkánm éspedig Nagykanizsán az olajbányászok között végzett felderitst és közvetlenül a kérdéses nap előtt tért vissza, tehát egyáltalán nem tudta, hogy kivel, illetve kikkel szemben kell nekik felderitést végezniük. Csupán alkalmilag került a történésbe, és ott nem is volt vezető szerepe és semmiféle kezdeményezésben részt nem vett. I.r. terhelt azt is állkitotta, hogy ő egyáltalán fegyvert nem használt, mert fegyverrel állitása szerint akkor nem is rendelkezett. Ezt a következőkkel kivánta valószinüsiteni:

Előadása szerint Ságvári Endre megöletése előtti nap kaptak utasitást, hogy menjenek ki Sugár György figyelésére Nógrádverőcére, ahol neki egyébként a saját lakása volt, de ahol felesége akkor nem tartózkodott otthon, mert az saját szüleinél volt távol látogatába. Az I.r. vádlotti előadás szerint a figyelőcsoport minden tagja igy ott nála szállt meg az éjszakát ott töltötték és 27-én reggel onnon mentek tovább a figyelésre. Igy hát a védekezése szerint a kérdéses esetnél fegyverrel nem rendelkezvén nem is lőhetett Ságvári Endrére. A későbbiekkel kapcsolatosan pedig azt állitotta hogy miután Budapesten a légiriadó következtében Sugárt szemelől vesztették, ő nem tulbuzgalomból nyomozott utána és találta meg, hanem előirás szerint tovább folytatta figyelői tevékenységét, mert a munka nem volt befejezve, igy a társai sem jogosan tértek vissza pihenőre. Emellett Sugár ujbóli megtalálásában a véletlen segitette. Védekezése szerint alkalmilag talált rá Sugárra és tett kötelességszerü jelentést. Az elfogás körülményeivel kapcsolatosan azt állitotta, hogy ő volt leginkább az ellen, hogy a kérdéses két személyt elfogják, de a többiek ellene voltak és igy végre ő is ráált erre. A védekezésének következő láncszeme pedig az volt, hogy ugy kivánta az elfogás körülményeit feltüntetni, mintha ott neki mellékes szerepe lett volna és csak akkor ment volna segiteni Cselényinek, amikor már ott tüzharc kezdődött. A leghatározottabban tagadta, hogy ő maga tüzelt volna állitása szerint csupán birkózott Ságvárival, melynek során megsérült. Ugyanakkor azt is állitotta, hogy Palotás rendelkezett fegyverrel és az lőttt is Ságvárira. Ságvári Endre megölését I.r. vádlott ugyan Cselényinek tulajdonitja, de ezt megelőzően közbeiktatta azt a mozzanatot, hogy amikor Ságvári menekült, akkor Palotás volt az aki utána ugrott, fegyverével tarkónütötte őt, amikor fegyverét is elejtette.
Egyszóval Kristóf vádlott védekezésének a lényege, fegyverrel nem rendelkezvén az esetnél kezdeményező szerepe nem volt, az elfogást magát is helytelenitette, parancsnoki utasitásra ment bele, egyáltalán nem tüzelt, csupán birkózott Ságvárival és megsebesült. Ennek alátámasztására előhozta még azt is, hogy a felesége vitte be utána a kórházba a fegyvert az ő kérésére, amit otthonfelejtett, csupán azért, mert félt, hogy ha vizsgálat lesz és megállapitják, hogy fegyver nélkül volt az akcióban, akkor komoly felelősségrevonásban lesz része.

Ezt a nyilatkozatát feleségével is bizonyitani kivánta azzal, hogy azt ő tudja bizonyitani, miszerint a fegyvert a kórházba utána vitte, valamint feleségének a birtokában van két levél, melyek dátumából megállapitható, hogy ő az esetet megelőzően Nagykanizsán volt, tehát nem kapcsolódott bele szervezetten az eseményekbe, igy nem islehetett kellően tájékozódva. Emellett ezzel a tárgyi bizonyitékkal még szavahihetőségét is alátámasztani kívánta.

XIII. r. Palotás Ferenc vádlott az elfogással kapcsolatosan sok kérdésben a megállapitott tényállásnak megfelelően nyilatkozott, azonban részben ellentétesen az I.r. vádlottat, ez utóbbinak a védekezése a következő:

Palotás vádlott állitása szerint egyáltalán nem voltak előző nap Nógrádverőcén, hanem reggel kezdték meg a figyelést és rggel mentek ki gépkocsival Nógrádverőcére, mégpedig először egy rabszállitó gépkocsival, majd Nógrádveről azzal követték Sugár Györgyöt Budapestre, ahol a légiriadó következtében veszitették el szem elöl. Ekkor maguk között ugy döntöttek, - főként kényelemszeretetből, nem pedig politikai megfontolásból – hogy abbahagyják a figyelét és szétoszlanak pihenni. Ez igy is történt. Miután ők Kristóf kivételével visszatértek a laktanyába. Kristóf pedig mivel egyénileg rátalált a nyomonkövetett személyre ujólag, segitségül hivta őket, miután ők Pétervári gépkocsivezetővel utána mentek, az akció tovább folytatódott. Palotás állitása szerint ez alkalommal volt csak Pétervári, mert azt megelőzően nem az általa vezetett gépkocsival voltak. Az elfogás körülményével kapcsolatosan, illetve az előzetes megbeszélés tárgyában Palotás akként nyilatkozott, hogy Cselényi kivételével mindketten ellenezték az elfogást, de főként ő, mint azzal is kkivánja bizonyitani, - hogy ő is telefonált Juhásznak, miután Cselényi parancsot kapott az elfogásra, u.i. ő aggályoskodott és az elfogási parancsot nem is hitte el, hanem Cselényi tulkapásának gondolta.

Palotás azt is állitotta, hogy ő volt az aki nem rendelkezett fegyverrel, éppen ezért ugy osztották meg, hog ő megy Kristóf után Szabados megkötözése céljából, mig Cselényit a gépkocsivezető kiséri. Palotás igy tagadta, hogy ő is lőtt volna- de azt is, hogy fegyverével megütötte volna Ságvárit. Állitása szerint Kristóf lőtt, majd dulakodni ment, melynek során megsebesült, ugyanakkor Cselényi és Ságvári is lőttek. Ő azonban nem lőtt hiszen fegyverrel nem is rendelkezett, csak kötözött és egyéb tevékenységet fejtett ki.

Egyébként Palotás vádlott mind az alapperéen, mind jelen büntetőper kezdetétől fogva, nagyjából ezzel egybehangzóan nyilatkozott, tehát azt, hogy fegyvere lett volna és ezzel lőtt, soha nem ismerte el.

A vádlotti nyilatkozatok mellett a tanuvallomások csupán egy-két konkrét adalékot szolgáltattak, nevezetesen: hogy ott tövbb lövés történt, / kb. 10-20 között / a helyszinen egy nagyobb és két kisebb fegyvert találtak és hogy Ságvári Endre megölése, a helyiségen kívűl, annak menekülésa során történt, feltehetően Cselényitől, mert csak az követte őt oda tovább. A tárgyi bizonyitó eljárásadatai közé tartozik az is, hogy Kristóf valóban megsebesült, mégpedig két helyen, a deréktájon ésa karban, az utóbbi lövedéket csak most a legujabban megindult nyomozás során operálták ki a karjából és akkor megállapitást nyert, hogykisméretü lövedék volt. De tisztázást nyert még az is, hogy Cselényi különleges tipusu, kisméretü fegyverrel rendelkezett, nem olyannal, mint amelynek lövedéke Kristóf katjából előkerült. Ugyancsak tényként lett megállapitva, hogy Ságvári Endre viszont nagyméretü fegyverrel rendelkezett. Emellett a bizonyitó eljárás produkálta még azt a tényt is, hogy a gépkocsivezetőnek a kocsin volt felcsatolt szálfegyvere, ami a cukrászdába nem lett behozva. Idetartozik még annak a tényneka tisztázása is, Hogy a menekülő Ságvári Endrét először nem a rendőr nyomozók állitották meg, hanem egy katona és egy vasutas, miután a csendőrnyomozók kiáltozására őt köztörvényi bünözőnek hitték.

Mindezek alapján a katonai biróság egyik vádlott védekezését sem fogadta el maradéktalanul, hanem az objektiv körülményekre támaszkodva, de figyelemmel az utaló kötülmények rendszerére is, a következő álláspontra jutott:

Nem volt elfogadható az I.r. vádlott azon állitása, hogy az esetet megelőzően Nagykanizsán tartózkodott és hogy a helyszinen a fegyvere nem volt nála. Azt a biróság kétségkivül megállapitotta, hogy I.r. vádlott jól kidolgozta a védekezési rendszerét, melyet azonban menetközben változtatnia kellett és ez okozta azt, hogy védekezésében ezáltal az ellentmondások kimutatkoztak. I.r. vádlott azon tényt, hogy az esetet megelőzően Nagykanizsán volt a felesége vallomásán kívűl a felesége által a tárgyaláson közvetlenül becsatolt 2 db. levéllel kivánta bizonyitani. Mindkettő az iratok között elfekszik. Ezekközül az egyik gépirásos, a második levél kézirásos azonban a boritéka ennek sem került elő, dátummal ez sem volt ellátva, de tartalmilag arra az időpontra utal, amikor a “Forgószél” c. filmet adták a magyar mozikban. A levelek kapcsán a katonai biróság – bár ezek nem közvetlen bizonyitékok, hanem csak közvetettek és inkább a vádlotti szavahihetőség szempontjából lényegesek – mégis tüzetes vizsgálatot rendelt el, melynek során az alkalmazott irás, papír és vegyi szakértők megállapitották, hogy a géppel irt elsőként emlitett levél cvalóban régi, tizenegynéhány éves papiron készült, azonban annak a felső széle a közelmultban, egész zároshatáridőn belül lett levágva, illetve kézzel letépve, ott ahol annak feltehetően a dátuma volt. A másik levélről pedig a Filmtudományi Intézet közremüködésével megállapitotta a biróság, hogy az csak a felszabadulás után iródhatott, amikor a kérdéses filmet játszották. U.i. e film 1946-ban készült.

Mindezek alapján tehát I.r. vádlott feleségének a szavahihetősége nemcsak hogy megdőlt, hanem teljes rosszhiszemüsége bizonyosodott be, ami kézenfekvő és logikus, hiszen éveken keresztül tartania kellett I.r. vádlottnak a felelősségrevonástól, ezért kézenfekvően kidolgozta a védekezési rendszerét, melyben feleségét is beavatta.

Erre enged következtetni az is, hogy letartóztatása után rejtett tartalmu leveleket kívánt kicsempészni feleségének. Egyáltalán nem biztos, hogy az elfogott két levélen kívűl nem jutott e ki a rabkórházból tőle feleségéhez értesités. De az asszony szavahihihetetlenségét támasztja alá az is, hogy amikr választ kellett adni a tárgyaláson arra a kérdésre, hogy a férje 1944-es sebesülése után a fegyvert a lakásában hol találta meg és hogyan vitte be a kórházba akkor ellentmondásba került. Először még azt mondta hogy az pisztolytáskában volt és derékszijon lógott a fogason, amikor azonban a tárgyalási szituációból érezte, hogy elvétette, tehát nem kedvezően nyilatkozott férje szempontjából, akkor azt mondta, hogy lehet, hogy másutt volt és lehet, hogy derékszij nélkül vitte be. E kérdésben a vádlotti védekezés ellen szól az, hogy a fegyver egyáltalán nem lehetett a fogason derékszijon, mert Kristófnak állitása szerint csak egy derékszija volt és azt nála lévén kötözésre használták, mig Palotás deréksziját is e célra vették igénybe, igy tehát Kristóf vádlott azon védekezése, Nógrádverőcén hagyta a fegyverét és , hogy nem tudta, hogy milyen feladatot látott el, a nyomonkövetéskor teljes egészében megdőlt és e kérdésben vádlott-társának Palotás Ferencnek a nyilatkozatát kellett elfogadni.

A következő kérdés amit I.r. terhelt vita tárgyává tett, miszerint ő is ellenezte az elfogást, ugyancsak megcáfolást nyert. Megállapitható volt, hogy különös mértékben agályai nem lehettek miként Palotásnak, mert nem ő ment telefonálni Juhásznak bizonyságszerzés végett, hanem Palotás, aki igy bizonyitottan is aggályoskodó lehetett az őrizetbevétel kérdésében.

Az elfogási körülményekkel kapcsolatosan még más kérdésben sem volt az I.r. vádlott védekezése helytálló, nevezetesen ő nem csak akkor ment cselényinek segiteni, mikor már a tüzharc megindult, hanem nyomban miután látta, hogySzabados ellenállást nem tanusit ő azonnal Cselényihez sietett és igy került bele a tüzharcba, melynek során megsérült, miután már további szerepe nem volt.

Igy tehát a katonai biróság I.r. vádlottal kapcsolatosan tényként megállapitotta, hogy nevezett részt vett Ságvári Endre figyelésében, fegyverersen tevékenykedett elfogásában, fegyveréből lövést adott le, birkózott Ságvári Endrével, amikoris a tüzharcban megsebesült. Nem nyert azonban megállapitást, hogy az ő lövései közül valamelyik is talált volna.

XIII.r. Palotás Ferenc vádlott védekezése szerint ő volt azb aki fegyverrel nem rendelkezett, ennek bizonyitására felhozta, hogy ő szeretett elegánsan / néha még gigerli módon is / öltözködni és igy gyakran nem volt nála a fegyvere miként a kérdéses esetben sem. Nevezett elismertea figyelésban való részvételét csupán azzal védekezett, hogy ő volt az, legjobban ellenezte az elfogást, ugyannyira, hogy még Cselényi által közvetitett parancsot is aggályosnak tartotta és maga ment el meggyőződni annak helyességéről. Jelen tárgyaláson már nem tartotta azon védekezését, hogy az elfogásnál sem volt ott, mert éppen akkor telefonált volna aggályának elosztlatása céljából. Jelen perben csupán azzal védekezett, hogy nem volt fegyvere, tehát az előzetes megegyezésük szerint, neki Kristóf mögött kötözői feladatot kellett ellátnia, amit ő végre is hajtott és éppen ezzel volt elfoglalva, amikor a dulakodás és tüzharc megkezdődött, melyben ő nem avatkozott bele, nem ütötte meg Ságvárit és nem is lőtt rá. Nem tagadta, hogy megakadályozta Szabados szökését és azt sem, hogy ott aktivan résztvett az elfogásban. Azonban az ő védekezése is részben megcáfolást nyert. Kétségtelenül el kellett fogadni az objektiv körülmények által is alátámasztott azon tényt, hogy ők 27-én reggeltől kezdve végezték a figyelést, tehát előző este nem voltak Nógrádverőcén és hogy a légiriadó által megzavartan egyszer már a figyelést kényelemszertetből lezártnak tekintették, ami Kristóf kezdeményezésére éledt fel. Ujból ugyancsak el kellett fogadni a későbbiek során azt is, hogy leginkább Palotás agályoskodott, amit bizonyit hogy Ő volt az, aki valóban betelefonált a központba a letartóztatást elrendelő parancs kontrolálása céljából.

Az a védekezése viszont,amit az alapperben tanusitott, miszerint az elfogásánál nem is volt jelen teljesen megdölt, mert a biróság megállapitotta, hogy Palotás itt is jelen volt az elfogásánál,abban tevékenykedett, sőt fegyverrel is rendelkezett, melyből lőtt is, de találatot nem ért el. Kétségtelen kisebb tevőleges szerepe van, mint I.r. vádlottnakm, aki egyéniségéhez mérten látva a dulakodát, nyomban abba belevetette magát, tüzelt és birkózott, azonban XIII.r vádlott sem volt passziv.

A biróság megállapitása szerint XIII.r. vádlott feltétlenül rendelkezett fegyverrel hiszen az eset után ott két kisméretü és egy nagyméretü fegyvert találtak a földön, melyek mindegyikéből több, kevesebb lövedék ki volt lőve. Megállapitást nyert, hogy Ságvári Endre nagyméretü fegyverrel rendelkezett, míg a másik két fegyver kisméretü – a csendőrségnél használt fegyver volt, mivel a rendőrségnél még a nyomozóknak sem volt ilyen fegyvere, igy azok közül egyik sem lehetett Pétervári rendőr örm. gépkocsivezetőjé, akinek egyébként a szálfegyvere az autóban volt, csakis az egyik, csakis az egyik Kristófé, a másik Palotásé volt. De emellett, a kérdésben Palotás szavahihetetlenségét bizonyitja az is, hogy Cselényi , akinek a fegyvere végig birtokában maradt, Különleges méretü kiskaliberü pisztollyal rendelkezett, nem olyannal, mint a csendőrnyomozók. Márpedig Kristóf vádlott kisméretü fegyvertől sérült meg, amit ezekszerint nem nyerhetett sem Ságvári, sem Cselényi fegyveréből, de sajátmagáéból sem, igy tehát nem csak azt kellett bizonyitottnak venni, hogy Palotás fegyverrel rendelkezett, hanem azt is, hogy fegyveréből lőtt, csupán nem Ságvárit, hanem Kristófot találta. Kétségkivül az ő vonatkozásában is megállapitotta a biróság, hogy lényegileg Palotás vádlott is részt vett az elfogásban mégpedig fegyveresen, ott tüzelt is, de Ságvári Endrét nam ő találta el, hanem Cselényi József.

Igy tehát a katonai biróság a tényállást a már rögzitett módon megállapitva, mindkét vádlottal szemben rögzitette, hogy azok fegyveresen résztvettek Ságvári Endre elfogásában, tüzeltek is azonban Ságvári Endrét nem ők, hanem egyik társuk golyója ölte meg.

A többi vádlott védekezése általában egymáséhoz hasonló volt. A többi vádlottak mindegyike ténybelileg elismerte, hogy mint csendőr nyomozók, vagy mint detektivek a baloldali mozgalmak felszámolásában résztvettek és ennek során törvénytelenségeket követtek el.Azonban mindegyike igyekezett a történteket ugy feltüntetni, hogy saját szerepét tompitsa, magát lényegtelen személyiségnek tüntesse fel és azt állitsa, miszerint az adott helyzetben mást tenni nem tudott, pusztán parancsra cselekedett Ennek érdekében szinte mindegyik vádlott kisebb nagyobb mértékben igyekezett az adott tények élét elvenni, tompitani, a történéseket félremagyarázni és magát humánus, mérsékelt ember képében feltüntetni.

A katonai biróság kiemelten foglakozni kiván IV., V., VII., X. és XII. terhelt védekezésével,éspedig IV. és V. r terheltek különösen igyekeztek a maguk szerepét csökkenteni, sőt IV.r. vádlott emellett még szinte érthetetlen módon olyan lényegtelen melllékkörülményeket kívánt taglani, amelyek egyáltalán az eseményekkel sem függtek össze. V. és VII.r. vádlott pedig emellett ideges állapotára is hivatkozott. Éppen ezért a katonai biróság a szóbanlévő vádlottakat ideg- és elmeorvossal is megvizsgáltatta, melyek során büntetőjogi szempontból semmiféle aggály nem merült fel.

X.r. terhelt pedig, mint őrsparancsnok magát alárendelt beosztásu személynek kivánta feltüntetni, ugyanakkor nem ismerte el felelősségét Rózsa Ferenc halálát közvetlenül eredményező lehütésben. Tagadásával szemben azonban megállapitást nyert aktivitása és az, hogy komoly felelősség terheli őt is Rózsa Ferenc haláláért.

XII.r. vádlott, aki az alapperében csupán a szektás ügyekben való nyomozást ismerte el, azt sem teljes mértékben, jelen perben már további beismerésre jutott, azonban annak ellenére, hogy a tanuvallomások során sorozatosan merültek fel terhére adatok, mindvégig igyekezett magát mellékalaknak feltüntetni, viszont elismerte, hogy több cselekvőség terheli, mint ami az alapperben megállapitást nyert.

Utolsó szó jogán tett nyilatkozatában pedig szinte minden egyes vádlott megbánásra utaló nyilatkozatot tett.

A katonai biróság igy a tárgyalás széleskörü bizonyitó anyaga alapján a tényállás megállapitása mellett minden egyes terheltet bünösnek találta, emberek törvénytelen megkinzása, kivégzése által elkövetett háborus büntettben, és mivel büntethetőséget kizáró körülmény nem merült fel velük szemben, büntetést szabott ki. Emellett I.r. terhelt bünös még azelfogása során tanusitott magatartása miatt, fogolyszökés büntettében és hatósági közeg elleni erőszak büntettében is, mivel miután a nyomozó közölte vele őrizetbevételét, attól megszökött, sőt ennek elkere érdekében a nyomozóval szemben nemcsak fondorlatot használt, hanem durván szembeszált, sőt fegyverét is el akarta venni, dulakodott, ami végül is sikeres szökéshez vezetett.

A jogi minősités tekintetében aggály, probléma nem merült fel, csupán egyes viszonylag kevesebb cselekvőséggel terhelt vádlottaknál vetette fel a védelem, hogy azok cselekvősége, esetleg nem háborus büntett, hanem népellenes büntett lenne. A biróság azonban ezt az érvelést nem fogadhatta el egyrészt, mert mindegyik vádlotnál a cselekvőség iránya, jellege, az elkövetés módozata, illetve azok politikai tartalma olyan, hogy az az általános / volt népbirósági és legfelsőbb birósági / gyakorlatnak megfelelően, kimeriti a hibatkozott büncselekmény fogalmát. Másrészt az a körülmény, hogy egyes vádlottaknál ez a cselekvőség viszonylag kisebb mértékben éshalmazatban fordult elő, a biróság álláspontja szerint nem a jogi minősités, hanem a büntetés mértékére van kihatással.

XII.r. vádlottnál, akinek cselekménye az alapperben népellenes büntettnek volt minősitva, ilyen aggály még a védelem szerint sem merült fel, hiszen jelen bünügyben az eredeti megállapitott cselekvőségén tulmenően teljesen másirányu, jellegü és sulyu cselekvőségek nyertek perrendszerü bizonyitást.

A katonai biróság igy az ítélet indoklásában nem a jogi minősités , hanem inkább az ügy jellege vonatkozásában kiván néhány kérdésben állástfoglani:

Elöljáróban: igen lényeges jelen büntetőperben, hogy az időulás és a vádlottak cselekvőségének széles köre ellenére, a lefolytatott bizonyitás elegendőnek mutatkozott arra, hogy a biróság ennek segitségével tényállást állapitson meg és ítéletet hozhasson. Kétségkivül jelen büntetőperben annak jellege, körülményei, a bizonyitásnak időbeli és térbeli korlátokat szabtak mégis teljesen megnyugtatóan lehetett tényállást alkotni, azonban a biróság még is megemliti, hogy ott, és ahol egyes kérdésekben elegendő bizonyiték nem állt rendelkezésére ugy ott és akkor, azon küörülményt a biróság elhanyagolta és atényállásba nem is vette bele.

De meg kell emliteni azt is, hogy jelen bünügyben a már rögzitett körülmények miatt a teljesség, a rendszeresség igényével és a teljes képszerüségre törekvéssel nem is lehetett fellépni.Ennek ellenére azonban a biróság igyekezett mégis, miként azt a bizonyitási nyag lehetővé tette – a vádlottak egész életét átfogni, bár a cselekvőségük zöme mégis egy-egy nagyobb nyomozati akció, nyilt nyomozás köré volt csak csoportositható. Természetesen igy minden egyes vádlotti cselekvőség perrendszerüen nem volt feldolgozható, csupán a legjelentősebb történések, események. Ugyancsak nem lehetett az időmulás következtében fellépni, sem a vádlottal, sem a tanuk vonatkozásában a képszerüség igényével, mégis a történések lényege, a szituációk magva, megnyugtatóan rögzithető volt.

Ezen tulmenően jelen büntető perben is több jogpolitikai kérdés merült fel , nevezetesen igy egyik a jó szolgálatok kérdése. Jelen bünügyben is majdnem minden vádlottnál kisebb-nagyobb mérvben találkoztunk azzal a jelenséggel, hogy az magát mérsékelt, pozitiv embernek kivánta feltüntetni és ennek érdekében azt kivánta bizonyitani, hogy az üldözés időszakában egyes személyeknek jót tett.

A katonai biróság az ilyen nyilatkozatokat sem hanyagolta el, hanem ha ilyen merült fel, ezt is tényállásszerü alaposséggal vizsgálta, értékelte. Ennek során azonban egyik vádlottnál sem nyert végeredményben megnyugtató módon megállapitást az, komoly mértékben valakinek segitséget nyujtottak volna, csupán az, hogy egyes, főként baráti, társasági körükbe tartozó személyeknek, esetleg kisebb-nagyobb kedvezményt nyujtottak. Kétségtelen azonban, nem ez a magatartásuk volt döntő, mert ez egyáltalán nem változtatta meg életutjukat, ezt nem is politikai meggondolásból tanusitották ugy, ahogy az ilyen mértékben felmerülő pozitivumok különös sullyal nem is birhatnak.

Ugyancsak felmerült az időmulás kérdése is. Kétségtelen, a szocialista jogelvek szerint a büncselekmény elkövetésétöl az elbirálásig eltelt huzamosabb idő, mint időmulás döntő jelentőségü, mert az lényegesen csökkenti a kérdéses büncselekmény, de az elkövető társadalmi veszélyességét is. A katonai biróság ezt az elvet jelen büntetőperben is érvényre juttatta u.i. egyes, viszonylag kevesebb bünös cselekvőséget elkövető vádlottaknál azidőmulás igen döntően mérséklőleg hatott ki a büntetés mértékére. Azonban olyan vádlottaknál, ahola a cselekmény rendkivül kiemelkedő, az elkövetés módja rendkivül drasztikus, az elkövetés eredménye nagy, vagy a cselekmény sokrérü, stb. Igy I., V., X., XII., és XIII.r. vádlottaknál ez a körülmény nem szolgálhatott alapul arra, hogy a biróság csupán erre tekintettel a felelősségrevonás fokozottabb mérvétől eltekintsen.

Ugyanez áll arra a körülményre is, ha egyes vádlottak a felszabadulás után nem tanusitottak kifogásolható magatartást, életmódjuk rendezett volt, rendesen dolgoztak, valmint nős, családos helyzetüek. Ezek is lényeges enyhitőkörülmények, igy a biróság ezekkel is számolt, még a komolyabb sulyu cselekményt elkövető vádlottaknál is, azonban mindezek a körülmények sem eredményezhették, hogy a biróság eltekintsen a komolyabb felelősségrevonástól a már hivatkozott vádlottak esetében.

A védelem foglakozott a fegyverhasználat, a vvégszükség kérdésével is, amellett hogy felvetődött az egyes kisegitő nyomozati feladatokat ellátók szerepének felelőssége, igy figyelő, házkutatást tartó, letartóztatást eszközlő nyomozóké, abban az értelemben véve is, hogy ezeket a háborus büntett elkövetőjének kell e tekinteni? A biróság az alábbi álláspontra jutott:

Igaz ugyan, hogy a cső. nyomozók feladataikat parancsra teljesitették, azonban még az akkori törvényes rendelkezések is tiltották a jelen büntetőperben taglalt, és megállapitott embertelen magatartást. Igy tehát csupán erre való hivatkozással a történteket meg nem történtnek tekinteni nem lehet. Azonban a biróság azt a körülményt, hogy a vádlottak ilyen természetü viselkedését az elöljáróknemcsak eltürték, hanem még emiatt dicséreteket is adtak, mérséklőleg kellett venni a kiszabandó büntetések szempontjából.

A fegyverhasználat kérdésében a biróság megállapitotta, hogy a munkásmozgalom tagjai és sz egyéb üldözöttek tisztában voltak azzal, hogy elfogásuk esetén, ha a csendőrnyomozók kezébe kerülnek milyen sors vár rájuk, nevezetesen durva bántalmazás, megkinzás és rendszerint halál. Éppen ezért, ha ennek tudatában szökést, ellenállást kiséreltek meg, esetlegesen fegyverhasználat közbeiktatáával is, az jogos, igazságos ellenállás, márpedig a joggyakorlat szerint ilyennel szemben törvénytelen a fegyveres fellépés. Különösen ezt célozza a törvényhozó akarata a népbirósági törvény vonatkozásában, igy annak szelleme és indoklása is.

Végül akatonai biróság azon nyomozók, detektivek magatartását, akik nem csupán a fizikai bántalmazásban, megkinzásban vettek részt, hanem csupán ezt megelőzően nyomozati cselekményeket végeztek, igy munkásmozgalomba beépülés, provokativ cselemkmények, figyelés, házkutatás, letartóztatás, stb. – a későbbiek szerves részének kellett hogy tekintse, u.i. minden cső. nyomozó ugyanugy mint minden üldözött személy tisztában volt, hogy az ő munkájának mi a célja, és ha az ererdménnyel jár, az üldözettekre milyen sors következik be. Már pedig ezt tudva, az ezzel szembeni ellenállást jogosnak, az ilyen, igaztalan, törvénytelen cselekvőséget pedig a népbirósági törvény szelleméből, a szocialista jogtudat és igazságérzetből kiindulva, pedig törvénytelennek kellett tekinteni, igy az ebben résztvevők pedig jelen bünügyben is megállapitott büncselekmény tettesei.

Ilyen esetben azonban a biróságnak feltétlenül vizsgálni kell az okozati összefüggés mellett azt is, hogy az ilyen részcselekményt valóban megvalósitó személy ismerte-e a későbbieket, tudta-e, hogy az ő részmunkája mit eredményez és az igy, ennek segitségével a későbbiek során letartóztatottak milyen sors elé néznek. Ha igen, a büntettben bünös, ha nem ugy esetleg csak népellenes büntettel állunk szemben. Ez utóbbival főként csak akkor, ha igy olyan volt hivatali személyről van szó, aki alkalmilag egy-egy ilyen törvénytelen cselekményt végez, de szervezetten nem volt az akkori politikai nyomozó, vagy államaparátus tagja, annak jellegét, módszereit, célkitűzését, eredményeit és hatását igy nem is foghatta át szervezetten, mert ha igen, akkor a szigorubb jogi álláspont a helytálló.

Mindezen körülmények alapos mérlegelésével a katonai biróság a már leirt álláspontra jutott.

Sulyosbitó körülménynek vette i., V., X., XII., és XIII.r. vádlottnál a cselekmény komplexumban elfoglalt kiemelkedüszerepeket, I.r. terheltnél megátalkodott ellenséges beállitottságát, valamint Ságvári Endre elvtárs, a munkásmozgalom mártirjának halála előidézésében tanusitott kiemelkedő szerepét.

XIII.r. terheltnél a katonai biróság annak ellenére, hogy a perujitási inditványban foglaltakat teljes egészében magáévá tette és a katonai biróság előt is tényként megállapitást nyert, hogy nevezettet felelősség terheli Ságvári Endre elvtárs megöletéséért is, nagyobbmértékben mint azt az előző büntetőper végeredményében rögzitett, mégis nála a legsulyosabb büntetéstől eltekintett annak ellenére, hogy terhére –perujrafelvételi eljárásról van szó. Ugyanis a vele szemben fekmerült viszonylag kisebb sulyu többlet az ő esetében – aki már évekkel ezelőtt életfogytig tartó börtönbüntetéssel lett sulytva, és ezt tölti – önmagában nem olyan kiemelkedő többlet, amely miatt ennyi idő után a legsulyosabb büntetés kiszabása indoklt lenne. A biróság ezen nézetét látszik aláttámasztani az a körülmény is, hogy nevezett a a börtönben kifogástalan, példamutató magatartást tanusitott, sőt segitséget nyujtott az őri személyzetnek a többi sulyosan elitélt, letartóztatott átneveléséhez. De a biróság e nézete mellett szól az a körülmény is, hogy XIII.r. vádlott büntetése kétszer megszakadt, amikor neki - -aki az osztrál-határ mellett 7 km-re lakik, és oda hazatért – mindenkor módja lett volna az országot elhagyni, azonban ezt még sem tette, hanem megnősült és dolgozni kezdett, majd önként jelentkezett büntetésének továbbtöltésére.
Ilyen előzmények mellett a biróság ugy találta, hogy a szocialista igazságszolgáltatás célkitüzéseivel ellentétes lenne vele szemben a legsulyosabb büntetés alkalmazása, csupán jelen büntetőperben megállapitott minimális tényállástöbblet által keletkezett jogi lehetőségre támaszkodva akkor, amikor az átnevelődés kézenfekvő jelei lemérhetők voltak. De ezt az intézkedét indokolja még a tárgyalás során tanusitott őszinte, felderitőjellegü és megbánástmutató magatartása is.

Ezzel szemben a katonai biróság I.r. vádlottnál a legsulyosabb büntetéstől nem tekinthetett el, egyrészt mert nevezett cselekvősége lényeges többletet tartalmaz, XIII.r. vádlotténál főként nem az egész életutja tekintetében, hanem Ságvári Endre elvtárs megölésével kapcsolatosan tanusitott aktiv cselekvősége folytán. De egész nyomozói tevékenységének súlya sem kisebb, csupán jellege más, u.i. ő jó felkészültsége és egyénisége folytán rejtett nyomozásra volt beállitva, a munkásmozgalomba volt beépitve és igy ért el a csendőrség szempontjából lényeges eredményt. De I.r. vádlott egyénisége mellett ellenség, aki elfogásakor is a végsőkig ellenállt. A börtönből összejátszást kisérelt meg, az egész eljárás során nemcsak konokul tagadott, hanem az egész igazságszolgáltatást lebecslő önteltséggel nyilatkozott mindvégig, még a tárgyalás során is, egészen az utolsó szó jogán tett nyilatkozatáig, amikor viszont felkészültségénél fogva belátta, hogy az általa felépitett bizonyitási, védekezési rendszer összeomlott, megcáfolást nyert. Azonban az ekkor tett nyilatkozata nem keltette egyáltalán az őszinteség látszatát.

Vádlott sorozatosan, még az ügyészi eljárás során is kijelentette , ha egy kis rést látna, ujból megszökne és folytatná elhatározását.

Vádlott egyéniségét mutatja még az a körülmény is, hogy a felszabadulás után a félillegálisan teremtett uj életét nem átallotta éppen azoknak a hamis okmányoknak a segitségével megkezdi, melyeket a munkásmozgalomba való beépülése céljára kapott a csendőri szervektől.

Kétségtelen mind I.r. mind XIII.r. vádlott cselekvősége rendkivül sulyos, azonban I.r. terheltnél a legkisebb átnevelődés reménye sem várható, amiért is nála a legsulyosabb büntetés indokot, míg XIII:r. terheltnél a biróság a már taglalt okokból lehetőséget látott az ettől való eltekintésre.

A katonai biróság a többi vádlottnál különös sulyosbitó körülményt nem észlelt, sőt nyomatékosan enyhitőnek vette az idő mulás mellett a felszabadulás után tanusitott elfogadható életmódjukat, családi helyzetüket, büntetlen előéletüket. Emellett II., VII., IX., és XI.r terheltnél még azt is figyelembe kellett venni, hogy alkalmilag kerültek az eseményekbe, illetve ott nem volt kiemelkedő szerepük.

Mindezek alapján akatonai biróság a rendelkező részben megállapitott főbüntetéseket találta aránybanállónak, terheltek cselekvőségével, de ez látszott elegendőnek a büntetés céljainak elérésére is. Igy nevezettek átnevelése, visszatartása céljából. I.r. vádlott kivételével minden terheltnél a katonai biróság személyes körülményeiknek és cselekményüknek megfelelően jogvesztést is állapitott meg, mert ugy találta, hogy nevezettek mindegyike méltatlan, legalábbis átmenetileg arra, hogy állampolgári jogaik birtokában legyenek, de emellett a boróság a törvénykötelező erejénél fogva, vagyoni helyzetükkel arányban és cselekményük sulyának megfelelően vagyonelkobzást is alkalmazott.

Bünösség megállapitása:

I – XIII. terheltnél a BHÖ. 82 pont e./ alpontja alapján történt, I.r. terheltnél még a BHÖ. 92 pont /2/ bekezdés és a BHÖ. 218 pont /1/ bekezdés alapján is.

A büntetést a katonai biróság I.r. vádlottnál a BHÖ. 83 pont a/ alpontja, V. és XIII. terheltnél a BHÖ. 83 pont b/ alpontja, a többi terheltnél pedig a BHÖ. 83.pont c/ alpontja alapján szabta ki, II., VIII., IX., XI., terheltnél a Btá. 51 paragr. alkalmazása mellett, I.r. vádlottnál pedig a Btá. 57 paragr-ra figyelemmel.

A mellékbüntetéseket a katonai biróság II. –XIII.r. vádlottnál a Btá. 40 7. /2/ bekezdés a/, b/, c/ alpontja és a BHÖ. 91 pont 54 par.-ának megfelelően rendelte el.

Budapest, 1959 szeptember 12.

/: Dr. Mátyás Miklós ho. örgy.:/ /: Dr. Szilassy László hdgy.:/
a tanács elnöke jegyzőkönyvvezető


A helyesírási hibák 99,9%-a eredeti.