Kristóf Lászlóval kapcsolatos hazugságok és rágalmak Pintér Marianna vonatkozásában

Ezt az írást Kristóf Lászlónak egy, az iratokat és iraton kívüli tényeket ismerő hozzátartozója írta, akit nem vezet gyűlölet, hanem az ártatlanul kivégzett ember megbecsülése és az igazság szeretete.
Isten legyen irgalmas azoknak, s hiúsítsa meg alantas, gyűlöletet és tévhiteket előidézni akaró ténykedéseiket, akiknek elvbarátai a testet megölték, de Ők most már a lelkét is meg akarják ölni!

Az LB 2006. március 6-i Kristóf Lászlót részben felmentő, másrészt az ellene folyó eljárást megszüntető ítélete heves tiltakozást váltott ki a magukat antifasisztának definiáló, de ugyanakkor a kommunista múlt sérthetetlenségén őrködő, a közvéleményt évtizedek óta a sajtóban való korlátlan megjelenéssel befolyásolni képes egyének körében.
Miután világossá vált számukra, hogy jogi úton nem lehetséges ez ellen a felmentés ellen fellépni, továbbá a külföldön hazánk igazságszolgáltatását rossz színben feltüntető kísérleteik sem jártak számottevő sikerrel (Guardian, Ságvári dosszié), a szokásos, a kommunista múltunkban jól bevált módszert alkalmazták: hazudni kell, a lényeget meg nem érteni, publikálni ahol csak lehet, összeollózni fűt-fát, hiszen a közvélemény számára teljességgel ellenőrizhetetlenek az elhangzott állítások.

Nyilvánvalóan megfelelő támadási lehetőség az 1959-es koncepciós ítélet (melynek 13 vádlott esetében lehetnek valós tényei is) amúgy is hazug állításainak variálása, a felmentett ember minél rosszabb színben feltüntetése. Hiszen az is több a semminél, ha már a Legfelsőbb Bíróságról nem lehet közvetlenül bebizonyítani, hogy a fasizmust akarja rehabilitálni és antiszemita, akkor azt kell sulykolni, hogy ”egy nem akármilyen bűnöző”-t mentett fel.
A legújabb ötlet, hogy az egykor letartóztatott kommunista Pintér Marianna perli a Legfelsőbb Bíróságot az őt ért sérelem miatt Dr. Ádám György (állambiztonsági tiszt, őrnagy 1956-1989, HVG) és Dr. Kende Péter képviseletével.

Kristóf Lászlót fő bűne, "Ságvári Endre megölésén" túl 4 ember kínzásában való részvételben mondták ki bűnösnek 1959-ben. Dr. Gáspár Ferenc, Bekker Lajos, Pintér Marianna, Kurucz István ismerték fel benne 15 év múltán kínzójukat.
Több kötet tanúkihallgatási jegyzőkönyvben mindösszesen ők állították, hogy Kristófnak egyáltalán köze volt kihallgatásukhoz.
Ezek az állítások azután a tárgyalás során megdőltek, a tárgyalási jegyzőkönyvben már csak Pintér Marianna (Pintér Györgyné Gárdos (Grünfeld) Mariska ismert kommunista nagyasszony – aki 1919-ben a Vörös Újság szekesztője volt – leánya) állította határozottan az alábbiakat:

Tárgyalási jegyzőkönyv 122. oldal:
„Pintér Marianna: 1922-ben született, anyja: Gárdos Mária, Budapest, IX., Szemlőhegyi ut (ez téves, a
Szamuely utcáról van szó, ahol egyébként pár házzal odébb lakott Kristóf László huga,
akit Kristóf László rendszeresen látogatott az 50-es években, egészen letartóztatásáig, akár
az utcán is összetalálkozhattak volna, Kristóf László eléggé feltűnő alak volt motorjával az
akkori jármű nélküli utcákon) 35. sz. alatti lakos, szigsz:AU-I. 322220.

sértett, egyébként érdektelen tanú, aki az igazmondásra és a titoktartásra történő törvényes figyelmeztetés után lényegileg az alábbiakat adja elő:

A kommunista mozgalomban való részvétel miatt 1944. junius 28-án Kristóf László és Koncz Elek letartóztattak és a Csillaghegyre szállítottak. Itt Koncz Elek, Kristóf László, Kékkői Ferenc és a Juhászok bántalmaztak, kinoztak. Villanyoztak, guzsbakötöttek, footbaloztak velem, rugtak, vertek, cigarettával égettek, ami ott történt, azt szavakkal elmondani nem lehet. Kristóf is heteken keresztül résztvett kinzásomban, azonban nem minden alkalommal volt jelen, mikor engem kinoztak. Kékkőihez képest ő enyhébb ember volt, azonban kinzásomban ő is résztvett, vert, és ő kérte, hogy villanyozhasson engem.

Csillaghegyről a Conti utcába, onnan Komáromba, majd pedig Németországba táborokba szállítottak. Csillaghegyről majdnem mindenkit deportáltak. A deportáltaknak csak egy töredéke jött haza. A bántalmazásokból kifolyólag még most is rokkant vagyok .”


„Elnök kérdésére: Egy-két esetben égettek cigarettával, engem gyertyával nem égettek, de hallottam arról, hogy ilyesmi is történt itt . Tegeztek, orditoztak velem, női mivoltomban is sértegettek, trágárul beszéltek, kilátásba helyezték, hogy ha nem pofázok, akkor jégpincébe kerülök, ahol megdögölhetek. Ott nem volt orvos.

I.r. Kristóf László vádlott: Emlékezem a tanú nevére, én nem bántalmaztam őt.

Dr. Endrődi László ügyvéd kérésére tanú: a felszabadulás után , már kihallgattak ez ügyben. Ekkor Kristófra is tettem vallomást. E vallomásomban Kristóf mint ahogyan ismertük, „Laci felügyelő” néven szerepelt.

A vádlottak egyéb észrevételt nem tettek.

Kérdés, észrevétel nem lévén, a tanács elnöke befejezi Pintér Marianna tanú kihallgatását …”

Tárgyalási jegyzőkönyv 111.oldal:

„Tanú (Konzc Elek): Pintér Marianna letartóztatásánál maradt ott Kristóf lakásmegfigyelésre, Donáth Ferenc járt fel Pintér Marianna lakására. Előzőleg mindig feltelefonált. Pintér Marianna egy jelszót mondott, ami azt jelentette, hogy Donáth feljöhet hozzá. Donáth telefonált, azonban Pintér Marianna nem az igazi jelszót mondta meg neki, ezért Donáth nem jött fel a lakására, hanem a lakás előtt, az utcán sétált. Ez a személy gyanus volt. Pintér Marianna azt mondta, hogy a sétáló személy nem Donáth Ferenc, azonban később megmondta, hogy mégis Donáth Ferenc volt. Ezt a személyt nem tartóztattuk le, mert személyazonosságát 100%-os pontossággal nem tudtuk. Pintér Mariannát Kékkői és Juhász megverte.”

Mint látható, Pintér Marianna arra nem emlékezett Kristóffal kapcsolatban, hogy a lakásán órákat töltöttek együtt.

Kristóf László fellebbezéséből (a tárgyalási jegyzőkönyvek nem tartalmazzák szó szerint az elhangzottakat, mint ahogy manapság sem. Engedjünk meg legalább annyi jóindulatot, hogy a perben akkor még egyedül halálra ítélt Kristóf László ügyvédje nem hazudozni akart a fellebbezésben, hogy elérje legalább a halálos ítélet enyhítését, hanem valóban elhangzott minden, amire hivatkozik):

„A bizonyítási eljárás során csupán Pintér Mariann vallotta azt, hogy vádlott egy ízben az ő kihallgatása során bent volt a szobában, de őt Koncz, Kékkői, és id.Juhász hallgatták ki s bántalmazták. Vádlott cselekvőségére csupán annyiban emlékszik, hogy egy ízben kérte, hogy ő is villanyozhasson, arra azonban, hogy villanyozott volna, vagy hogy bántalmazta volna nem emlékszik.

Kurucz István tanú pedig kifejezetten vallotta, hogy vádlott egyáltalában nem bántalmazta, sőt, mint ahogy a tanú megállapította, illetve elmondotta vádlott inkább lebuktató, felhajtó volt, mint kihallgató. Így az ítélet ebben a vonatkozásban téves.

Beke (Bekker) Lajos tanúval kapcsolatosan is azt állapítja meg az ítélet, hogy vádlott bántalmazta. Nevezett is azt vallotta a tárgyalás során, hogy őt Juhász és Horváth Mihály bántalmazták, de lehet, hogy ekkor Kristóf is jelen volt.
Dr. Gáspár Ferenc is a kihallgatása során nem emlékezett határozottan arra, hogy vádlott bántalmazta volna.”

Kristóf Lászlót 1944. június vége felé helyezték Csillaghegyre a nyílt kommunista ellenes nyomozásokhoz. Az egy hónap alatt heteket töltött Nagykanizsán és Bázakerettyén, míg július 26-án, Nagykanizsáról való hazaérkezése után utasítást kapott Sugár figyelésére, mivel Sugár Nógrádverőcén lakott akkoriban és Kristóf is ott élt a szülői házban. Július 27-én Ságvári súlyosan megsebesítette, attól kezdve a háború végéig nem tudott munkába állni.
A tanuk csak erre a szűk hónapra tanúskodhattak. 14 év múltán.


És most ezek után néhány mai állítás Kristóf László személyével kapcsolatban.

Hajónapló (izsákblog – többek szerint személyesen Kende) 2007.01.26.:
„Kende Pétert nem hagyta nyugodni, hogy az LB utólag mártírrá stilizál egy nem közönséges bűnözőt”

„Kende egy antifasiszta levelezőlista tagjaihoz eljuttatott üzenetében …azt írja, sikerült új tényeket föltárnia, amelyek hamarosan megjelennek. …óriási szükség lenne arra is,…hogy jogilag megtámadható legyen …az ítélet.
Erre akkor van mód, ha sikerül előkeríteni azon öt ember valamelyikének egyenesági leszármazottját, aki az eredeti, 1959-es perben, Kristóf elitélésekor tanúként szerepelt, és elmondta, hogyan kínozta meg őket Kristóf.
Az érintettek: Bekker Lajos, Kurucz István, Pintér Marianne, Dr. Gáspár Ferenc, Miklós József.
Valamennyiüket 1944 tavaszán-nyarán fogták le, és Kristóf László több társával együtt megkínozta.

Kende levelében arra kéri a nyilvánosságot, hogy ha bárki bármelyik fenti személy egyenes ági leszármazottjáról (gyerekéről, unokájáról) tud valamit, ossza meg információját vele a peter@kende.hu mailcímre küldött levélben.”


A blogban olvasható az ítélet 1959-ből. Ki talál benne Miklós Józsefet? Az elképzelhető, hogy vallomást tett és a sok száz oldal iratanyagban van ilyen , de ha már az ítéletben sem nevezik meg, akkor vajon mennyire kell komolyan venni azt a tanúvallomást? És a többit?

Most pedig néhány gyöngyszem azoknak a tollából és szájából, akik szerint az 1959-es ítélet nem volt koncepciós, ellentétben a 2006-os LB ítélettel.

Népszabadság online 2007. július 8.:
„A Legfelsőbb Bíróság felmentette a bűncselekmény alól Kristóf László volt csendőrt, aki Pintér Mariannát megközelítőleg halálra kínozta. Pintér Marianna személyét nagyon súlyosan sérti, hogy Kristóf Lászlót halála után 47 évvel felmentették minden bűncselekmény alól….-tette hozzá Ádám György ügyvéd.
MTI”

Megj.: Kristóf Lászlót Ságvári Endre megölésében mentette fel az LB, az ügyészséggel egyetértve.
Igazán sajnálatos, de Kristóf Lászlót Ságvári megöléséért, szándékosan hazug módon ítélték el és végezték ki. Ha valaki az ítéletet türelmesen végigolvassa, láthatja, hogy emberek megkínzásáért senkit nem ítélt halálra az akkori bíróság. Ezért a cselekményért „csak” éveket osztogattak ebben a perben. Pintér Marianna megkínzása az 1959-es Népbíróságnak sem fájt annyira, hogy azért bárkit halálra ítélt volna. Hiszen az akkori hatalom is élt a kínzás eszközével.

Index/MTI 2007.07.08.:
„A Fővárosi Bíróságon indít eljárást Pintér Marianna, aki jogi képviselőjének tájékoztatása szerint az utolsó még életben lévő sértett azok közül, akiket az 1959-ben kivégzett Kristóf László megkínzott.”

Barikád.hu:
„Az asszony azt állítja, hogy a Ságvári Endre megölése miatt kivégzett Kristóf László csendőrtiszt egy akció során úgy bántalmazta többek között őt is, hogy sérüléseibe majdnem belehalt.”

Szerencsére mégsem halt bele, túlélte a németországi táborokat is. Ellentétben Kristóffal, aki a kivégzésbe tényleg belehalt.

Hirszerző:
„ÁdámGyörgy és Kende Péter, Pintér Marianna jogi képviselői sajtóközleményükben rámutattak: védencüket – ahogy az az 1959-es periratokból egyértelműen kiderül – 1944-ben borzasztóan megkínozták és ebben a kínzásban részt vett Kristóf László is.
A bántalmazások következtében egész életére ható egészségkárosodást szenvedett el, s számára az egyetlen jóvátétel az 1959-es ítélet volt.
Pintér keresetében kérte a Fővárosi Bíróságtól a jogsértés megállapítását, az általa jogellenesnek tartott és számára sérelmes helyzet megszüntetését, a 2006. márciusa előtti jogi állapot helyreállítását, végül egy forintos kártérítés megítélését.”

Megj.: Bár többen kínozták meg, neki egyedül Kristóf László halála volt az elégtétel (akire egyébként vallomását fentebb olvashatjuk). Most azt akarja, hogy a felmentés ne történjen meg, Kristóf maradjon halálra ítélve Ságvári megöléséért.
Azt pedig elhisszük, hogy mindent megtett Kristóf halálra ítélése érdekében, ha ez volt számára az egyetlen jóvátétel. Talán a befolyásos kommunista nagyasszony mama sem volt tétlen a kulisszák mögött.

Népszabadság 2007.07.21. Lencsés Károly: Hivatali visszaélés vagy háborús bűntett?
„Másként látja a felperes (Pintér Marianna), aki a Békepárt – a Kommunisták Magyarországi Pártja utódszervezete – tagjaként, háborúellenes tevékenysége miatt 1944 nyarán tíz napig volt a csendőrség fogságában.”

1959-ben a tárgyaláson azt vallotta, hogy hetekig kínozták, melyben Kristóf László is részt vett, lásd fentebb.

„Többedmagával tartóztatták le, ám csak ő élte túl a kínzásokat, amelyeknek aktív részese volt Kristóf László egykori csendőr.”

És a másik három megkínzott? Hogyan tudtak vallomást tenni 1959-ben, ha nem élték túl?

„Ádám György professzor, Pintér Marianna jogi képviselője viszont állítja: az ötvenes években hatályos szabályok szerint a csendőrt megalapozottan ítélték el, mert tettese vagy legalábbis részese volt törvénytelen kivégzéseknek.”

Ádám György és Lencsés Károly honnan szedi ezt? Talán el sem olvasták az 1959-es ítéletet? Kristóf Lászlót kizárólag Ságvári Endre megölése miatt ítélték halálra. Azért mentette fel az LB, mert hivatali kötelességét teljesítette és soha, semmilyen formában fel sem merült, hogy bárkit halálra kínzott vagy megölt volna, sem Ságvárit, sem mást. Ha ez megtörtént volna, garantáltan benne lenne az 1959-es ítéletben.

„Pintér Marianna a tíznapos válogatott kínzás minden pillanatára emlékszik: ütötték-verték, testét cigarettával égették, villanyozták: Ez utóbbi „kezelést” saját kívánságára Kristóf csendőr alkalmazta
Amikor véletlenül tudomást szerzett arról, hogy az LB azt tavaly hatályon kívül helyezte, úgy gondolta, képtelen tovább élni. Mára egészségi állapota tovább romlott, és hosszabb ideje súlyos beteg.”

Megj.: 85 éves. Úgy látszik, valóban gyógyír volt Kristóf halála az elszenvedett sérelmekért. Igaz, hogy szerinte sem Kristóf kínozta legjobban, de mindegy, ő volt kéznél a bosszúhoz… Legalábbis 1959-ben még azt vallotta, nem Kristóf volt a legkegyetlenebb kínzója.

Az ártatlanul kivégzett Kristóf László 86 éves húga és 88 éves felesége pedig addig akartak élni, míg a szégyenbélyeget le nem szedették a szeretett testvérről, férjről. Ezt a mai független Magyarország Legfelsőbb Bírósága megtette. Ezek az asszonyok most mégis nap mint nap azzal szembesülnek, hogy a sajtó, TV azt vágja a képükbe, hogy nem akármilyen bűnöző, gyilkos, emberek kínzója a 2006. március 6-tól újra bűntelen, teljes méltóságú rokonuk.

Népszabadság 2007.07.28. Munkatársunktól: Új emléktábla Ságvárinak
„az 1959-ben kivégzett Kristóf László … részt vett viszont egykori kommunisták halálra kínzásában…Ezért Kende tegnap a halálos ítélet hatályon kívül helyezéséről döntő legfelsőbb bírósági tanács tagjait lemondásra szólította fel.”



Kende Péter az 1959-es ítéletben Kristóf László által megkínzottak hozzátartozóit kereste. Van egy, aki az 1959-es tárgyaláson tanúvallomást tett.

Tárgyalási jegyzőkönyv 122. oldal:
„Bekker Lajosné: sértett, egyébként érdektelen tanú, aki az igazmondásra és a titoktartásra történt törvényes figyelmeztetés után lényegileg az alábbiakat adja elő:

Férjem üldözött részére hamis papirokat szerzett, 1944. nyarán letartóztatták ezért, azonban letartóztatásából megszökött. Ekkor engem tartóztattak le és 1 napig a Csillaghegyen tartottak fogva. Amikor férjem másnap megkerült, engem elengedtek. Őrizetem alatt engem nem bántalmaztak, azonban a férjemet nagyon megverték. Valami Molnár nevű nyomozó verte meg őt.

Vádlottak nem tesznek észrevételt.

Kérdés, észrevétel nem lévén, a tanács elnöke befejezi Bekker Lajosné tanú kihallgatását…”

Ennél közelebbi rokont és tanút 2007-ben sem lehet találni.
Ő csak tudta, hogy hogyan és kik kínozták meg a férjét.


Másodfokon halálra ítéltek még két vádlottat. Palotás Ferencet, aki szintén részt vett Ságvári elfogásában. Őt már egyszer jogerősen életfogytiglanra ítélték ezekért a cselekményekért (háborús bűntett, emberek megkínzása, Ságvári megölésében való részvétel), 1959-ben is éppen töltötte büntetését. Most másodfokon a halálbüntetést elsősorban Ságvári megöletésében való részvétele miatt kapta.
A harmadik vádlottat Rózsa Ferenc kommunista halálában való „cselekvősége” miatt ítélték halálra. A letartóztatottak megkínzása ebben a perben csak a történelmi háttér színezéséhez kellett. Tessék elolvasni!

Kristóf László letartóztatása után egy évig tartott, mire kigondolták az illetékesek, hogy az elrettentés, megfélemlítés céljából milyen perek és ítéletek szülessenek. Kb. 100 embert kerítettek elő, volt csendőröket, rendőröket (őket mindjárt őrizetbe is vették 1959 január 21-én) és az 1943-44-ben elfogott kommunistákat, akik tanúskodtak a vádlottak ellen. Bekker Lajos például egy másik perben is tanúskodott. A letartóztatottakat szépen szétosztották. A Kristóf perben csak csendőrök a vádlottak. Jótékony homály fedi azt a tényt, hogy a Ságvári Endre tényleges lelövését végrehajtó, akkor már külföldre szökött Cselényi nem is csendőr volt, hanem politikai rendőr, mint ahogy a Ságvári által meggyilkolt Pétervári gépkocsivezető is. De az ő (Cselényi) munkatársait, parancsnokát is elfogták, csináltak egy másik pert, ahol rendőrök voltak a vádlottak, akik közül többet már elítéltek a háború után. De sebaj, perújítás és lehet újra ítélni. A rendőrök elleni perben törvénytelenül a Fővárosi Bíróság és Legfelsőbb Bíróság ítélkezett felettük. Volt olyan vádlott, akit első fokon Tutsek bíró halálra ítélt, másodfokról Vida bíró visszaadta, első fokon Tutsek bíró újra halálra ítélte, másodfokon Vida bíró életfogytiglanra módosította. Ez az elítélt 1973-ban, 15 év után szabadult. Senki nem gondolta volna ekkor a gulyáskommunizmusban, hogy még vannak a börtönökben politikai foglyok. Utolsó 3 börtönévében a fegyházat szigorúbbra minősítették, ezért az addigi évente 4-szer két látogatót 4-szer egyre szigorították, a csomagküldést 4-ről kettőre csökkentették. Bár az ő ítélete nem volt ilyen szigorú, de kicsire nem adtak élet és halál urai. Elmondta, hogy minden egyes vallomás megtételére kínzással kényszerítették őket, egy év alatt egyre többet vallattak be velük. Élete végéig állította, hogy nem voltak igazak azok a kínzások, melyeket be kellett vallaniuk. Ennek a 15 vádlottas pernek az ítéletét 80 példányban, nyomdán nyomtatták ki. Vajon mi volt a céljuk vele? Végül is szigorúan titkos megjelöléssel elsüllyesztették. Valószínűleg rájöttek, hogy törvénytelen volt az egész per, mert a bíróság nem volt illetékes. Ezen az alapon törölte az ítéletet 2 volt vádlott esetében haláluk után családjuk kérésére a Legfelsőbb Bíróság.

Kristóf László családjának azt mondta, hogy nem bántották. De mivel ő volt az egyetlen, aki nem volt hajlandó elismerni a vádakat, nem kért bocsánatot semmiért, nem bánta meg, hogy csendőr volt, nem valószínű, hogy kesztyűs kézzel bántak vele. Ha elkövette volna azokat a cselekményeket, amelyekkel vádolták, Ő biztosan beismerte volna. A figyelmes olvasónak ez egyértelmű kell, hogy legyen a halálos ítélet olvasásakor. Érezhető belőle a bíró gyűlölete a nem hajló ember iránt. Az ítélet csak két példányban készült és titkosították. Végül is nem használták fel propaganda célokra. 1971-ben megjelent egy könyv és 1972-ben elkészült egy film: Harminckét nevem volt. Szerzője, Hollós Ervin alezredes 1958-tól vezette a Belügyminisztérium II. főosztályának 5. alosztályát, ahol ő vezette a „háborús és népellenes cselekmények” címén folyó megtorlást. (Wikipédia)




Népszava online 2007.07.26. Donáth Ferenc: Az áldozat joga.
„Kristóf László és többi gátlástalan, profi hóhér….
Tény, hogy az LB jóvoltából 2006-ban az „ártatlanná nyilvánítottak köre” bővült egy szadista verőlegénnyel”

Donáth egy jelenleg újra ártatlannak nyilvánított, a valóságban pedig mindig is ártatlan embert titulál gátlástalan, profi hóhérnak és szadista verőlegénynek. Ha az érdeklődő ezen a blogon vette a fáradtságot és elolvasta Kristóf Lászó ítéletét a koncepciós perben, maga is megítélheti, hogy vajon miért érezte a Legfelsőbb Bíróság elnagyoltnak az emberek megkínzásával kapcsolatos vádakat.
Ez az ítélet kissé zavarosan tartalmazza azokat a tudnivalókat Kristófról, amik szerint nem szadista verőlegény volt, hanem rejtett nyomozó, aki 1942-43-ban a fasiszták tevékenységével kapcsolatosan végzett nyomozásokat. 1944 elején Tatabányán volt beépítve a bányászok közé. Június végén helyezték át Csillaghegyre. Július 27-ig, amikor megsebesült Ságvári letartóztatásakor még két vidéki kiküldetése volt, Nagykanizsán és Bázakerettyén. A maradék pár napban pedig nem bírt olyan hírnévre szert tenni, hogy egyáltalán pl. a Hollós Ervin elvtárs által írt Csendőrség, Rendőrség, VKF2 tudományos mű „verőlegényei” közé bekerülhessen. Neve csak Ságvári elfogása kapcsán kerül egyáltalán leírásra. Mátyás bíró maga sorolja fel azokat a tényeket, amelyek önmagukban cáfolják a „hóhér…szadista verőlegény” voltát Kristófnak. Az igaz, hogy ezek ellenére odabiggyesztették a négy ember megkínzásában való részvételt, de úgy látszik, a bíróság saját lelkiismeretét is meg kellett nyugtatni, hogy csak egy szadista verőlegényt ítélt el ártatlanul.
Pintér Marianna vallatása valóban szörnyű lehetett a 22 éves fiatal lánynak, de kikövetkeztethető, hogy az illegalitásban tevékenykedő kommunista nagyasszony mama, Gárdos Mariska is oka lehetett annak, hogy kapcsolatairól vallatták. És végül is bosszút tudott állni azon az egyetlen emberen, akit ő maga nevezett „Kékkőihez képest enyhébb ember”-nek.
Kristóf László NEM kínzott meg senkit. Ezt bebizonyítani ma már lehetetlen, nem azért, mert szemtanúk nincsenek, hiszen arra nem is lehet, hogy nem tett meg valaki valamit, hanem azért, mert a csendőrségi iratokat, ahonnan a szolgálatban keletkezett időbeli tényeket, jelentéseket ki lehetne kutatni, az országból elvitték a háború végén, vagy megsemmisítették. Ezekből akarta Kristóf László bizonyítani, hogy hol tartózkodott abban az időben, amikorra vádolták az emberek megkínzásával. (Mint annak a vádaskodó kommunistának az esetében, aki augusztusban lett letartóztatva, de Kristóf László a Ságvári okozta sebesülése után már soha nem lépett szolgálatba.) Így maradnunk kell az 1959-es ítélet tényállásánál, de mivel a bírósági eljáráshoz, az ítélet meghozatalához a tárgyaláson elhangzott vallomások is hozzátartoznak, vonjuk le nyugodtan a következtetéseket azokból az állításokból Pintér Marianna megkínzására vonatkozóan, amelyek fentebb már idézve lettek. Vagyis a saját vallomását, a csendőr vallomását, aki részt vett Pintér Marianna letartóztatásában, és egyértelműen megnevezte azokat, akik megverték. És vegyük figyelembe, hogy Kristóf László soha nem ismerte el, hogy ezekben a kínzásokban részt vett, pedig az élete volt a tét. El lehet olvasni a koncepciós ítéletet, mindenki hajlott egy kicsit, hogy a szigorú ítéletet elkerülje. Csak Kristóf László nem.
Donáth Ferenc érintettsége nyilvánvaló, hiszen apja volt Pintér Marianna kapcsolata, őt mentette meg a letartóztatástól a fiatal lány.
Kissé érzékenyebb lehetne az, akinek apját ugyanez a rezsim 1951-ben is és 1957-ben is koncepciós perben megvádolta. Az ő apja elismerte a vádakat és nem is lett halálra ítélve. Már csak ennek okán óvatosabban kellene bánnunk embertársunk megítélésével, hiszen Kristóf egyetlenként nem ment bele a játékba. Donáth Ferenc azt gondolja, hogy 1951-1959 között ugyanazok az ő apját koncepciós perben ültették vádlottak padjára (tanúkkal, naná), de a Kristóf féle csendőr perben minden színtiszta igazság volt (különös tekintettel Ságvári hivatalos mártírrá emelésére és Hollós elvtárs háttérből irányító közreműködésére)?
Figyelmébe ajánlom az következő szavakat Vásárhelyi Máriától: ".....egy koncepciós perben egyetlen vádlott sorsa sem a tárgyaláson dől el, és az egész bírósági ceremónia csak ócska díszletként szolgál, az előre meghozott ítéletek instrumentalizálásához."

Donáth: „az sem hangzott el, hogy „ennek egyedüli jóvátételét a halálos verdikt (azaz Kristóf kivégzése ) jelentette” Ez az állítás 50 évvel a végrehajtott ítélet után nem csak hazug, de buta is.”

Bizony, Donáth úr, hazug és buta. És szó szerint így hangzott el a bekapcsolt (több) magnó jóvoltából rögzítve : „amelynek egyetlen (bíró kihangsúlyozza: idézőjelben) „jóvátétele” az 1959-es jogerős és minden részletében valós ítélet volt” ( bírói iratismertetés 10. perc 12. mp. ). Nem az ezt idéző újságírók hazudnak. Hanem esetleg azok, akik Önt tájékoztatták. És ha mostanra már a felperest képviselő ügyvéd urak megbánták ezt a szalonképtelen megfogalmazást, akkor sem lehet a régi időkből maradt reflexekkel eltüntetni: én mondom, hogy nem hangzott el, te meg úgysem tudod ellenőrizni.
És nem 50 év, hanem 48.

Donáth: „Hóhérai 1945 után felszívódtak. Néhányan, így Kristóf László is, jobb híján a tanyavilágot választotta búvóhelyéül. 1959-ben azonban az 56-os forradalom megtorlásának „melléktermékeként” ő és tizenkét kollegája is horogra került. Az „ellenforradalom idején példás magatartást” folytattak; azaz lapultak Enyhítő körülményként számították ezt be, az akkori jogszerűség nagyobb dicsőségére.”


Pintér Marianna "Hóhérai" nem szívódtak fel. Egyértelműen kiderült a perben, hogy Pintér Mariannát Juhász István és Kékkői verték meg. Bár az idősebb Juhászt kivégezték, a fiatalabb, Juhász Antal belépett az új rendőrséghez és a szocializmus javára ténykedett a továbbiakban. Kristóf László sem szívódott fel (csak Cselényi szökött külföldre), bár a Ságvári okozta sebesülése után Németországba szállították gyógykezelésre 1944. október végén. Hazajött. Nem kellett neki "jobb híján" a tanyavilágot választani búvóhelyéül, nyugodtan maradhatott volna Németországban vagy akárhol. Azért jött haza, mert nem tett semmit, ami miatt félnie kellett volna. Nem sejthette, hogy a véletlenül becserkészett kőrözött "ellenálló", akiről soha nem hallott addig, egyszer majd mártírrá lesz avatva az ő ( és Palotás) élete árán. (Nem feldkezve meg természetesen a Ságvári által megölt Pétervári gépkocsivezetőről sem. ) Mit gondol Donáth, miután 1956-ig már felépült a szép új jövő, ha Kristóf bűnös volt Ságvári megölésében és mások megkínzásában, miért nem ment el az országból? Megművelni való földek mindenhol vannak a világban. Cselényi, aki lelőtte Ságvárit és neve nem volt ismeretlen más ügyekben sem, elmenekült. Neki volt félnivalója.
Miután Nógrádverőcén a házuk a beköltöző szovjet katonák és lovak jóvoltából tönkrement, Kristóf László Békéscsabára, felesége lakhelyére költözött. Nem lapult, bár itt is egy kis sarat fröccsentettek rá, miszerint a régi nyomozói múltjából maradt személyigazolványokkal hamis néven élt, talán úgy gondolták, sebesülésekor a kórházban őrizgette hamis igazolványait és magával vitte Németországba, hogy majd ha hazajön az elvesztett háború után, legyen mivel bujkálnia (minden ilyesfajta szép ötletben felsejlik a háttérből a nagy per-konstruktőr, a fantáziadús író alakja). Vajon azt hogyan lehetett kivitelezni, hogy a feleségét Kristóf Lászlónénak hívták, ő meg más nevén élt? És ez nem egy Jancsó film, ahol a betyár a tanyavilágot választotta búvóhelyéül. Ott is mindenkinek be kellett jelentkeznie lakóhelyére. Kőröstarcsa amúgy sem a legeldugottabb hely volt a világon, komoly mezőgazdasági terület, ahol termelni kellett ezerrel, hiszen minden ment jóvátételként a Szovjetúniónak. Lehet, hogy az illegalitásban élő kommunisták évekig tudták választott búvóhelyeiken kihúzni (a Horthy rendszer Ön szavaival élve nagy dicsőségére), de a szép új szocialista világban ez nem volt lehetséges. Hallott már valaki valaha is a háború után 14 évig bujkáló volt csendőrről, rendőrről Magyarországon? Aki TSZ tag volt a saját nevén? Túl kicsi lett ez az ország ahhoz, hogy bujkálni lehessen benne. Az ítélet is leszögezi, hol, milyen munkát végzett. Közben sokszor utazott szülőfalujába pl. az éppen szükséges mezőgazdasági munkákat elvégezni (miután testvéreivel közösen földjei voltak Nógrádverőcén, amíg a TSZ a nagy részét el nem vette), Budapestre húgához a Szamuely utcába (ahol Pintér Marianna pár házzal feljebb lakott).
Az „ellenforradalom idején” pedig 4-szer hozott társaival teherautóval élelmet a békéscsabai Tejipari Vállalattól Budapestre, amit köztereken, óvodákban osztottak szét. Pl. a Kálvin téren, ahol még Pintér Marianna is kaphatott, ha éppen arra járt, mivel a 35. szám a Kálvin térhez van közel. Persze, lehet, hogy Pintér Marianna a kommunista nagyságokkal bújt el valami jó kis biztonságos helyre akkoriban.
Bocsássa meg Donáth Kristófnak, hogy ezt nem kötötte a Népbíróság orrára saját helyzete súlyosbítására. És ha netán azzal próbálkozna, hogy ez utólagos kitaláció, jó ha tudja, hogy tanúk élnek még abból az időből, ami nem olyan csoda, mert Kristóf nem volt már ugyan fiatal ember, de még nincs mindenki a kortársak közül a sírban. Kicsit zavarhatják a koncepcióját. Békéscsabán évtizedek óta foglalkoztak Kristóf ügyével olyan emberek, akik tudtak a bírói gyilkosságról.
Egyébként meg valószínű, hogy Kristóf szökéséhez az is indítékot adott, hogy nem tudta, miért jönnek érte. Miután 14 évig nem háborgatták, arra is gondohatott, hogy esetleg az 56-os ténykedése miatt keresték, ami a Ságvári ügy miatt tragikus lehetett neki.
Mint ahogy az is lett.