Másodfokú ítélet 1959. november 25.

A Magyar Népköztársaság
Legfelsőbb Bírósága
TITKOS! 1.pld.
Katf. Kt. 094/1959

A N É P K Ö Z T Á R S A S Á G N E V É B E N !
A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bírósága
- KATONAI KOLLÉGIUMÁNAK KÜLÖNTANÁCSA –

Budapesten, 1959. november 25. napján tartott zárt fellebbezési tárgyaláson meghozta a következő
í t é l e t e t
háborus büntett és más büncselekmények miatt K r i s t ó f L á s z l ó volt csendőr nyomozó törzsőrmester és társai ellen inditott bünügyben a Legfelsőbb Biróság Katonai Kollégiumának különtanácsa a Budapesti Katonai Bíróság B. I. 065/1959. számu ítéletét részben megváltoztatja mégpedig akként, hogy
a terhükre helyesen megállapitott büncselekményért
M. M. V.r. vádlottat
halálbüntetésre, mint főbüntetésre, és teljes vagyonelkobzásra, mint mellékbüntetésre,-
B. J. X.r. vádlottata
életfogytigtartó börtönre, mint főbüntetésre, 10 évre az egyes állampolgári jogoktól való eltiltásra és teljes vagyonelkobzásra, mint mellékbüntetésre,-
Palotás Ferenc XIII.r. vádlottat
halálbüntetésre, mint főbüntetésre és teljes vagyonelkobzásra, mint mellékbüntetésre
i t é l i -
Kristóf László I.r. vádlottnál a fellebbezéseket elutasitja ,-
a katonai biróság itéletének egyéb rendelkezéseit nem érinti,-
az előzetes letartóztatásban eltöltött időt a X.r. vádlottnál a börtönbüntetésbe beszámitja,-
III., IV., VI., VII., VIII., IX. és XII.r. vádlottaknál a katonai biróság itéletének fellebbezés során történő felülbirálását mellőzi.

I n d o k l á s
A katonai biróság bünösnek mondotta ki az I.r. vádlottat háborus büntettben /BHÖ.82. pont e. / alpont/ valamint fogolyszökés és hatósági közeg elleni erőszak büntettében; a III., IV., V., VI., VIII., IX., X., XII. és XIII.r. vádlottakat háborus büntettben /BHÖ. 82. pont e. / alpont/ és ezekért az I.r. vádlottat halálbüntetésre, a III.r. vádlottat 8 évi börtönre, a IV.r. vádlottat 5 évi börtönre, az V.r. és XIII.r. vádlottat életfogytigtartó börtönre, a VI.r. vádlottat 6 évi börtönre, a VII. és IX.r vádlottat 3 évi börtönre, a VIII.r. vádlottat 4 évi börtönre, a X.r. vádlottat 15 évi börtönre, és a XII.r. vádlottat 12 évi börtönre ítélte. Ezenfelül valamennyi vádlottal szemben mellékbüntetéseket is megállapított.
Ez ellen a az ítélet ellen a katonai ügyész az V., X. és XIII. vádlottaknál sulyosbitásért élt fellebbezési óvással. Az I.r. vádlott és védője a tényállás részbeni téves megállapitása, a fogolyszökés büntettében a bünösség megállapitás miatt enyhitésért, a III., IX. és XII.r. vádlott valamint védője enyhitésért, a IV., VIII.r vádlott és védője a tényállás részbeni téves megállapitása, a minősités miatt és enyhitésért, az V., VI. és X.r. vádlott, valamint védője a tényállás részbeni téves megállapitása miatt és enyhitésért, a VII.r. vádlott és védője a tényállás részbeni téves megállapitása, a bünösség kimondása miatt és enyhitésért jelentettek be fellebbezést. A II. és XI.r. vádlottak vonatkozásában,- perorvoslatok hiányában, - a katonai biróság itélete jogerőre emelkedett. A III., IV., VI., VII., VIII., IX. és X.r. vádlottak, valamint védőik fellebbezéseiket joghatályosan visszavonták s mivel terhükre ügyészi óvás nem volt bejelentve a Legfelsőbb Bíróság a Bp.198.§-a alapján e vádlottak vonatkozásában az ügy felülbirálását mellőzte.
Az ügy fellebbezés során történő felülbirálására a Legfelsőbb Biróság Katonai Kollégiumának különtanácsa bir hatáskörrel, mivel a legfőbb ügyész az 1957: 34. tvr. 13.§ /1/ bekezdése alapján az ügyet a Legfelsőbb Biróság Katonai Kollégiumának különtanácsa elé terjesztette.
A Legfelsőbb Bíróság az elsőfoku biróság itéletének felülbirálásánál azt tapasztalta, hogy a katonai biróság valamennyi vádlott tekintetében helytállóan állapitotta meg a tényállást. Az I.r. vádlott és védője, valamint a XIII.r. vádlott és védője a katonai biróságnak Ságvári Endre letartóztatásával, illetve meggyilkolásával kapcsolatban rögzitett tényállást támadták. Az I.r. vádlott lényegében arra hivatkozott, hogy a kérdéses cselekmény elkövetésekor nála fegyver nem volt, hanem csak puszta kézzel támadt Ságvári Endrére, illetve a vele lévő másik személyre. A XIII.r. vádlott viszont arra hivatkozott, hogy nem önként, tulbuzgóságból sikerült Ságvári Endrének a nyomára jutnia, és amikor a letartóztatásra került a sor, akkor nála sem volt fegyver.
A katonai biróság részletesen foglalkozik a vádlottak fenti védekezésével és lényegében azt állapitja meg, hogy mindketten résztvettek Ságvári Endre és társa elfogásáben s ezen keresztül közreműködtek abban, hogy a velük lévő harmadik csendőr végülis Ságvári Endrét pisztolylövéssel halálosan megsebezte. A Legfelsőbb Biróság megitélése szerint a vádlottak bünösségének megállapitása szempontjából teljesen lényegtelen az a körülmény, hogy volt-e náluk fegyver, avagy sem.Azt a vádlottak sem tagadták, hogy a legnagyobb aktivitással vettek részt a két kommunista elfogásában, illetve ártalatlanná tételében. Az sem lényeges, hogy az akcióba résztvevő csendőrök melyikénél volt a lőfegyver, tény az, hogy volt köztük olyan, aki pisztollyal rendelkezett és ezt az általuk közösen végrehajtott cselekmény során alkalmazták is Ságvári Endrébvel szemben. Ezáltal pedig részesévé váltak a kommunista vezető meggyilkolásának. Annál inkább nincs jelentősége annak a résszletes feltárásának, hogy az I. és XIII.r. vádlott fegyveresen, vagy fegyvertelenül vettek-e részt a támadásban, mert a katonai biróság tényként állapitja meg, hogy a Ságvári Endre halálát okozó lövést nem a vádlottak, hanem a velük lévő harmadik csendőr adta le. Ennélfogva a Legfelsőbb Bíróság nem tartja szükségesnek bővebben foglalkozni az I. és XIII.r. vádlottak ezirányu védekezésével. Az sincs lényeges kihatással az I.r. vádlott bünösségének a sulyára, hogy milyen körülmények között tudott Ságvári Endre nyomára jutni. A lényeg az, hogy az I.r. vádlott tevékenysége folytán leplezték le Ságvári Endrét.
Az V.r. vádlott és védője a tényállást a fellebbezési támadáson nem vitatták. AZt egyébként a vádlott részletes beismerő vallomásán alapszik, amelyet az egyéb bizonyitékok megnyugtatóan támasztottak alá.
A X.r. vádlott és védője a tényállást csupán abban a körben támadták, hogy a X.r. vádlottnak közvetlenül része lett volna Rózsa Ferenc meggyilkolásában. A vádlott azt állitotta, hogy a sulyosan megkinzott és egészségileg teljesen leromlott állapotban lévő letartoztatott kommunistát nem ő és a parancsnokságuk alá tartozó csendőrök fürösztötték megg hideg vizben, - ami a halálát közvetve okozta, - hanem azt a polgári ruhás csendőr nyomozók hajtották végre. A vádlottnak et a védekezését teljes mértékben megcáfolja Horváth Sándor tanú / elsőfoku tárgyalási jegyzőkönyv 83 oldal / határozott vallomása, aki azt állitja, hogy a vádbeli időben a vádlottat és beosztottjait is a helyszinen látta, akik tevékenykedtek Rózsa Ferencnek hideg vizben történt megfürösztésénél. Hasonló vallomást tesz Magyar Béla tanú / elsőfoku tárgyalási jegyzőkönyv 144. oldal/ is, aki ezalkalommal Rózsa Ferenc körül egyenruhás csendőröket látott tevékenykedni. Erre való figyelemmel , - tekintettel a vádlttnak a tárgyaláson ismertetett nyomozati beismerő vallomására is ,- nem tévedett a katonai biróság amikor a tényállást akként állapitotta meg, hogy a X.r. vádlott részese volt Rózsa Ferenc meggyilkolásának.
A törvényszerüen megállapitott tényállás alapján helytálló volt a vádlottak bünösségének a kimondása is.
A bünösség megállapitását kizárólag az I.r. vádlott védője kifogásolta mégpedig abban a vonatkozásban, hogy az I.r. vádlott terhére a fogolyszökés büntette nem állapitható meg, mivel az I.r. vádlottat Vasas György rendőr nyomozó hadnagy szabályszerüen nem vette őrizetbe. Ezzel szemben a fenti tanú azt vallotta, hogy amikor a gépkocsivezetővel együtt megjelentek az I.r. vádlott lakásán ott közölte nevezettel, hogy “Őrizetbe vettük”. Ennélfogva tehát a vádlott hatósági őrizetben lévő személynek volt tekintendő s igy nem tévedett a katonai biróság amikor vele szemben a szökés büntettét is megállapitotta.
Az elsőfoku biróság által alkalmazott jogi minősitéssel mindenben egyetért a Legfelsőbb Biróság, amit egyébként a felek sem tettek vitássá.
A büntetés kiszabásának a felülbirálásánál a Legfelsőbb Biróság arra a meggyőződésre jutott, hogy nem tévedett a katonai biróság amikor a legsulyosabb büntetést állapitotta meg az I.r. vádlottal szemben. A vádlott az országnak 1944-ben a németek által történt megszállása után is a legteljesebb odaadással szolgálta ki az akkori fasiszta rendszert. Mindent megtett annak érdekében, hogy a legjobb hazafiaknak, a kommunistáknak, - akik élenjártak a nemzet szabadságáért folytatott harcban ,- ezt a tevékenységét megakadályozzák. A vádlott közremüködése döntően eredményezte azt, hogy Ságvári Endre nyomára tudtak jutni, melynek eredményeképpen társaival együtt a Kommunisták Magyarországi Pártjának akkor egyik vezető funkcionáriusát meg tudták gyilkolni. Mindezekre figyelemmel a Legfelsőbb Biróság az enyhitésre irányuló fellebbezéseket, mint alaptalanokat elutasitotta.
A Legfelsőbb Biróság uy találta, hogy az V.r. vádlott terhére bejelentett sulyosbitási óvás alapos. Ez a vádlott hosszu éveken keresztül müködött, mint politikai detektiv és ennek során számos kommunistát és más baloldali személyt kinzott meg a legbrutálisabb módszerek alkalmazásával. Az elsőfoku biroság által felsorolt enyhitő körülmények, elsősorban a büncselekmény elkövetése óta eltelt hosszabb idő, illetve az elévülés közelsége nem vehető oly sullyal figyelembe, hogy az mellőzhetővé tenné a halálbüntetés alkalmazását. Erre való tekintettel a Legfelsőbb Biróság az V.r. vádlottal szemben halálbüntetést állapitott meg.
Arányosan felemelte a Legfelsőbb Biróság a X.r. vádlott börtönbüntetését. Ez a vádlott nem mint csendőr nyomozótevékenykedett az Andrássy laktanyában folyó nyilt nyomozásban, azonban mint az őrszemélyzet parancsnoka, a beosztottainak való utasitásokon keresztül, részesévé vált több letartóztatott kommunista megkinzásának. Ezen felül pedig személyesen tevékenykedett Rózsa Ferenccel szemben a tényállásban körülirt cselekmény elkövetésénél, miáltal egyik okozójává vált a kommunista vezető halálának. Elsősorban ez az utóbbi cselekménye tette szükségessé az életfogytigtartó börtönbüntetés vele szemben történő kiszabását.
Nem tudott eltekinteni a Legfelsőbb Biróság a törvényben irt legsulyosabb büntetés alkalmazásától a XIII.r. vádlottnál sem. Ennek a vádlottnak mint csendőr nyomozónak hosszu éveken keresztül folytatott cselekményei kiemelkedő veszélyeséggel jelentkeztek. Meg sem lehet állapitani azoknak a letartoztatottaknak a pontos számát, akiket a vádlott a legbarbárabb eszközök alkalmazásával megkinzott, hogy ezen keresztül terhelő vallomásokat tudjon kicsikarni tőlük Az akkori fasiszta rendszert teljes mértékben kiszolgálta és 1944-ben részese volt Sgvári Endre meggyilkolásának is. Tény az, hogy jelentkeznek a vádlott javára enyhitő körülmények, amelyeket helyesen sorol fel a katonai biróság. Figyelemmel azonban az általa elkövetett cselekmények sulyára, az enyhitő körülmények nem jöhetnek olyan nyomatékkal tekintetben, ami mellőzhetővé tenné a halálbüntetés kiszabását. Ezért a Legfelsőbb Biróság az ügyészi óvásnak helytadva a vádlottat halálbüntetésre itéli-
A Legfelsőbb Biróság itélete a Bp. 204.§.-án alapszik., valamint a 207.§-án.
Budapest, 1959. november 25.
Dr. Ledényi Ferenc hb.ezds.sk a különtanács elnöke. Csonka Tibor ezds.sk.. Liszt Vilmos ezds.sk., Borgos Gyula r. ezds.sk., Kucsera László r.ezds. sk., ülnökök.




Készült: 8 példányban.
1-6-ig Bp. Kat.Biróság.
7.sz.pld. Főügyészség.
8.sz.pld. Irattár.
Készitette: Dr. Ledényi ezds.
Gépelte: R…-né
Bp. 1959. december 9.
Nyt.sz. 166. 167. 168.
Sfsz: 380