Fellebbezés

Tisztelt Katonai Biróság!

Kristóf László ellen háborus büntett stb. miatt inditott bünügyben a T. Katonai Biróság B.I.065/1959 számu itélete ellen Kristóf László terhelt javára mejelentett

f e l l e b b e z é s i i n d o k a i m a t

a következőkben terjesztem elő:

I.
Tényállásra vonatkozóan.
Kisparaszti családból származik. Édesapja 1937-ben halt meg. Katonai szolgálatának végén önként jelentkezett a csendőrséghez. Célja ezzel az volt, hogy megszabaduljon a katonaságtól, ugyanis abban reménykedett, hogy a csendőrségtől úgy is kiteszik, mert fiatal korában, amikor munkásként dolgozott igen sok nézeteltérése volt a csendőrséggel. Számitása nem vált be,nem szereltették le,s így maradt csendőr.

1943 ban nyomozó iskolát végzett, s innen a jobboldali csoporthoz került,majd 1944-ben a baloldali csoporthoz.
1944 julius 27.én Ságvári elvtárs lefogatása alkalmával comb és karlövéssel súlyosan megsebesül s kórházba kerül, ahonnan a kórházzal együtt nyugatra viszik, s 1945 ben hazatér volt lakhelyére Nógrádverőcére. Mivel időközben a házat ahol laktak Nógrádverőcén egy bomba szétvitte, amely alkalommal az édesanyja is életét vesztette, s a felesége hazaköltözött szüleihez Békéscsabára, így ő is odaköltözött.

Távollétében valószinű, hogy a Csendőrparancsnokság kezdeményezésére holtnak nyilvánítják, amiről vádlott az ellene folymatba tett eljárásig tudomással nem bírt.
Hazajövetele után saját nevén szerepelt, egy percig sem bujkált, a személyi igazolványok beveztése alkalmával is saját nevén szerpelt, sőt korábbi lakhelyéről Nógrádverőcéről szerezte be azokat az okmányokat, amelyek szükségesek voltak a személyi igazolványa kitöltéséhez.
Hazajövetele után beleilleszkedett társadalmunkba s mint segédmunkás dolgozott Békéscsabán a MÁV.-nál, a Szervesgyüjtő Vállalatnál,majd a TSZ-ek megalakitása után a Kőröstarcsai rizstermelő szövetkezet tagjaként.
Környezetében sehol, nem tagadta el, hogy csendőr volt, valamennyi munkahelyén elmondotta. Ezt a körülményt támassza alá az a tény,hogy sógora káderanyagában, aki a Magyar Postánál teljesít szolgálatot vezető állásban, a bekért információkban fel van tüntetve most is és ellenforradalom előtt is,hogy „sógora csendőr volt”.

De tudomással bírtak arról, hogy csendőr volt a hivatalos szervek is, úgy Nógrádverőcén a Tanácsnál, mint a Pártnál, úgyszintén Békéscsabán és Kőröstarcsán is.
Téves tehát az ítéletnek az a megállapítása,hogy vádlott letagadta azt a körülményt,hogy csendőr volt.

A nyomozati eljárás és a tárgyalás során is megállapítást nyert, hogy vádlott a felszabadulástól a letartóztatásáig szorgalmas, rendes magatartást tanusíitott, úgyszintén az ellenforradalom alatt is. Semmiféle jobboldali megmozdulásban nem vett részt, végig szorgalmasan dolgozott.

Tisztelettel kérem, hogy a T. Külön Tanács a fennt leírtakkal a tényállást a személyi körülményeire nézve vádlottnál – kiegészíteni sziveskedjék.

Az ítélet csupán azt állapítja meg,hogy vádlott politikai ügyek nyomozásában vett részt.
Ez az általánosságban mozgó ítéleti ténymegállapítás téves, mert vádlott a csendőrnyomozókhoz való kerülése után 1943-tól a jobboldali mozgalom elleni nyomozásokban vett részt s csupán 1944 ben került a baloldali csoporthoz. Ekkor vett részt először Tatabányán a munkásmozgalomba való beépülésével egy csendőr besúgó lefigyelésében. E tevékenységének nem voltak olyan következményei, hogy ebből kifolyólag valaekinek is bántódása esett volna. Téves tehát az ítéletnek azon megállapítása, hogy ennek lett volna következménye az elvtársak lebukása. Erre sem a nyomozás sem a bizonyítási eljárás során semmilyen adat nem merült fel, így az ítéletnek az a része minden alapot nélkülöz, s csupán következtetéseken alapul.

Maga az ítélet is ellentétbe kerül ezez megállapításával a /13 old.1 és 2. bek. /amikor megállapítja, hogy vádlott a Tatabányáról később letartóztatásba került elvtársakkal nem is találkozott, sem akkor, sem a letartóztatásuk után.
Téves és csupán feltételezésen alapszik az ítéletnek az a része, ahol azt állapítja meg, hogy „az elvtársaknak a koncentrációs táborokba való kerülésük és vádlott cselekménye között összefüggés lett volna.

Téves továbbá az ítélet azon nagy általánosságban mozgó ténymegállapítása is, hogy vádlott :”1944 nyarán részt vett Ságvári Endre elvtárs megölésében is.”/ Ítélet 14.old.3.bek./

Arra, hogy a megölésében részt vett volna,arra semmiféle adat nem merült fel, csupán arra, hogy részt vett a nyomkövetésben, leleplezésében és elfogatásában, mert maga az ítélet is később a 32.oldal 3. bekezdésében leszögezi, hogy:”Cselényi a sövénynél Ságvári elvtársat hátulról lelőtte.”

Elöljáróban le kell szögezni, hogy már a nyomozás során is de a tárgyalás során is megállapítást nyert, hogy vádlottnak az utolsó percig nem volt tudomása arról, hogy kinek a lefigyelésében vesz részt. Ezt vallotta a vádlott is és ezt vallotta Palotás vádlott is.

Vádlott csupán fenn a cukrászdában az igazoltatás során tudta meg s akkor is csak annyit, hogy Cselényi azt mondotta Ságvári elvtársnak, hogy „ kár a gőzért Endre!”

Téves az ítéletnek azon ténymegállapítása is, hogy vádlott a ténykedéseit egész Horthy összeomlásáig folytatta, amikor is pontosan meg nem állapítható módon katonai kórházba kerül” /Ítélet 14.old.út.bek./

A való tényállás az, ami a tárgyalás anyagából is megállapítható, hogy vádlott a Ságvári elvtárs elfogatása alkalmával súlyos comblövéssel sebesülten kórházba került, először a János kórházba, majd innen a katonai kórházba s innen vitték nyugatra. Sebesülése után tehát nem is vehetett részt tovább az ítéletben megjelölt időpontig.

I/A.

Az 1958 január 22.i.fogoly szökés és hat.köz.elleni
erőszak btt.-vel kapcsolatban.

Tévesen állapítja meg az ítélet azt a tényállást, hogy Vasas r.ny.hdgy közölte volna vádlottal azt a körülményt, hogy őt őrizetbe veszi.
Vasas hadgy. csupán azt közölte, hogy jöjjön be vele a kapitányságra, már este itthon lesz, mert egy két jelentéktelen dolgot kell tisztázni. Ezt követően hozzájárult ahhoz, hogy vádlott leülljön ebédelni, s csak ezt követően indultak be együtt a kapitányságra. Útközben történt aztán az, hogy vádlott el akart menekülni, beugrott az egyik szom.....
.....szemben s vele dulakodott vitán felül áll elkövette a hatósági közeg elleni erőszak büntettét.

A fogolyszökés büntettét azonban nem.A BHÖ.217.pontja meghatározza azoknak a körét, hogy büntetőtörvények alkalmazása szempontjából kiket kell fogolynak tekinteni.
Ennek megfelelően vádlottat abban az időben fogolynak tekinteni nem lehetett, mert őt hatóság sem őrizetében, sem személyes szabadságának korlátozásában felügyelete alatt nem tartotta.
Abból a közlésből, hogy jöjjön be velem a kapitányságra, s este már itthon is lesz, arra következtetni, hogy őrizetbevétel történt – nem lehet. Álláspontom szerint az őrizetbe vételt az írásos őrizetbevételi határozatnak kell megelőznie, amit az őrizetbevett személy előtt ismertetni kell. Ez esetben pedig az nem történt meg, így vádlottat fogolynak minősiteni nem lehetett, okszerűen a fogoly szökést el sem követhette.
E vonatkozásban tehát vádlottat a Katonai biróság tévesen mondotta ki bünösnek a fogoly szökés büntettében, felmentendő lett volna.

I/B.
Ságvári Endre elvtárs megölésével
kapcsolatos részre vonatkozóan.

Helyesen állapítja meg az ítélet,hogy 1957 julius 27-én Cselényi, Palotás, Kristóf és Pétervári gépkocsivezető parancsot kaptak Sugár elvtársnak a lekövetésére. Sugár elvtársat már lakhelyéről Nógrádverőcéről követték. A csendőrök gépkocsival, Sugár elvtárs pedig vonattal utazott fel a kérdéses napon Budapestre. A nyugati pályaudvaron szállt le, ahol a nyomozók már várták s onnan kezdve figyelték tovább. Figyelés közben jutottak el az Oktogon térig, ahol légiriadó jött közbe, s a csendőrök lementek az ovópincébe. Ahogy a légiriadónak vége lett feljöttek a pincéből s ekkor látták, hogy Sugárt elvesztették szemük elöl. Ekkor Cselényi, Palotás és Pétervári bementek a laktanyába, míg Kristóf vádlott nem ment be. Ekkor akdt rá véletlenül ismét Sugárra, akit követni kezdett.
Sugár a Muzeum kertbe ment, ahol találkozott egy férfivel, akivel egy pár percig beszélgetett, s elváltak.
Vádlott ekkor a nyomozóknak kiadott utasításnak megfelelően nem Sugár után ment, hanem azután az ismeretlen egyén után, aki Sugárral találkozott. Ugyanis Sugárnak a lakása már ismeretes volt. Igy az ismeretlen követése alkalmával jutott el vádlott a Batthányi utcába, ahol az ismeretlen egy házba felment, s innen telefonált vádlott a Cselényiéknek a laktanyába.
Téves tehát az ítéletnek az a tény megállapítása, hogy vádlott akkor telefonált társainak, amikor Sugárt megtalálta, mert a Múzeum kertből már nem Sugár után ment, hanem az ismeretlen után. /Ítélet 30.old.út.e.. bekezdés/

A telefonálás után Cselényiék egyenesen a Batthányi utcába mentek s ott találkoztak vádlottal, aki elmondtotta nekik a történteket. Ez alkalommal vádlott és Paotás között szóváltás is történt, hogy miért telefonált ő a laktanyába, mert ezáltal a parancsnokuk rájött arra, hogy ők már az Oktogonnál befejezték a nyomozást, s csak vádlottnak túlbuzgalma miatt nyomozott tovább.

A Batthányi utcában várakoztak tovább a nyomozók, amikor is a már említett házból kijött egy magas szemüveges férfi egy hölggyel, s elindultak a Széna tér felé. Még ekkor Cselényi sem tudta, hogy ki ez az ismeretlen férfi, ő is Tömpének nézte. Téves tehét az ítéletnek az a megállapítása, hogy vádlott tudta, hogy kit követ, csupán a cukrászdában tudták meg.

Az ismeretlen férfit aztán végig követik ki a ligetbe, ahol találkozik Szabadossal, majd onnan Kőbányára, s innen jönnek át Budára s jutnak el a cukrászdába.

A cukrászdai jelenettel kapcsolatban az ítélet azt állapítja meg, hogy a csendőrnyomozók kezükbe tartott pisztollyal hatoltak be a helyiségbe.
Az ítéletnek ez a ténymegállapitása téves, mert a tárgyalás anyagából az volt megállapítható, hogy egy vagy két nyomozónál nem volt pisztoly, de mivel Cselényinél kettő is volt egy 6.35-ös és egy különleges méretü longrieff pisztoly, így Cselényi az egyiket kölcsönadta. Palotás szerint Kristófnak, Kristóf szerint Palotásnak.

Vádlott tagadásával szemben – még annak ellenére, hogy Palotás azt vallja,hogy Kristófnál is volt pisztoly – semmiféle adat nem merült fel arra vonatkozóan,hogy lett is volna valójában vádlottnál pisztoly. A védelem állspontja szerint ahogy az események a cukrászdában lezajlottak, logikailag sem elképzelhető, hogy vádlottnál pisztoly lett volna.

Már a cukrászdába való behatolás előtt egyáltalában aggály merült fel a letartóztatásra vonatkozóan, mert több ízben kellett telefonálni a parancsnokságra, hogy a letartóztatást foganatosítsák –e vagy sem. Amikor megkapták azt az utasítást, hogy igenis foganatosítsák, akkor előtte a nyomozók egy erőelosztást beszéltek meg, még pedig úgy, hogy az erősebbre megy Kristóf és Palotás, míg a gyengébb fizikumura, tehát Ságvárira Cselényi és Pétervári.
Az ítélet leszögezi, hogy Péetrvárinál nem volt fegyver.
A cukrászdába való behatolás után tévedésből Pétervári is Szabadoshoz lépett s ebből keletkezett a kavarodás.
Amíg vádlott kezében a nagdágszíjjal Szabados megközözését kezdte meg, addig Cselényi Ságvári elvtársat igazoltatta.

Ha figyelembe vesszük azt az ítéleti ténymegállapitást, akkor nem képzelhető el, hogy vádlott egyik kezében pisztollyal, a másik kezében pedig nadrágszijjal kötözni készül, ez logikailag elképzelhetetlen
De elképzelhetetlen logikailag az is, hogy amikor Ságvári elvtárs a pisztolyát előkapta, akkor vádlott pisztollyal a kezébe úgy tudna segitségére szaladni Cselényinek, hogy pisztollyal az egyik kezébe, míg a másik kezével lefogja Ságvári elvtársat, illetve a pisztolyt fogó jobb kezét. Ez elképzelhetetlen.
Nyilvánvalóan vádlottnak a vallomását kell elfogadni valónak, mert ezt támassza alá Palotás vallomása is,h ogy Kristóf dulakodott Ságvári elvtárssal, sőt eközben érte is őt a comblövés. Ha ez így volt- már pedig nyilvánvalóan így volt – akkor vádlott olyan közvetlen közelből, amit egy dulakodás feltételez, főleg, hogy átfogja a jobb kezét és ki akarja csvarni a kezéből a pisztolyt Ságvári elvtársnak, ezt félkézzel nem tehette volna, vagy ha a másik kezében pisztoly lett volna, akkor olyan testközelből minden célzás nélkül eltalálhatta volna.

Mivel azonban nem volt nálla pisztoly, így csak dulakodhatott, addig amíg meg nem sebesült, de pisztoly semmi esetre sem lehetett nála.

Az a körülmény pedig, hogy vádlott az egyik karján is megsebesült azt támasztja alá, hogy csak Palotás lőhette meg a karját, mert valószínű, hogy Szabadosnál fegyver nem volt, ő nem lőhetett. Pétervárinál nem volt pisztoly, s Cselényinél pedig a különleges méretű pisztoly volt, amivel kinnt a sövénynél egy lövéssel agyonlőtte Ságvári elvtársat. Vádlott karjában pedig, mint ahogy a fegyver szakértők is megállapították, amikor vádlott karjából a lövedéket kioperálták, hogy az 6.35-ös pisztoly töltény.
Mindezekből tehát arra lehet következtetni, hogy vádlottnál pisztoly nem lehetett,hanem a 6.35-ös pisztoly csak Palotásnál lehetett, aki használta is, de véletlenül nem Ságvári elvtársat, hanem vádlott karját találta el.
Fentiekre tekintettel tehát téves az ítéletnek az a ténymegállapítása, hogy vádlottnak fegyvere lett volna s azzal egyáltalában lőtt volna. Ezen ítéleti ténymegállapítás minden alapot nélkülöz.

De minden tárgyi alapot nélkülöz azon ítéleti ténymegállapítás is, hogy vádlott már jóelőre készült e cselekményben való részvételre vonatkozó védekezésének felépítésére s ezért találta ki, hogy Sugár követése már előző napon megkezdődött, hogy már előző nap voltak Nódrádverőcén, hogy legyen hely és idő arra hogy a pisztoly otthon hagyást megmagyarázni.

Tény az, hogy vádlott a többi nyomozóval együtt kimentek Sugár elébe Nógrádverőcére. Hogy az előtte való éjjel, vagy úgy, ahogy Palotás vallotta, hogy csak az nap hajnalban, az a lényegen semmit sem változtat.

Ha hajnalban mentek ki még az sem zárja ki annak a lehetőségét, hogy vádlott a társaival haza ne ugorjon egy pár percre is, akkor, amikor mindegyik társa tudta, hogy vádlott Nógrádverőcén lakott. Ahogy a per anyagából kiderült Palotás is és Cselényi is elég kényelmes és piperkőc emberek voltak s nagyon elképzelhető, hogy odaszaladtak vádlottékhoz rendbeszedni magukat.

Ismétlem ennek a kérdésnek nincs jelentősége, mert a korabeli jegyzőkönyvek, hivatalos jelentés is arról beszél, hogy Ságvári Endrét a „támadó kommunistát Cselényi és Palotás nyomozók tűzharc közben lelőtték!”
Kristóf neve meg sincs említve. Cselényi és Palotás kapta a magasabb kitüntetést annak ellenére, hogy vádlott súlyosan meg is sebesült.

De vádlott vallomását támassza alá az is, hogy Juhász Antal és Konc Elek volt csendőrök a tárgyaláson határozottan vallották, hogy már az eset bekövetkezése után másnap, amikor a sebesülteket a kórházba meglátogatták, már akkor elmondotta vádlott nekik, hogy nála nem volt fegyver s tart a kivizsgálástól, hogy ez kiderül és úgy kérte meg a feleségét, hogy hozza be a pisztolyát.
De ezt vallotta vádlott felesége is, úgy a nyomozás során, mint a tárgyaláson, és ezt vallotta Magyar Ferencné Bp,IX.ker.Számuelly u. 18/a.sz.alatti lakos is, akinek a bírósági meghallgatását a T.Katonai Biróság teljesen érthetetlen okból, annak ellenére, hogy vallomást kíivánt tenni, mellőzte.
Tisztelettel kérem ezért Magyar Ferencnének a megidézését és kihallgatását elrendelni szíveskedjék.

Nem valószínű tehát, hogy vádlott már akkor készült arra, hogy ha esetleg 15 év után felelőségre vonják, akkor legyen mivel alibit igazolnia.
Ez a felvetés az élettel is ellentmond, hisz abban az időben az volt a dicsőség, ha valaki mennél nagyobb hősnek tünteti fel magát a kommunisták elleni harcban. Ezzel szemben vádlott már abban az időben éppen attól tartott, hogy abból lesz kellemetlensége, hogy fegyver nélkül vett részt szolgálatban.

Nem mond ellent fentieknek az a körülmény, hogy pl.vádlott felesége a tanú kihallgatása során nem tudta meghatározni, hogy a pisztolyt honnan akasztotta le a fogasról, vagy honnan, volt-e szíj rajta, vagy sem. Ilyet megkívánni valakitől, főleg attól, akinek a férje súlyos váddal vádlottan ül a vádlottak padján, attól olyat várni, hogy ilyenre pontosan emlékezzen vissza 15 évvel vvisszamenőleg, úgy gondolom képtelenség és lehetelen. Azt határozottan állította azonban, hogy bevitte a kórházba.
Lehetetlen, hisz maga az ítélet is megállapítja egyéb helyen, hogy ma már a sok idő eltelte miatt apró nüansz-beli dolgokra a teljesség igényével fellépni nem lehetett.
S abból, hogy nem tudta megmondani, hogy honnan akasztotta le a fegyvert arra a következtetésre jutni, mint ahogy a T. Katonai Bíróság tette az ítélet 36.old utolsó bek. és 37.old 1.bek.-ben – hogy a feleség vallomása nem más, mint vádlott tudatos felkészítése a védekezésre és ebbe belevonta a feleségét is”

I/C.

A vádlott által a védekezésre felhasznált két levélre vonatkozóan.


A védelem álláspontja szerint e két levélnek semmi féle jelentősége nincs. A védelem csupán azért kíván vele foglalkozni, mivel az ítélet a vádlott által említett két levélre vonatkozólag is az az álláspontja, hogy ezzel is vádlott a konok védekezését kívánta elérni.

A vádlott ezzel a két levéllel csupán azt kívánta igazolni, hogy közvetlenül a Ságvári eset előtt ő Nagykanizsán volt távol a feleségétől, s hamarabb jött vissza, mint ahogy gondolta s így cseppent bele a Ságvári ügybe, hogy azt megelőzően soha nem hallott róla.

Vádlottnak ez a védekezése az ügy szempontjából nem bír jelentőséggel, mert vádlott nem tagadta első perctől fogva sem, hogy részt vett a lefigyelésben, a nyomonkövetésben és a cukrászdában az elfogatásban.

A T. Katonai Bíróságnak a levél megemlítése miatt azt a következtetést levonni, hogy az is vádlott több éven át kitartó védekezési redszerét kivánta elérni – álláspontom szerint túlzott.


II.

A bántalmazásokkal kapcsolatban.

Tévesen állapítja meg az ítélet, hogy vádlott a Csillaghegyen már részt vett emberek szadista módon való kínzásában, neveztesen gumibottal történő bántalmazásában, villanyozás stb” /ítélet 14.old.4.bek./

A bizonyítási eljárás során csupán Pintér Marianna vallotta azt, hogy vádlott egyízben az ő kihallgatása során bennt volt a szobában de őt Koncz, Kékkői és id.Juhász hallgatták ki s bántalmazták. Vádlott cselekvőségére csupán annyiban emlékszik, hogy egyízben kérte, hogy ő is villanyozhasson, arra azonban, hogy villanyozott volna, vagy hogy bántalmazta volna nem emlékszik.

Kurucz István tanú pedig kifejezetten vallotta, hogy vádlott egyáltalában nem bántalmazta, sőt, mint ahogy a tanú megállapította, illetve elmondotta vádlott inkább lebuktató ,felhajtó volt, mint kihallgató.
Így az ítélet ebben a vonatkozásbban téves.

Bekker Lajos tanúval kapcsolatban is azt állapítja meg az ítélet, hogy vádlott bántalmazta. Nevezett is azt vallotta a tárgyalás során, hogy őt Juhász és Horváth Mihály bántalmazták,de lehet,hogy ekkor Kristóf is jelen volt.
Dr. Gáspár Ferenc is a kihallgatása során nem emlékezett határozottan arra,hogy vádlott bántalmazta volna.

Tény, hogy a tárgyaláson kihallgatott igen negy számu tanú, vádlottat nem ismerte, az ő neve egyáltalán nem terjedt el a munkásmozgalomban, mint pl.Juhász testvérek, Palotás, Kékkői, Koncz stb., akik nevei rettegettek voltak a munkásmozgalom tagjai előtt.
Ennek megfelelően az az ítéleti ténymegállapítás, hogy nevezett szadista módon bántalmazta a letartóztatottakat, téves.

III.

A büntetés kiszabása.

Az első foku Katonai Bíróság helyesen értékelte enyhítő körülményként vádlott büntetlen előéletét, nős állapotát, valamint azt a körülményt, hogy vádlott a felszabadulás után igyekezett beleilleszkedni társadalmunkba és ott szorgalmas munkát kifejteni.

Súlyosbitó körülményként értékelte azonban konok magatartását és azt a kijelentését a vizsgálati időszakban, hogy ha egy kis rést látna, akkor megszökne ,valamint hogy résztvett Ságvári elvtárs halálának előidézésében.
Az enyhítő körülményekkel kapcsolatban. Az első fokúu Katonai Bíróság nem értékelte azonban kellő súllyal az idő múlását, hogy vádlott cselekvősége óta közel 15 esztendő telt el s az azóta eltelt idő alatt vádlott rendes magatartást tanúsított, szorgalmasan dolgozott, s az ellenforradalom alatt nem fejtett ki olyan tevékenységet, ami népi demokratikus rendszerünk ellen iányult volna. Az ország területét nem hagyta el, idehaza maradt, holott minden lehetősége megvolt arra,h ogy az ország elhagyásával kivonja magát az esetleges igazságszolgáltatás,illetve a felelősségre vonáá alól. Ehhez kapcsolódik vádlottnak az a magatartása, amikor az előzetes letartóztatása alatt azt a kijenetést tette, hogy ha egy kis rést látna, akkor megszökne. Mint a tárgyalás során elmondotta, ő ezért nem ment el, mert azon kívűl, hogy részt vett Ságvári elvtárs lefigyelésében és elfogatásában nem tett olyant, ami miatt szöknie kelljen. Az előzetes letartóztatása során azonban azt tapasztalta, hogy Palotás vádlott mindent őreá akar ráfogni és az ő felelősségét reá áthárítani, akkor merült fel benne az a gondolat, hogy megszökjék az adott esetben. Ezen szándékától azonban – mint ahogy a tárgyaláson is kijelentette elállott, mert látja, hogy a T.Katonai Bíróság minden igyekezetével az igazság kiderítésén fáradozik, az anyagi igazságnak megfelelően.
Ezt a körülményt pedig súlyosító körülményként felfogni téves bírói álláspont.

A Ságvári elvtárs megölésével kapcsolatban tény, hogy vádlott részt vett a lefigyelésben az elfogásban, azonban kétségtelen tényként kell megállapítani, hogy nem tudott arról, hogy kit követ, kinek az elfogatásában vesz részt, és hogy az ő kezéhez vér nem tapad, sőt az eset alkalmával súlyosan megsebesült. Ezt követően pedig a terror a legnagyobb volt hazánkban, akkor ő már – sebesülése miatt sem –nem vett semmilyen akcióban részt.

A baloldali csoportnál betöltött aránylag igen rövid tevékenysége pedig nem volt olyan mérvű,hogy személye csak kismértékben is összehasonlítható lenne azokkal a csendőr hóhér legényekkel, mint pl Palotás, aki végigkínozta az országot, Délvidék, Budapest, Pestkörnyéke stb, vagy Koncz és a Juhászok, így vele szemben a legsúlyosabb büntetés kiszabás, a fizikai megsemmisítés nem indokolt.

Tisztelettel kérem, hogy vele szemben a reá kiszabott büntetést enyhíteni szíveskedjék.

Tisztelettel:

Dr. Endrődi László ügyvéd,mint
Kristóf László I.r.vádlott védője.





Késői köszönet Endrődi László ügyvédnek, hogy abban az időben a kiválasztott ügyvédi kör tagjaként is tisztességgel ellátta védence képviseletét és így legalább a késői utókor is észreveheti - értő szemmel és szívvel olvasva a peranyagot - azokat a lényeges pontokat, ahol kilóg a lóláb. .