Népszabadság - Helyreigaztítási kérelem

NÉPSZABADSÁG
1034 Budapest
Bécsi út 122-124.
Vörös T. Károly főszerkesztő
Tisztelt Főszerkesztő Úr!
A Népszabadság című napilapban 2007. július 14-i számának 5. oldalán tudósítás jelent meg Lencsés Károly által jegyzetten “ Ütötték- verték, cigarettával égették – A csendőr áldozata hiába vár az elégtételre” címmel.
Mint az 1959-ben törvénytelen elítélés folytán kivégzett Kristóf László volt csendőr törzsőrmester testvére súlyosan sértve érzem jó hírnévhez, becsülethez és emberi méltósághoz való jogomat és elhunyt testvérem emlékéhez fűződő kegyeleti jogaimat.
Előre kívánom bocsátani a következőket: testvérem az alkotmányos rend megvédésére 1881-ben alapított Magyar Királyi Csendőrség tiszthelyettese volt, ezen évek óta tartó szolgálata folyamán került történelmileg nehéz körülmények között megpróbáltató helyzetekbe, de megőrizte becsületét, mint nagyon sokan mások. Kristóf László csendőrségen belüli szolgálati kötelmét a letartóztatások és személy megfigyelések körében, nem pedig a kihallgatási tevékenységben teljesítette. Az ellene és társai ellen 1959-ben lefolytatott büntetőperben mindvégig tagadta, hogy személyek kihallgatásában részt vett volna. Elmondta és a törvénytelenül kiszabott halálbüntetés ellen benyújtott fellebbezésében megerősítette, hogy ő Pintér Mariannal egy házkutatás során találkozott, aki akkor a hozzá igyekvő Donáth Ferenc letartóztatását félrevezető információval megakadályozta., mint az más tanú vallomásában megerősítést nyert. Az is ismeretes, hogy testvérem mind a jobboldali, mind a baloldali mozgalmakkal szemben folytatott eljárásokban részt vett.
2006. március 6-án a Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága felmentette testvéremet az emberek törvénytelen kivégzésével és megkínzásával elkövetett háborús bűncselekmény vádja alól, míg más cselekmények tekintetében megszüntette az eljárást. A jelenkori tudósítások két fontos tényt homályban hagynak, az egyik az, hogy az u.n. Horthy-rendszer rendvédelmi szervezetének tagjai ellen koholt, jogilag törvénysértő és ténybelileg megalapozatlan eljárásokat folytattak le azon mögöttes szándékkal, hogy az 1956-os forradalomban való részvételüket bizonyítsák és felelőssé tegyék őket ezért is. A másik fontos tény az, hogy a 2006-os felülvizsgálati eljárásban a szabályok szerint nem lehetett felülvizsgálni magát a Legfelsőbb Bíróság által is koncepciós jellegűnek jellemzett eljárásban megállapított tényállást. Azaz a vádlottat a törvénysértő jogi következtetések és a bűnösség törvénysértő megállapítása miatt mentette fel. A nem vitásan törvénysértő eljárásban megállapított, hatályon kívül helyezett ítéletben lévő tényállás csak hangsúlyozott idézőjelben említhető. A tudósításban szereplő kereset ebben a törvénysértő eljárásban megállapított koholt tényállásra és a sértett egyoldalú nyilatkozatára hivatkozva kívánt jogkövetkezményeket elérni. Az 1959-évi hatályon kívül helyezett ítéletet elhelyeztem a világhálón, az a http://kristoflaszlo.blogspot.com/ címen elérhető, az ügyre vonatkozó ismeretek fellelhetők a Nemzeti Jogvédő Alapítvány honlapján http://www.nemzetijogvedo.hu/ weblapon is.
Ártatlanul meghurcolt és kivégzett testvérem emlékéhez, jó hírnevéhez fűződő jogaimat és érdekeimet súlyosan sértik a tudósítás következő mondatai:
“Bár Pataky Árpád bíró nem adott elégtételt a felperest egykor csaknem halálra kínzó csendőr ellen 1959-ben hozott ítélet hatályon kívül helyezése miatt, azt legalább elismerte: az áldozatnak a legfőbb bírói fórum döntése ellen joga volt keresetet benyújtania.”
Ezen idézetnek azon része, hogy “ a felperest egykor csaknem halálra kínzó csendőr ellen 1959-ben hozott ítélet” nem felel meg a valóságnak azért, mert testvérem nemcsak saját állítása szerint, de az 1959-es ítélet ténymegállapításai szerint sem kínozta a felperest vagy másokat csaknem haláláig illetve halálukig. A tudósításnak az a mondata, hogy “Az LB viszont úgy látta, hogy “a meglehetősen hézagos tényállás alapján” a háborús cél nem bizonyítható, bár nem vitatta: a csendőrök tevékenységének ”eredményeként” elfogott ellenállók többsége megsemmisítő táborba került.” szövegű idézet azon része, hogy ” a csendőrök tevékenységének “eredményeként” elfogott ellenállók többsége megsemmisítő táborba került” valótlan, ezzel szemben az igazság az, hogy az adott perben egyetlenegy olyan eset sem került bizonyításra Kristóf László személyével összefüggésbe hozhatóan, amelyben bárki elfogott személy megsemmisítő táborba került volna, továbbá valótlan az, hogy a Legfelsőbb Bíróság bármikor jogállami alkotmányos viszonyok között tett volna olyan nyilatkozatot vagy ténymegállapítást, amely szerint Kristóf László személyével összefüggésbe hozhatóan elfogott ellenállók többsége vagy valamelyike megsemmisítő táborban került, mert ezt a megállapítást az 1959-ben ítéletet hozó Legfelsőbb Bíróság tette, amit a 2006-ban eljáró Legfelsőbb Bíróság idézett, mint felülvizsgált ítéletet.
Valótan továbbá a következő idézet megfelelő része “ másfelől tény: egy csendőr közreműködött három ember halálra kínzásában, egy negyedik pedig életre szólóan viseli az embertelen szadizmus nyomait”. Ezzel szemben a valóság az, hogy Kristóf László az 1959-es törvénysértő ítélet tényállása szerint sem működött közre egy ember halálra kínzásában sem. Ha ilyen adat lett volna, bűnösnek mondták volna ki Ságvári Endre halálát meghaladóan emberek törvénytelen kivégzésében.
Összefoglalva az előbbieket: a tudósítás
- valótlanul állítja, hogy Kristóf László a felperest csaknem haláláig kínozta;
- valótlanul állítja, hogy a Legfelsőbb Bíróság szerint a csendőrök tevékenységének eredményeként elfogott ellenállók többsége megsemmisítő táborba került;
- valótlanul állítja, hogy Kristóf László közreműködött három ember halálra kínzásában.
Az előbbiekkel szemben a valóság az,
hogy a törvénytelenül kivégzett Kristóf László saját vallomása szerint nem vett részt kihallgatásokon;
a törvénytelen ítélet szerint sem jártak az állítólagos kihallgatások halálos eredménnyel;
továbbá az igazság az, hogy a Legfelsőbb Bíróság alkotmányos viszonyok között nem állította, hogy a csendőrség tevékenységének eredményeként elfogott ellenállók többsége megsemmisítő táborba került volna;
továbbá az igazság az, hogy Kristóf László nem működött közre egyetlenegy ember halálra kínzásában sem, míg az 1959-es ítélet szerint nem jelentős szerepe volt néhány személy kihallgatásában.
Az igazság az továbbá, hogy míg Pintér Mariann felperes állítja hogy őt Kristóf László felperes villanyozta, Kristóf László azt állította az 1959-es perben, hogy ő nem vett részt sem Pintér Mariann sem mások kihallgatásában.
A leírt tényállás alapján jogi képviselőm útján azt kérem Főszerkesztő Úrtól, hogy jelen levelemet helyreigazításként szíveskedjék közzétenni, vagy szíveskedjék olyan közleményt közzétenni, amely az előbb tételesen megállapított tények valótlanságát és a valótlan tényekkel szemben a valós tények leírását tartalmazza.
Budapest, 2007. július 18.
Tisztelettel:
Melléklet:
meghatalmazás Magyar Ferencné sz. Kristóf Eszter