NÉPSZABADSÁG
1034 Budapest
Bécsi út 122-124.
Vörös T. Károly főszerkesztő
Tisztelt Főszerkesztő Úr!
A Népszabadság című napilapban 2007. július 14-i számának 5. oldalán tudósítás jelent meg Lencsés Károly által jegyzetten “ Ütötték- verték, cigarettával égették – A csendőr áldozata hiába vár az elégtételre” címmel.
Mint az 1959-ben törvénytelen elítélés folytán kivégzett Kristóf László volt csendőr törzsőrmester testvére súlyosan sértve érzem jó hírnévhez, becsülethez és emberi méltósághoz való jogomat és elhunyt testvérem emlékéhez fűződő kegyeleti jogaimat.
Előre kívánom bocsátani a következőket: testvérem az alkotmányos rend megvédésére 1881-ben alapított Magyar Királyi Csendőrség tiszthelyettese volt, ezen évek óta tartó szolgálata folyamán került történelmileg nehéz körülmények között megpróbáltató helyzetekbe, de megőrizte becsületét, mint nagyon sokan mások. Kristóf László csendőrségen belüli szolgálati kötelmét a letartóztatások és személy megfigyelések körében, nem pedig a kihallgatási tevékenységben teljesítette. Az ellene és társai ellen 1959-ben lefolytatott büntetőperben mindvégig tagadta, hogy személyek kihallgatásában részt vett volna. Elmondta és a törvénytelenül kiszabott halálbüntetés ellen benyújtott fellebbezésében megerősítette, hogy ő Pintér Mariannal egy házkutatás során találkozott, aki akkor a hozzá igyekvő Donáth Ferenc letartóztatását félrevezető információval megakadályozta., mint az más tanú vallomásában megerősítést nyert. Az is ismeretes, hogy testvérem mind a jobboldali, mind a baloldali mozgalmakkal szemben folytatott eljárásokban részt vett.
2006. március 6-án a Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága felmentette testvéremet az emberek törvénytelen kivégzésével és megkínzásával elkövetett háborús bűncselekmény vádja alól, míg más cselekmények tekintetében megszüntette az eljárást. A jelenkori tudósítások két fontos tényt homályban hagynak, az egyik az, hogy az u.n. Horthy-rendszer rendvédelmi szervezetének tagjai ellen koholt, jogilag törvénysértő és ténybelileg megalapozatlan eljárásokat folytattak le azon mögöttes szándékkal, hogy az 1956-os forradalomban való részvételüket bizonyítsák és felelőssé tegyék őket ezért is. A másik fontos tény az, hogy a 2006-os felülvizsgálati eljárásban a szabályok szerint nem lehetett felülvizsgálni magát a Legfelsőbb Bíróság által is koncepciós jellegűnek jellemzett eljárásban megállapított tényállást. Azaz a vádlottat a törvénysértő jogi következtetések és a bűnösség törvénysértő megállapítása miatt mentette fel. A nem vitásan törvénysértő eljárásban megállapított, hatályon kívül helyezett ítéletben lévő tényállás csak hangsúlyozott idézőjelben említhető. A tudósításban szereplő kereset ebben a törvénysértő eljárásban megállapított koholt tényállásra és a sértett egyoldalú nyilatkozatára hivatkozva kívánt jogkövetkezményeket elérni. Az 1959-évi hatályon kívül helyezett ítéletet elhelyeztem a világhálón, az a http://kristoflaszlo.blogspot.com/ címen elérhető, az ügyre vonatkozó ismeretek fellelhetők a Nemzeti Jogvédő Alapítvány honlapján http://www.nemzetijogvedo.hu/ weblapon is.
Ártatlanul meghurcolt és kivégzett testvérem emlékéhez, jó hírnevéhez fűződő jogaimat és érdekeimet súlyosan sértik a tudósítás következő mondatai:
“Bár Pataky Árpád bíró nem adott elégtételt a felperest egykor csaknem halálra kínzó csendőr ellen 1959-ben hozott ítélet hatályon kívül helyezése miatt, azt legalább elismerte: az áldozatnak a legfőbb bírói fórum döntése ellen joga volt keresetet benyújtania.”
Ezen idézetnek azon része, hogy “ a felperest egykor csaknem halálra kínzó csendőr ellen 1959-ben hozott ítélet” nem felel meg a valóságnak azért, mert testvérem nemcsak saját állítása szerint, de az 1959-es ítélet ténymegállapításai szerint sem kínozta a felperest vagy másokat csaknem haláláig illetve halálukig. A tudósításnak az a mondata, hogy “Az LB viszont úgy látta, hogy “a meglehetősen hézagos tényállás alapján” a háborús cél nem bizonyítható, bár nem vitatta: a csendőrök tevékenységének ”eredményeként” elfogott ellenállók többsége megsemmisítő táborba került.” szövegű idézet azon része, hogy ” a csendőrök tevékenységének “eredményeként” elfogott ellenállók többsége megsemmisítő táborba került” valótlan, ezzel szemben az igazság az, hogy az adott perben egyetlenegy olyan eset sem került bizonyításra Kristóf László személyével összefüggésbe hozhatóan, amelyben bárki elfogott személy megsemmisítő táborba került volna, továbbá valótlan az, hogy a Legfelsőbb Bíróság bármikor jogállami alkotmányos viszonyok között tett volna olyan nyilatkozatot vagy ténymegállapítást, amely szerint Kristóf László személyével összefüggésbe hozhatóan elfogott ellenállók többsége vagy valamelyike megsemmisítő táborban került, mert ezt a megállapítást az 1959-ben ítéletet hozó Legfelsőbb Bíróság tette, amit a 2006-ban eljáró Legfelsőbb Bíróság idézett, mint felülvizsgált ítéletet.
Valótan továbbá a következő idézet megfelelő része “ másfelől tény: egy csendőr közreműködött három ember halálra kínzásában, egy negyedik pedig életre szólóan viseli az embertelen szadizmus nyomait”. Ezzel szemben a valóság az, hogy Kristóf László az 1959-es törvénysértő ítélet tényállása szerint sem működött közre egy ember halálra kínzásában sem. Ha ilyen adat lett volna, bűnösnek mondták volna ki Ságvári Endre halálát meghaladóan emberek törvénytelen kivégzésében.
Összefoglalva az előbbieket: a tudósítás
- valótlanul állítja, hogy Kristóf László a felperest csaknem haláláig kínozta;
- valótlanul állítja, hogy a Legfelsőbb Bíróság szerint a csendőrök tevékenységének eredményeként elfogott ellenállók többsége megsemmisítő táborba került;
- valótlanul állítja, hogy Kristóf László közreműködött három ember halálra kínzásában.
Az előbbiekkel szemben a valóság az,
hogy a törvénytelenül kivégzett Kristóf László saját vallomása szerint nem vett részt kihallgatásokon;
a törvénytelen ítélet szerint sem jártak az állítólagos kihallgatások halálos eredménnyel;
továbbá az igazság az, hogy a Legfelsőbb Bíróság alkotmányos viszonyok között nem állította, hogy a csendőrség tevékenységének eredményeként elfogott ellenállók többsége megsemmisítő táborba került volna;
továbbá az igazság az, hogy Kristóf László nem működött közre egyetlenegy ember halálra kínzásában sem, míg az 1959-es ítélet szerint nem jelentős szerepe volt néhány személy kihallgatásában.
Az igazság az továbbá, hogy míg Pintér Mariann felperes állítja hogy őt Kristóf László felperes villanyozta, Kristóf László azt állította az 1959-es perben, hogy ő nem vett részt sem Pintér Mariann sem mások kihallgatásában.
A leírt tényállás alapján jogi képviselőm útján azt kérem Főszerkesztő Úrtól, hogy jelen levelemet helyreigazításként szíveskedjék közzétenni, vagy szíveskedjék olyan közleményt közzétenni, amely az előbb tételesen megállapított tények valótlanságát és a valótlan tényekkel szemben a valós tények leírását tartalmazza.
Budapest, 2007. július 18.
Tisztelettel:
Melléklet:
meghatalmazás Magyar Ferencné sz. Kristóf Eszter
A Legfelsőbb Bíróság Ítélete 2006. március 6.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG LEGFELSŐBB BÍRÓSÁGA
Bfv.X.l.185/2005/7.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN !
A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a Budapesten, 2006. március hó 6. napján tartott nyilvános ülésen meghozta a következő
ítéletet:
A háborús bűntett és más bűncselekmények miatt Kristóf László és társai ellen folyamatban volt büntető ügyben a Kristóf László I. rendű terhelt testvére által benyújtott felülvizsgálati indítvány elbírálása során a Budapesti Katonai Bíróság B.I. 065/1959. számú és a Legfelsőbb Bíróság Katf.Kt. 094/1959. számú ítéletét a Kristóf László I. rendű terheltre vonatkozó részében hatályon kívül helyezi.
Kristóf László I. rendű terheltet az emberek törvénytelen kivégzése által elkövetett háborús bűntett miatt emelt vád alól felmenti; az emberek törvénytelen megkínzása által elkövetett háborús bűntettként értékelt cselekményeket 4 rendbeli hivatali hatalommal visszaélés bűntettének minősíti, s az emiatt, valamint a fogolyszökés bűntette és hatósági közeg elleni erőszak bűntette miatt indított büntetőeljárást megszünteti.
A felülvizsgálati eljárás során felmerült 9000 /kilencezer/ forint bűnügyi költséget az állam viseli.
Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.
- 2 -
Bfv.X.1.185/2005/7.szám
Indokolás
A Budapesti Katonai Bíróság az 1959. szeptember hó 12. napján kelt B.I.065/'1959. számú, illetve a Legfelsőbb Bíróság az 1959. november hó 25. napján kelt Katf.Kt.094/1959. számú ítéletével Kristóf László I. rendű terheltet emberek törvénytelen megkínzása és kivégzése által elkövetett háborús bűntettben, fogolyszökés bűntettében és hatósági közeg elleni erőszak bűntettében mondta ki bűnösnek, s ezért őt összbüntetésül halálbüntetésre és teljes vagyonelkobzásra ítélte.
A Kristóf László I. rendű terheltet érintően megállapított tényállás lényege a következő:
Kristóf László I. rendű terhelt 1935-ben kezdte meg csendőri szolgálatát. 1942-ben áthelyezték a budapesti központi csendőrparancsnokság törzsalosztályához, ahol csendőrnyomozóként tevékenykedett, s mint ilyen, politikai ügyek nyomozásában vett részt. A feladatkörét általában ún. figyelések és rejtett nyomozási cselekmények elvégzése képezte, de közreműködött házkutatásokban is.
1942-ben és 1943-ban jelentősebb figyelő és felderítő feladatokat kapott. Hamis szakszervezeti igazolvány és csillés munkakört tanúsító hamis munkakönyv segítségével beépült a szakszervezeti mozgalomba és a munkások közé. Ennek körében kiépítette és irányította a csendőr-besúgó szervezeteket.
A tevékenysége eredményeként számos kommunista és velük rokonszenvező más személy ellen nyílt nyomozást rendeltek el. Ezeket a személyeket letartóztatták, őket beismerő vallomás kicsikarása érdekében embertelen szadizmussal megkínozták. Az nem volt megállapítható, hogy e kínzásokban Kristóf László I. rendű terhelt is részt vett, de tudta, hogy az általa felderített és nyílt nyomozás alá vont személyekkel mi fog történni. Az így eljárás alá vontak nagy része utóbb megsemmisítő táborba került.
Az I. rendű terhelt 1944. nyarán már nyílt nyomozásokban is tevékenykedett és ennek során közreműködött az elfogott személyek megkínzásában, így gumibotozásban és „villanyozásban".
~ 3 -
Bfv.X.1.185/2005/7.szám
Többek között aktív részese volt dr. Gáspár Ferenc, Kurucz István, Beke Lajos és Pintér Marianna kommunista hazafiak megkínzásának. Dr. Gáspár Ferenc és Pintér Marianna egészségi állapota a kínzás következtében megromlott.
- . - . - . - . –
1944. július 27-én Kristóf László I. rendű terhelt azt az utasítást kapta, hogy Cselényi Antal detektívvel, Palotás Ferenc XIII. rendű terhelt csendőrnyomozóval és Pétervári rendőr őrmester gépkocsivezetővel együtt figyelje, illetve kövesse Sugár György illegális kommunistát.
A felsoroltak gépkocsin követték Sugár Györgyöt Nógrádverőcétől Budapestig. Itt Sugár György a kora délutáni órákban találkozott Szabados Lajossal, aki ugyancsak a baloldali mozgalom tagja volt.
Sugár és Szabados rövid idő eltelte után elváltak egymástól. Az I. rendű terhelt és társai ekkor Szabados Lajost követték, aki egy hűvösvölgyi cukrászdában találkozott Ságvári Endrével.
Cselényi Antal telefonon utasítást kért a felettesétől, aki arra utasította őket, hogy mind a két személyt azonnal vegyék őrizetbe. Palotás Ferencnek azonban kételyei voltak az utasítás helyességét illetően, s ezért ő is telefonált a feletteseinek, akik a korábbi utasítást megismételték.
Ezt követően került sor az intézkedésre.
A csoport tagjai csőre töltött pisztollyal beléptek a cukrászdába, s Cselényi Ságvári Endrét, Kristóf László I. rendű terhelt pedig Szabados Lajost igazoltatta.
Szabados Lajos nem tanúsított ellenállást, Ságvári Endre azonban „az ott keletkezett zűrzavarban" kivette a táskájából a pisztolyát és menekülni igyekezett. Kristóf László I. rendű terhelt Cselényi segítségére sietett, dulakodni kezdett Ságvári Endrével, akit a földre szorított. Ságvári Endre ekkor több lövést adott le, de lövöldözni kezdtek a nyomozók is. Egy lövés derékon találta az I. rendű terheltet, aki ekkor elengedte Ságvári Endrét, akinek az egyik lövése eltalálta a gépkocsivezetőt.
_ 4 -
Bfv.X.1.185/2005/7.szám
Ságvári Endre akkor kimenekült a cukrászdából. Követte őt Cselényi Antal, aki végül lelőtte Ságvári Endrét.
A sebesültek kórházba kerültek, s ott Ságvári Endre és a rendőr gépkocsivezető meghalt.
Kristóf László I. rendű terhelt túlélte a sérülést.
1958. január 22-én Kristóf László békéscsabai lakásán megjelent Vasas György rendőrhadnagy egy rendőr gépkocsivezető társaságában. Igazoltatta az I. rendű terheltet, s közölte vele, hogy őrizetbe veszi és bekíséri a rendőrkapitányságra.
Kristóf László ellenkezett, kijelentette, csak akkor megy be a rendőrségre, ha két tanú jelenlétében közlik vele az eljárás célját. A rendőrtiszt a gépkocsivezetőt segítségért küldte, s ismételten közölte Kristóf Lászlóval, hogy „őrizetben van".
Pontosan meg nem határozható idő után Kristóf László hajlandó volt a rendőrrel tartani. Az utcán haladtak, amikor Kristóf László menekülést kísérelt meg. Beugrott egy ház kapuján és igyekezett a rendőrt kívül tartani. A rendőr azonban riasztó lövés leadása mellett bejutott a ház udvarára. Az I. rendű terhelt ekkor a rendőrre ugrott, igyekezett a pisztolyát elvenni. A földre rántotta a rendőrt. A dulakodás zajára a ház lakói kijöttek az udvarra, s az így keletkezett zűrzavart kihasználva Kristóf László elmenekült. Az volt a terve, hogy külföldre szökik. A riadóztatott karhatalmi egységek azonban körülvették, majd miután lábon lőtték, elfogták.
Az eljárt bíróságok az I. rendű terhelt ismertetett cselekményeit a BHÖ 82. pontja e/ alpontjában meghatározott emberek törvénytelen megkínzása és kivégzése által elkövetett háborús bűntettnek, a BHÖ 218. §-a /l/ bekezdésében meghatározott fogolyszökés bűntettének és a BHÖ 96. §-a /2/ bekezdésében meghatározott hatósági közeg elleni erőszak bűntettének minősítették. /Bár a legutóbbi bűncselekmény esetében a törvényhely megjelölését elmulasztották./
Az ítéletek jogi indokolást - meglehetősen szűkösen -kizárólag a háborús bűntettekkel összefüggésben tartalmaznak az alábbiak szerint.
- 5 -
Bfv.X.1.185/2005/7.szám
A munkásmozgalom tagjai és más üldözöttek tisztában voltak azzal, hogy elfogásuk esetén durva bántalmazás, megkínzás, esetleg halál vár rájuk. Ezért esetleges fegyverhasználatuk jogos, igazságos ellenállás. Az ilyen magatartással szemben pedig törvénytelen a fegyveres fellépés /nevezetesen a rendőri fegyverhasználat/.
- . - . - . - . –
Magyar Ferencné sz. Kristóf Eszter Kristóf László I. rendű terhelt testvére nyújtott be felülvizsgálati indítványt az alapügyben eljárt bíróságok határozatai ellen.
Az indítványban kifejtettek lényege szerint törvénysértően, a korabeli büntető anyagi jogi rendelkezéseket megsértve állapították meg Kristóf László I. rendű terhelt bűnösségét a BHÖ 218. §-a /1/ bekezdése szerinti fogolyszökés bűntettében.
Az I. rendű terhelt és társai a Ságvári Endre elfogása érdekében kifejtett tevékenységüket hivatali működésükből eredő kötelezettségüket ellátva, parancsra fejtették ki; a fegyverhasználatuk is jogszerű volt.
Az irányadó tényállásból nem állapítható meg, hogy a név szerint is megjelölt négy személy megkínzása „milyen súlyú, mértékű" volt, elért-e azt a szintet, amely szükséges a szóban levő háborús bűncselekmény megállapíthatóságához.
A fogolyszökés pedig azért nem róható az I. rendű terhelt terhére, mert nem volt szabályszerű őrizetben, ha pedig igen, akkor e tekintetben tévedésben volt.
Az utóbb benyújtott beadványban és a védő a nyilvános ülésen szóban kiterjesztette a felülvizsgálati indítványt. E szerint az I. rendű terhelt bűnösségének megállapítása a hatósági személy ellen elkövetett erőszak bűntettében is törvénysértően történt, mivel az I. rendű terhelt e körben is - a büntethetőséget kizáró - tévedésben volt.
Az indítványozó a megtámadott határozat hatályon kívül helyezését és Kristóf László I. rendű terhelt felmentését indítványozta.
A Katonai Főügyészség a felülvizsgálati indítványban foglaltak egy részével egyetértett. Az átiratában és a
- 6 -
Bfv.X.1. 185/2005/7.szám
képviselője által a nyilvános ülésen kifejtettek szerint is az eljárt bíróságok téves következtetéssel állapították meg az I. rendű terhelt bűnösségét az emberek törvénytelen kivégzése által elkövetett háborús bűntettben. Ezen túl azonban - nézete szerint - a sérelmezett határozatok nem sértik a büntető anyagi jog korabeli rendelkezéseit és a halálbüntetés kiszabása sem vitatható alappal.
Mindezek alapján indítványozta, hogy a Legfelsőbb Bíróság az I. rendű terheltet az emberek törvénytelen kivégzése által elkövetett háborús bűntett miatt emelt vád alól mentse fel, egyebekben pedig az alapügyben hozott határozatokat hatályukban tartsa fenn. /Bf.VI.238/2005./
- . - . - . - . –
A felülvizsgálati indítvány, részben eltérő okok alapján és más eredménnyel alapos az alábbiak szerint.
Előre kell bocsátani, hogy a felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslati eljárás, amelyben lényegesen szűkebb körű az érdemi vizsgálat lehetősége, mint a rendes jogorvoslati eljárásban.
A Be 405. és 406. §-a kimerítően felsorolja azokat az okokat, melyek alapján sor kerülhet a jogerős bírósági határozatok felülvizsgálatára .
A Be 420. §-a /1/ bekezdése értelmében a felülvizsgálati eljárásban a jogerős határozatban megállapított tényállás az irányadó.
Az adott ügyben ennek azért van hangsúlyozott jelentősége, mert - mint erre a felülvizsgálati indítvány helyesen utalt - a felülvizsgálat tárgyát képező ítéletek szerkesztéséből, egyes megfogalmazásaiból, a bizonyítékok értékelése és a jogi indokolás során írt okfejtésekből az eljárás koncepciós vonásai egyértelműen felismerhetők.
A sérelmezett ítéletek ebből eredő hibái a felülvizsgálati eljárásban, az idézett törvényi rendelkezésekre tekintettel, nem küszöbölhetők ki. Ugyanebből az okból nem adtak alapot a felülvizsgálatra az indítványnak a tényállás egyes részleteit vitató érvei /pl. Kristóf László nem volt hatósági őrizetben 1958. január 22-én, amikor megszökött/.
- 7 -
Bfv.X.1. 185/2005/7.szám
A felülvizsgálat kereteit meghatározó további lényeges törvényi rendelkezés, mely szerint a felülvizsgálati indítványt a megtámadott határozatok meghozatala idején hatályos jogszabályok alapján kell elbírálni. /Be 420. §-a /2/ bekezdése/
A felülvizsgálati indítvány abban a részében, mely szerint az eljárt bíróságok a büntető anyagi jogi rendelkezéseket megsértve állapították meg az I. rendű terhelt bűnösségét az emberek törvénytelen kivégzése által elkövetett háborús bűntettben teljes egészében alapos.
Ezt a bűncselekményt (BHÖ 82. pontja e/ alpontja - korábban 81/1945. /II.5./ ME. sz. R. 11. pontja f/ alpontja -) az követte el, aki általában akár belföldön, akár külföldön felbujtója, tettese vagy részese volt emberek törvénytelen kivégzésének.
A korabeli ítélkezési gyakorlat egy ember megölését is e bűncselekmény körébe vonta, ha a törvényi tényállás további elemei hiánytalanul megvalósultak.
A háborús bűntettek megállapíthatósága szempontjából mindig vizsgálni kellett a célzatot, mert feltétlenül tényálláseleme a szóban levő bűncselekményeknek, hogy azokat a háborús célkitűzések érdekében, vagy azokkal kapcsolatban kövessék el.
Az I. rendű terheltnek a Ságvári Endrével szemben tett intézkedés során kifejtett magatartása több okból sem értékelhető bűncselekményként.
1./
Kristóf László I. rendű terhelt és a vele együtt intézkedő csendőrök mindenben a korabeli jogszabályoknak megfelelően, tehát nem „törvénytelenül" jártak el.
Ságvári Endre körözés alatt állt, az ellene indított eljárás alapját az 1921. évi III. tc. képezte.
A tc.1.§-a értelmében „aki az állam és társadalom rendjének erőszakos felforgatására vagy megsemmisítésére, különösen valamely társadalmi osztály kizárólagos uralmának erőszakos létesítésére irányuló mozgalmat vagy szervezkedést kezdeményez vagy vezet bűntettet követ el és öt évig terjedő fegyházzal büntetendő".
- 8 -
Bfv.X.1.185/2005/7.szám
E rendelkezés alapján a korabeli államhatalom mind a baloldali, mind a jobboldali szélsőséges mozgalmakkal szemben eljárt.
Kristóf László I. rendű terhelt - a társaival együtt -ilyen jogszabályi háttéren nyugvó elöljárói parancs alapján intézkedett. Az események helyszínén két ízben is telefonon megkeresték a felettesüket, aki határozottan megerősítette az utasítást: Ságvári Endrét és Szabados Lajost őrizetbe kell venni. Ebben a helyzetben a csendőrök eljárása az intézkedés során törvényes volt.
Vizsgálni kell: a csendőrök az ezt követő események során is betartották-e a rájuk, illetve eljárásukra vonatkozó előírásokat, rendelkezéseket, különös tekintettel arra, hogy fegyverhasználatra is sor került és az egyikük végül lelőtte Ságvári Endrét.
Az irányadó tények szerint Ságvári Endre a szabályszerű
intézkedésnek ellenszegült, lőfegyvert vett elő és azzal
több lövést adott le, s az egyik csendőrnek halálos
sérülést okozott.
A csendőrök fegyverhasználati jogát a „Szervezeti és Szolgálati Utasítás a Magyar Királyi Csendőrség számára" szabályozta. Ennek 49. §-a 330. pontja értelmében a szolgálatban álló csendőr a fegyverét jogosult mindenki ellen használni, aki őt tettlegesen megtámadja, vagy támadással veszélyesen fenyegeti.
Ugyanezen szabályzat szerint a szolgálatban álló csendőr
köteles a fegyverét használni
- ha másnak közvetlenül, jogtalanul és súlyosan veszélyeztetett életét, testi épségét, személyes szabadságát vagy vagyonát másként megvédeni nem lehet,
- ha valaki a csendőrt szolgálati ténykedésében a fegyverhasználattal való fenyegetés dacára tettlegesen akadályozza és az ellenszegülést másként megtörni nem lehet.
Az 1932. évi XIII. te. l.§-a /1/ bekezdése értelmében a rendőrség fegyverviselésre jogosult tagja vagy közege hivatásának jogszerű teljesítése közben fegyvert használni jogosult:
(4./pont)a súlyos bűncselekmény elkövetésével gyanúsított vagy emiatt elítélt olyan egyén kézre kerítése végett, akit
- 9 -
Bfv.X.1.185/2005/7.szám
el kell fogni, ha kézre kerítése fegyverhasználat nélkül nem látszik lehetségesnek.
Az irányadó tényállás szerint Kristóf László I. rendű terhelt fegyvert nem használt. A fentiek kifejtése azért szükséges, mert abból levonható, hogy az intézkedés egésze - a többi csendőr fegyverhasználatára is kiterjedően -szabályszerű, törvényes volt.
2./
Kristóf László I. rendű terhelt bűnösségének
megállapítására e bűncselekmény miatt a büntető anyagi jog
alapvető általános tételei szerint törvénysértően került
sor.
A szóban levő háborús bűntett elkövetője az lehetett aki
„felbujtója, tettese vagy részese volt emberek törvénytelen
kivégzésének".
A tényállás szerint amikor Cselényi Antal az utcán lelőtte Ságvári Endrét, Kristóf László a cukrászda padozatán feküdt sérülten. Az utcán történteknek bármilyen „részese", sőt észlelője sem volt.
A korabeli büntetőjogi szabály /1878. évi V. tc./ szerint tettes az, aki valamely törvényes tényálladék egészét vagy egy részét megvalósítja, vagy a bűncselekmény véghezvitele céljából büntetés alá eső előkészületi cselekményt visz végbe.
Az elbíráláskor hatályos 1950. évi LL. tv. /Btá./ 20. §~a /1/ bekezdése értelmében tettes az, aki a bűntettnek a törvényben meghatározott tényállását egészben vagy részben megvalósítja.
A részesség két típusa a felbujtás és a bűnsegély.
A Btá. 20. §-a /2/ bekezdése szerint felbujtó az, aki mást bűncselekmény elkövetésére szándékosan rábír,
bűnsegéd pedig az /Btá.20. §-a /3/ bekezdése/ aki másnak a bűncselekmény elkövetéséhez szándékosan segítséget nyújt.
Az idézett törvényi rendelkezések alapján belátható, hogy Kristóf László tettese nem lehetett a Ságvári Endre lelövésével esetleg megvalósult bármely bűncselekménynek, de részese sem, mivel a felbujtónak a tettes szándékát
- 10 -
Bfv.X.1.185/2005/7.szám
kiváltó, a bűnsegédnek pedig legalább a tettes szándékát erősítő magatartást kell tanúsítania.
Összegezve az eddig leírtakat:
Kristóf László ez esetben megvalósított cselekménye - a többi eljáró csendőr esetleges felelősségétől függetlenül is - nem valósított meg bűncselekményt, elítélésére a büntető anyagi jogi rendelkezések megsértésével került sor.
- . - . - . - . –
A felülvizsgálati indítványnak az a része, mely szerint Kristóf László I. rendű terhelt további cselekményei nem bűncselekmények, téves. Ugyanakkor azonban leszögezhető, hogy az eljárt bíróságok a korabeli büntető anyagi jogi rendelkezéseket megsértve állapították meg a terhelt bűnösségét az emberek törvénytelen megkínzása által elkövetett háborús bűntettben, a fogolyszökés bűntettében és a hatósági közeg elleni erőszak bűntettében is.
Az irányadó tények szerint Kristóf László közelebbről meg nem határozott helyen és időben részt vett négy, név szerint is megnevezett személy bántalmazásában, kínzásában. A tényállás más részéből kiderül /12. oldal utolsó bekezdése/ hogy ezt - másokkal együtt vallomás kicsikarása érdekében tette.
Ezt a cselekményt az eljárt bíróságok tévesen minősítették a BHÖ 82. pontja e/ alpontja szerinti emberek törvénytelen megkínzása által elkövetett háborús bűntettnek.
A háborús bűntettek - mint erről már volt szó - akkor valósultak meg, ha a cselekmény és a háborús célok közötti összefüggés kimutatható volt, azt a háborús célkitűzések érdekében vagy azokkal kapcsolatban követték el.
Az ítéletek indokolásából levonható, hogy a bántalmazott, megkínzott négy személy a baloldali mozgalom tagja volt, az eljárás alá vonásuk tehát nem volt mentes politikai jellegű megfontolásoktól. A meglehetősen hézagos tényállás alapján azonban nem állapítható meg, hogy Kristóf László és társai magatartását háborús célkitűzések irányították.
Ez a cselekmény azonban bűncselekmény volt.
- 11 -
Bfv.X.1.185/2005/7.szám
Megvalósította ugyanis az 1878. évi te. /Csemegi Kódex/ 477. §-ában meghatározott hivatali hatalommal visszaélés bűntettét, amelyet az a közhivatalnok követett el, aki azon célból, hogy vádlottól, tanútól vagy szakértőtől vallomást csikarjon ki, ezek valamelyike ellen bármily törvényellenes kényszereszközt alkalmaz vagy alkalmaztat /kényszervallatás/.
E bűncselekmény büntetési tétele öt évig terjedő börtönbüntetés volt.
A cselekmény téves jogi minősítése törvénysértő jogkövetkezményekre vezetett; az eljárt bíróságok nem vizsgálták meg, hogy e cselekmények büntethetősége az elbírálás idejére nem szűnt-e meg.
Az 1878. évi V. tc. 105. §-a 3. pontja értelmében az elévülés kizárja a bűnvádi eljárás megindítását, mégpedig öt év elteltével, ha a bűntettre öt évi, vagy annál rövidebb tartamú szabadságvesztést ír elő a törvény. Hasonló rendelkezést tartalmaz az elbíráláskor hatályos Btá. 25. §-a b/ pontja, mely szerint az elévülés megszünteti az elkövető büntethetőségét egyéb - tíz évet meg nem haladó börtönnel büntetendő - bűntett esetében az arra megállapított szabadságvesztés legmagasabb tartamának megfelelő idő, de legalább három év elteltével. Megállapítható tehát az elkövetési időre /1944. nyara/ tekintettel, hogy Kristóf László büntethetősége e cselekmény miatt 1949. nyarán megszűnt.
A bíróságok akkor jártak volna el törvényesen, ha az e cselekmény miatt indított büntetőeljárást a korabeli Bp. /1951. évi III. törvény/ 175. §-a /3/ bekezdése a/ pontja alapján megszüntették volna.
- . - . - . - . –
A felülvizsgálati indítvány érvelésével szemben az eljárt bíróságok abban nem tévedtek, hogy megállapították: Kristóf László I. rendű terhelt elkövette a BHÖ 218. §-a /1/ bekezdésében meghatározott fogolyszökés bűntettét és a BHÖ 96. §-a /2/ bekezdésében meghatározott hatósági közeg elleni erőszak bűntettét.
Az irányadó - és a felülvizsgálati eljárásban nem vitatható - tények szerint Kristóf László I. rendű terhelt hatósági
- 12 -
Bfv.X.1.185/2005/7.szám
őrizetből szökött meg, és ennek sikere érdekében az intézkedő rendőrt bántalmazta.
A felülvizsgálati indítványban foglaltakkal szemben a büntethetőséget kizáró tévedés sem írható a javára.
A tényállás egyértelmű: a rendőr közölte vele, hogy őrizetbe veszi, és az sem kérdéses, hogy tudta, az intézkedő személy rendőr, tehát hatósági közeg /hivatalos személy/.
Az I. rendű terhelt bűnösségének kimondására - ennek ellenére - e körben is törvénysértően került sor.
Az eljárt bíróságok nem vizsgálták az eset körülményeit, súlyát, holott ez a korabeli jogszabályok és ítélkezési gyakorlat szerint sem volt mellőzhető.
A BHÖ 56. §-a előírta, hogy „ha az elkövetett bűntett - az eset összes körülményeinek mérlegelése alapján - olyan csekély jelentőségűnek mutatkozik, hogy a törvény szerint alkalmazható legenyhébb büntetés is szükségtelen
„ " a bűnösség megállapítását és a büntetés
kiszabását mellőzni kell".
Kristóf László I. rendű terhelt a háború befejezése után beilleszkedett a társadalomba, jogkövető magatartást tanúsított. Kellő alappal vélhette, hogy tizennégy év eltelte után már nem vonják felelősségre - az általa egyébként jogszerűnek tartott - cselekményei miatt. Ebben a helyzetben került sor 1958-ban a rendőri intézkedésre. Tisztában volt azzal, - a már addig lezárt eljárások ismeretében - hogy a Ságvári Endre ellen foganatosított intézkedésben való részvétele miatt igen súlyos következményekre számíthat. Ezt figyelembe véve a magatartása: a menekülés és az annak sikere érdekében elkövetett cselekmény, a rendőr kisebb súlyú bántalmazása, ha bűncselekményt is valósított meg, olyan csekély súlyú, jelentőségű volt, hogy nem igényelte a bűnösség megállapítását és büntetés kiszabását.
Az e cselekmények miatt indított büntetőeljárást a Bp.l75.§-a /3/ bekezdése d/ pontja alapján meg kellett volna szüntetni.
A Legfelsőbb Bíróság - a kifejtettekre tekintettel - a megtámadott határozatok Kristóf László I. rendű terheltre
- 13 -
Bfv.X.1.185/2005/7.szám
vonatkozó részét a Be 425. §-a alapján hatályon kívül helyezte és a Be 426. §-a /1/ bekezdése a/ pontja alapján maga hozott a törvénynek megfelelő határozatot.
Kristóf László I. rendű terheltet az emberek törvénytelen kivégzése által elkövetett háborús bűntett miatt emelt vád alól - bűncselekmény elkövetése hiányában - a Be 331. §-a /1/ bekezdése alapján felmentette,
a további bűncselekmények miatt indított büntetőeljárást pedig - a határozatban megjelölt jogszabályok alapján -megszüntette.
Az ügy sajátosságaira tekintettel le kell szögezni: a Legfelsőbb Bíróság felülvizsgálata kizárólag a büntetőjogi megítélésre terjed ki és semmiben sem érintette az elbírálás tárgyát képező események történelmi, politikai értékelését. Ságvári Endre személyiségének, történelmi szerepének vizsgálata illetve méltatása nem a bíróságra, hanem a történészekre tartozik.
A bűnügyi költségekről szóló rendelkezés a Be 428. §-án alapul.
Budapest, 2006. március 6.
Dr. Kónya István s. k. a tanács elnöke, Dr. Édes Tamás s. k. előadó bíró, Dr. Akácz József s. k. bíró, Dr. Horváth Ibolya s. k. bíró, Dr. Belegi József s. k. bíró
A kiadmány hiteléül:
bírósági tisztviselő
MTné
Bfv.X.l.185/2005/7.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN !
A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a Budapesten, 2006. március hó 6. napján tartott nyilvános ülésen meghozta a következő
ítéletet:
A háborús bűntett és más bűncselekmények miatt Kristóf László és társai ellen folyamatban volt büntető ügyben a Kristóf László I. rendű terhelt testvére által benyújtott felülvizsgálati indítvány elbírálása során a Budapesti Katonai Bíróság B.I. 065/1959. számú és a Legfelsőbb Bíróság Katf.Kt. 094/1959. számú ítéletét a Kristóf László I. rendű terheltre vonatkozó részében hatályon kívül helyezi.
Kristóf László I. rendű terheltet az emberek törvénytelen kivégzése által elkövetett háborús bűntett miatt emelt vád alól felmenti; az emberek törvénytelen megkínzása által elkövetett háborús bűntettként értékelt cselekményeket 4 rendbeli hivatali hatalommal visszaélés bűntettének minősíti, s az emiatt, valamint a fogolyszökés bűntette és hatósági közeg elleni erőszak bűntette miatt indított büntetőeljárást megszünteti.
A felülvizsgálati eljárás során felmerült 9000 /kilencezer/ forint bűnügyi költséget az állam viseli.
Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.
- 2 -
Bfv.X.1.185/2005/7.szám
Indokolás
A Budapesti Katonai Bíróság az 1959. szeptember hó 12. napján kelt B.I.065/'1959. számú, illetve a Legfelsőbb Bíróság az 1959. november hó 25. napján kelt Katf.Kt.094/1959. számú ítéletével Kristóf László I. rendű terheltet emberek törvénytelen megkínzása és kivégzése által elkövetett háborús bűntettben, fogolyszökés bűntettében és hatósági közeg elleni erőszak bűntettében mondta ki bűnösnek, s ezért őt összbüntetésül halálbüntetésre és teljes vagyonelkobzásra ítélte.
A Kristóf László I. rendű terheltet érintően megállapított tényállás lényege a következő:
Kristóf László I. rendű terhelt 1935-ben kezdte meg csendőri szolgálatát. 1942-ben áthelyezték a budapesti központi csendőrparancsnokság törzsalosztályához, ahol csendőrnyomozóként tevékenykedett, s mint ilyen, politikai ügyek nyomozásában vett részt. A feladatkörét általában ún. figyelések és rejtett nyomozási cselekmények elvégzése képezte, de közreműködött házkutatásokban is.
1942-ben és 1943-ban jelentősebb figyelő és felderítő feladatokat kapott. Hamis szakszervezeti igazolvány és csillés munkakört tanúsító hamis munkakönyv segítségével beépült a szakszervezeti mozgalomba és a munkások közé. Ennek körében kiépítette és irányította a csendőr-besúgó szervezeteket.
A tevékenysége eredményeként számos kommunista és velük rokonszenvező más személy ellen nyílt nyomozást rendeltek el. Ezeket a személyeket letartóztatták, őket beismerő vallomás kicsikarása érdekében embertelen szadizmussal megkínozták. Az nem volt megállapítható, hogy e kínzásokban Kristóf László I. rendű terhelt is részt vett, de tudta, hogy az általa felderített és nyílt nyomozás alá vont személyekkel mi fog történni. Az így eljárás alá vontak nagy része utóbb megsemmisítő táborba került.
Az I. rendű terhelt 1944. nyarán már nyílt nyomozásokban is tevékenykedett és ennek során közreműködött az elfogott személyek megkínzásában, így gumibotozásban és „villanyozásban".
~ 3 -
Bfv.X.1.185/2005/7.szám
Többek között aktív részese volt dr. Gáspár Ferenc, Kurucz István, Beke Lajos és Pintér Marianna kommunista hazafiak megkínzásának. Dr. Gáspár Ferenc és Pintér Marianna egészségi állapota a kínzás következtében megromlott.
- . - . - . - . –
1944. július 27-én Kristóf László I. rendű terhelt azt az utasítást kapta, hogy Cselényi Antal detektívvel, Palotás Ferenc XIII. rendű terhelt csendőrnyomozóval és Pétervári rendőr őrmester gépkocsivezetővel együtt figyelje, illetve kövesse Sugár György illegális kommunistát.
A felsoroltak gépkocsin követték Sugár Györgyöt Nógrádverőcétől Budapestig. Itt Sugár György a kora délutáni órákban találkozott Szabados Lajossal, aki ugyancsak a baloldali mozgalom tagja volt.
Sugár és Szabados rövid idő eltelte után elváltak egymástól. Az I. rendű terhelt és társai ekkor Szabados Lajost követték, aki egy hűvösvölgyi cukrászdában találkozott Ságvári Endrével.
Cselényi Antal telefonon utasítást kért a felettesétől, aki arra utasította őket, hogy mind a két személyt azonnal vegyék őrizetbe. Palotás Ferencnek azonban kételyei voltak az utasítás helyességét illetően, s ezért ő is telefonált a feletteseinek, akik a korábbi utasítást megismételték.
Ezt követően került sor az intézkedésre.
A csoport tagjai csőre töltött pisztollyal beléptek a cukrászdába, s Cselényi Ságvári Endrét, Kristóf László I. rendű terhelt pedig Szabados Lajost igazoltatta.
Szabados Lajos nem tanúsított ellenállást, Ságvári Endre azonban „az ott keletkezett zűrzavarban" kivette a táskájából a pisztolyát és menekülni igyekezett. Kristóf László I. rendű terhelt Cselényi segítségére sietett, dulakodni kezdett Ságvári Endrével, akit a földre szorított. Ságvári Endre ekkor több lövést adott le, de lövöldözni kezdtek a nyomozók is. Egy lövés derékon találta az I. rendű terheltet, aki ekkor elengedte Ságvári Endrét, akinek az egyik lövése eltalálta a gépkocsivezetőt.
_ 4 -
Bfv.X.1.185/2005/7.szám
Ságvári Endre akkor kimenekült a cukrászdából. Követte őt Cselényi Antal, aki végül lelőtte Ságvári Endrét.
A sebesültek kórházba kerültek, s ott Ságvári Endre és a rendőr gépkocsivezető meghalt.
Kristóf László I. rendű terhelt túlélte a sérülést.
1958. január 22-én Kristóf László békéscsabai lakásán megjelent Vasas György rendőrhadnagy egy rendőr gépkocsivezető társaságában. Igazoltatta az I. rendű terheltet, s közölte vele, hogy őrizetbe veszi és bekíséri a rendőrkapitányságra.
Kristóf László ellenkezett, kijelentette, csak akkor megy be a rendőrségre, ha két tanú jelenlétében közlik vele az eljárás célját. A rendőrtiszt a gépkocsivezetőt segítségért küldte, s ismételten közölte Kristóf Lászlóval, hogy „őrizetben van".
Pontosan meg nem határozható idő után Kristóf László hajlandó volt a rendőrrel tartani. Az utcán haladtak, amikor Kristóf László menekülést kísérelt meg. Beugrott egy ház kapuján és igyekezett a rendőrt kívül tartani. A rendőr azonban riasztó lövés leadása mellett bejutott a ház udvarára. Az I. rendű terhelt ekkor a rendőrre ugrott, igyekezett a pisztolyát elvenni. A földre rántotta a rendőrt. A dulakodás zajára a ház lakói kijöttek az udvarra, s az így keletkezett zűrzavart kihasználva Kristóf László elmenekült. Az volt a terve, hogy külföldre szökik. A riadóztatott karhatalmi egységek azonban körülvették, majd miután lábon lőtték, elfogták.
Az eljárt bíróságok az I. rendű terhelt ismertetett cselekményeit a BHÖ 82. pontja e/ alpontjában meghatározott emberek törvénytelen megkínzása és kivégzése által elkövetett háborús bűntettnek, a BHÖ 218. §-a /l/ bekezdésében meghatározott fogolyszökés bűntettének és a BHÖ 96. §-a /2/ bekezdésében meghatározott hatósági közeg elleni erőszak bűntettének minősítették. /Bár a legutóbbi bűncselekmény esetében a törvényhely megjelölését elmulasztották./
Az ítéletek jogi indokolást - meglehetősen szűkösen -kizárólag a háborús bűntettekkel összefüggésben tartalmaznak az alábbiak szerint.
- 5 -
Bfv.X.1.185/2005/7.szám
A munkásmozgalom tagjai és más üldözöttek tisztában voltak azzal, hogy elfogásuk esetén durva bántalmazás, megkínzás, esetleg halál vár rájuk. Ezért esetleges fegyverhasználatuk jogos, igazságos ellenállás. Az ilyen magatartással szemben pedig törvénytelen a fegyveres fellépés /nevezetesen a rendőri fegyverhasználat/.
- . - . - . - . –
Magyar Ferencné sz. Kristóf Eszter Kristóf László I. rendű terhelt testvére nyújtott be felülvizsgálati indítványt az alapügyben eljárt bíróságok határozatai ellen.
Az indítványban kifejtettek lényege szerint törvénysértően, a korabeli büntető anyagi jogi rendelkezéseket megsértve állapították meg Kristóf László I. rendű terhelt bűnösségét a BHÖ 218. §-a /1/ bekezdése szerinti fogolyszökés bűntettében.
Az I. rendű terhelt és társai a Ságvári Endre elfogása érdekében kifejtett tevékenységüket hivatali működésükből eredő kötelezettségüket ellátva, parancsra fejtették ki; a fegyverhasználatuk is jogszerű volt.
Az irányadó tényállásból nem állapítható meg, hogy a név szerint is megjelölt négy személy megkínzása „milyen súlyú, mértékű" volt, elért-e azt a szintet, amely szükséges a szóban levő háborús bűncselekmény megállapíthatóságához.
A fogolyszökés pedig azért nem róható az I. rendű terhelt terhére, mert nem volt szabályszerű őrizetben, ha pedig igen, akkor e tekintetben tévedésben volt.
Az utóbb benyújtott beadványban és a védő a nyilvános ülésen szóban kiterjesztette a felülvizsgálati indítványt. E szerint az I. rendű terhelt bűnösségének megállapítása a hatósági személy ellen elkövetett erőszak bűntettében is törvénysértően történt, mivel az I. rendű terhelt e körben is - a büntethetőséget kizáró - tévedésben volt.
Az indítványozó a megtámadott határozat hatályon kívül helyezését és Kristóf László I. rendű terhelt felmentését indítványozta.
A Katonai Főügyészség a felülvizsgálati indítványban foglaltak egy részével egyetértett. Az átiratában és a
- 6 -
Bfv.X.1. 185/2005/7.szám
képviselője által a nyilvános ülésen kifejtettek szerint is az eljárt bíróságok téves következtetéssel állapították meg az I. rendű terhelt bűnösségét az emberek törvénytelen kivégzése által elkövetett háborús bűntettben. Ezen túl azonban - nézete szerint - a sérelmezett határozatok nem sértik a büntető anyagi jog korabeli rendelkezéseit és a halálbüntetés kiszabása sem vitatható alappal.
Mindezek alapján indítványozta, hogy a Legfelsőbb Bíróság az I. rendű terheltet az emberek törvénytelen kivégzése által elkövetett háborús bűntett miatt emelt vád alól mentse fel, egyebekben pedig az alapügyben hozott határozatokat hatályukban tartsa fenn. /Bf.VI.238/2005./
- . - . - . - . –
A felülvizsgálati indítvány, részben eltérő okok alapján és más eredménnyel alapos az alábbiak szerint.
Előre kell bocsátani, hogy a felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslati eljárás, amelyben lényegesen szűkebb körű az érdemi vizsgálat lehetősége, mint a rendes jogorvoslati eljárásban.
A Be 405. és 406. §-a kimerítően felsorolja azokat az okokat, melyek alapján sor kerülhet a jogerős bírósági határozatok felülvizsgálatára .
A Be 420. §-a /1/ bekezdése értelmében a felülvizsgálati eljárásban a jogerős határozatban megállapított tényállás az irányadó.
Az adott ügyben ennek azért van hangsúlyozott jelentősége, mert - mint erre a felülvizsgálati indítvány helyesen utalt - a felülvizsgálat tárgyát képező ítéletek szerkesztéséből, egyes megfogalmazásaiból, a bizonyítékok értékelése és a jogi indokolás során írt okfejtésekből az eljárás koncepciós vonásai egyértelműen felismerhetők.
A sérelmezett ítéletek ebből eredő hibái a felülvizsgálati eljárásban, az idézett törvényi rendelkezésekre tekintettel, nem küszöbölhetők ki. Ugyanebből az okból nem adtak alapot a felülvizsgálatra az indítványnak a tényállás egyes részleteit vitató érvei /pl. Kristóf László nem volt hatósági őrizetben 1958. január 22-én, amikor megszökött/.
- 7 -
Bfv.X.1. 185/2005/7.szám
A felülvizsgálat kereteit meghatározó további lényeges törvényi rendelkezés, mely szerint a felülvizsgálati indítványt a megtámadott határozatok meghozatala idején hatályos jogszabályok alapján kell elbírálni. /Be 420. §-a /2/ bekezdése/
A felülvizsgálati indítvány abban a részében, mely szerint az eljárt bíróságok a büntető anyagi jogi rendelkezéseket megsértve állapították meg az I. rendű terhelt bűnösségét az emberek törvénytelen kivégzése által elkövetett háborús bűntettben teljes egészében alapos.
Ezt a bűncselekményt (BHÖ 82. pontja e/ alpontja - korábban 81/1945. /II.5./ ME. sz. R. 11. pontja f/ alpontja -) az követte el, aki általában akár belföldön, akár külföldön felbujtója, tettese vagy részese volt emberek törvénytelen kivégzésének.
A korabeli ítélkezési gyakorlat egy ember megölését is e bűncselekmény körébe vonta, ha a törvényi tényállás további elemei hiánytalanul megvalósultak.
A háborús bűntettek megállapíthatósága szempontjából mindig vizsgálni kellett a célzatot, mert feltétlenül tényálláseleme a szóban levő bűncselekményeknek, hogy azokat a háborús célkitűzések érdekében, vagy azokkal kapcsolatban kövessék el.
Az I. rendű terheltnek a Ságvári Endrével szemben tett intézkedés során kifejtett magatartása több okból sem értékelhető bűncselekményként.
1./
Kristóf László I. rendű terhelt és a vele együtt intézkedő csendőrök mindenben a korabeli jogszabályoknak megfelelően, tehát nem „törvénytelenül" jártak el.
Ságvári Endre körözés alatt állt, az ellene indított eljárás alapját az 1921. évi III. tc. képezte.
A tc.1.§-a értelmében „aki az állam és társadalom rendjének erőszakos felforgatására vagy megsemmisítésére, különösen valamely társadalmi osztály kizárólagos uralmának erőszakos létesítésére irányuló mozgalmat vagy szervezkedést kezdeményez vagy vezet bűntettet követ el és öt évig terjedő fegyházzal büntetendő".
- 8 -
Bfv.X.1.185/2005/7.szám
E rendelkezés alapján a korabeli államhatalom mind a baloldali, mind a jobboldali szélsőséges mozgalmakkal szemben eljárt.
Kristóf László I. rendű terhelt - a társaival együtt -ilyen jogszabályi háttéren nyugvó elöljárói parancs alapján intézkedett. Az események helyszínén két ízben is telefonon megkeresték a felettesüket, aki határozottan megerősítette az utasítást: Ságvári Endrét és Szabados Lajost őrizetbe kell venni. Ebben a helyzetben a csendőrök eljárása az intézkedés során törvényes volt.
Vizsgálni kell: a csendőrök az ezt követő események során is betartották-e a rájuk, illetve eljárásukra vonatkozó előírásokat, rendelkezéseket, különös tekintettel arra, hogy fegyverhasználatra is sor került és az egyikük végül lelőtte Ságvári Endrét.
Az irányadó tények szerint Ságvári Endre a szabályszerű
intézkedésnek ellenszegült, lőfegyvert vett elő és azzal
több lövést adott le, s az egyik csendőrnek halálos
sérülést okozott.
A csendőrök fegyverhasználati jogát a „Szervezeti és Szolgálati Utasítás a Magyar Királyi Csendőrség számára" szabályozta. Ennek 49. §-a 330. pontja értelmében a szolgálatban álló csendőr a fegyverét jogosult mindenki ellen használni, aki őt tettlegesen megtámadja, vagy támadással veszélyesen fenyegeti.
Ugyanezen szabályzat szerint a szolgálatban álló csendőr
köteles a fegyverét használni
- ha másnak közvetlenül, jogtalanul és súlyosan veszélyeztetett életét, testi épségét, személyes szabadságát vagy vagyonát másként megvédeni nem lehet,
- ha valaki a csendőrt szolgálati ténykedésében a fegyverhasználattal való fenyegetés dacára tettlegesen akadályozza és az ellenszegülést másként megtörni nem lehet.
Az 1932. évi XIII. te. l.§-a /1/ bekezdése értelmében a rendőrség fegyverviselésre jogosult tagja vagy közege hivatásának jogszerű teljesítése közben fegyvert használni jogosult:
(4./pont)a súlyos bűncselekmény elkövetésével gyanúsított vagy emiatt elítélt olyan egyén kézre kerítése végett, akit
- 9 -
Bfv.X.1.185/2005/7.szám
el kell fogni, ha kézre kerítése fegyverhasználat nélkül nem látszik lehetségesnek.
Az irányadó tényállás szerint Kristóf László I. rendű terhelt fegyvert nem használt. A fentiek kifejtése azért szükséges, mert abból levonható, hogy az intézkedés egésze - a többi csendőr fegyverhasználatára is kiterjedően -szabályszerű, törvényes volt.
2./
Kristóf László I. rendű terhelt bűnösségének
megállapítására e bűncselekmény miatt a büntető anyagi jog
alapvető általános tételei szerint törvénysértően került
sor.
A szóban levő háborús bűntett elkövetője az lehetett aki
„felbujtója, tettese vagy részese volt emberek törvénytelen
kivégzésének".
A tényállás szerint amikor Cselényi Antal az utcán lelőtte Ságvári Endrét, Kristóf László a cukrászda padozatán feküdt sérülten. Az utcán történteknek bármilyen „részese", sőt észlelője sem volt.
A korabeli büntetőjogi szabály /1878. évi V. tc./ szerint tettes az, aki valamely törvényes tényálladék egészét vagy egy részét megvalósítja, vagy a bűncselekmény véghezvitele céljából büntetés alá eső előkészületi cselekményt visz végbe.
Az elbíráláskor hatályos 1950. évi LL. tv. /Btá./ 20. §~a /1/ bekezdése értelmében tettes az, aki a bűntettnek a törvényben meghatározott tényállását egészben vagy részben megvalósítja.
A részesség két típusa a felbujtás és a bűnsegély.
A Btá. 20. §-a /2/ bekezdése szerint felbujtó az, aki mást bűncselekmény elkövetésére szándékosan rábír,
bűnsegéd pedig az /Btá.20. §-a /3/ bekezdése/ aki másnak a bűncselekmény elkövetéséhez szándékosan segítséget nyújt.
Az idézett törvényi rendelkezések alapján belátható, hogy Kristóf László tettese nem lehetett a Ságvári Endre lelövésével esetleg megvalósult bármely bűncselekménynek, de részese sem, mivel a felbujtónak a tettes szándékát
- 10 -
Bfv.X.1.185/2005/7.szám
kiváltó, a bűnsegédnek pedig legalább a tettes szándékát erősítő magatartást kell tanúsítania.
Összegezve az eddig leírtakat:
Kristóf László ez esetben megvalósított cselekménye - a többi eljáró csendőr esetleges felelősségétől függetlenül is - nem valósított meg bűncselekményt, elítélésére a büntető anyagi jogi rendelkezések megsértésével került sor.
- . - . - . - . –
A felülvizsgálati indítványnak az a része, mely szerint Kristóf László I. rendű terhelt további cselekményei nem bűncselekmények, téves. Ugyanakkor azonban leszögezhető, hogy az eljárt bíróságok a korabeli büntető anyagi jogi rendelkezéseket megsértve állapították meg a terhelt bűnösségét az emberek törvénytelen megkínzása által elkövetett háborús bűntettben, a fogolyszökés bűntettében és a hatósági közeg elleni erőszak bűntettében is.
Az irányadó tények szerint Kristóf László közelebbről meg nem határozott helyen és időben részt vett négy, név szerint is megnevezett személy bántalmazásában, kínzásában. A tényállás más részéből kiderül /12. oldal utolsó bekezdése/ hogy ezt - másokkal együtt vallomás kicsikarása érdekében tette.
Ezt a cselekményt az eljárt bíróságok tévesen minősítették a BHÖ 82. pontja e/ alpontja szerinti emberek törvénytelen megkínzása által elkövetett háborús bűntettnek.
A háborús bűntettek - mint erről már volt szó - akkor valósultak meg, ha a cselekmény és a háborús célok közötti összefüggés kimutatható volt, azt a háborús célkitűzések érdekében vagy azokkal kapcsolatban követték el.
Az ítéletek indokolásából levonható, hogy a bántalmazott, megkínzott négy személy a baloldali mozgalom tagja volt, az eljárás alá vonásuk tehát nem volt mentes politikai jellegű megfontolásoktól. A meglehetősen hézagos tényállás alapján azonban nem állapítható meg, hogy Kristóf László és társai magatartását háborús célkitűzések irányították.
Ez a cselekmény azonban bűncselekmény volt.
- 11 -
Bfv.X.1.185/2005/7.szám
Megvalósította ugyanis az 1878. évi te. /Csemegi Kódex/ 477. §-ában meghatározott hivatali hatalommal visszaélés bűntettét, amelyet az a közhivatalnok követett el, aki azon célból, hogy vádlottól, tanútól vagy szakértőtől vallomást csikarjon ki, ezek valamelyike ellen bármily törvényellenes kényszereszközt alkalmaz vagy alkalmaztat /kényszervallatás/.
E bűncselekmény büntetési tétele öt évig terjedő börtönbüntetés volt.
A cselekmény téves jogi minősítése törvénysértő jogkövetkezményekre vezetett; az eljárt bíróságok nem vizsgálták meg, hogy e cselekmények büntethetősége az elbírálás idejére nem szűnt-e meg.
Az 1878. évi V. tc. 105. §-a 3. pontja értelmében az elévülés kizárja a bűnvádi eljárás megindítását, mégpedig öt év elteltével, ha a bűntettre öt évi, vagy annál rövidebb tartamú szabadságvesztést ír elő a törvény. Hasonló rendelkezést tartalmaz az elbíráláskor hatályos Btá. 25. §-a b/ pontja, mely szerint az elévülés megszünteti az elkövető büntethetőségét egyéb - tíz évet meg nem haladó börtönnel büntetendő - bűntett esetében az arra megállapított szabadságvesztés legmagasabb tartamának megfelelő idő, de legalább három év elteltével. Megállapítható tehát az elkövetési időre /1944. nyara/ tekintettel, hogy Kristóf László büntethetősége e cselekmény miatt 1949. nyarán megszűnt.
A bíróságok akkor jártak volna el törvényesen, ha az e cselekmény miatt indított büntetőeljárást a korabeli Bp. /1951. évi III. törvény/ 175. §-a /3/ bekezdése a/ pontja alapján megszüntették volna.
- . - . - . - . –
A felülvizsgálati indítvány érvelésével szemben az eljárt bíróságok abban nem tévedtek, hogy megállapították: Kristóf László I. rendű terhelt elkövette a BHÖ 218. §-a /1/ bekezdésében meghatározott fogolyszökés bűntettét és a BHÖ 96. §-a /2/ bekezdésében meghatározott hatósági közeg elleni erőszak bűntettét.
Az irányadó - és a felülvizsgálati eljárásban nem vitatható - tények szerint Kristóf László I. rendű terhelt hatósági
- 12 -
Bfv.X.1.185/2005/7.szám
őrizetből szökött meg, és ennek sikere érdekében az intézkedő rendőrt bántalmazta.
A felülvizsgálati indítványban foglaltakkal szemben a büntethetőséget kizáró tévedés sem írható a javára.
A tényállás egyértelmű: a rendőr közölte vele, hogy őrizetbe veszi, és az sem kérdéses, hogy tudta, az intézkedő személy rendőr, tehát hatósági közeg /hivatalos személy/.
Az I. rendű terhelt bűnösségének kimondására - ennek ellenére - e körben is törvénysértően került sor.
Az eljárt bíróságok nem vizsgálták az eset körülményeit, súlyát, holott ez a korabeli jogszabályok és ítélkezési gyakorlat szerint sem volt mellőzhető.
A BHÖ 56. §-a előírta, hogy „ha az elkövetett bűntett - az eset összes körülményeinek mérlegelése alapján - olyan csekély jelentőségűnek mutatkozik, hogy a törvény szerint alkalmazható legenyhébb büntetés is szükségtelen
„ " a bűnösség megállapítását és a büntetés
kiszabását mellőzni kell".
Kristóf László I. rendű terhelt a háború befejezése után beilleszkedett a társadalomba, jogkövető magatartást tanúsított. Kellő alappal vélhette, hogy tizennégy év eltelte után már nem vonják felelősségre - az általa egyébként jogszerűnek tartott - cselekményei miatt. Ebben a helyzetben került sor 1958-ban a rendőri intézkedésre. Tisztában volt azzal, - a már addig lezárt eljárások ismeretében - hogy a Ságvári Endre ellen foganatosított intézkedésben való részvétele miatt igen súlyos következményekre számíthat. Ezt figyelembe véve a magatartása: a menekülés és az annak sikere érdekében elkövetett cselekmény, a rendőr kisebb súlyú bántalmazása, ha bűncselekményt is valósított meg, olyan csekély súlyú, jelentőségű volt, hogy nem igényelte a bűnösség megállapítását és büntetés kiszabását.
Az e cselekmények miatt indított büntetőeljárást a Bp.l75.§-a /3/ bekezdése d/ pontja alapján meg kellett volna szüntetni.
A Legfelsőbb Bíróság - a kifejtettekre tekintettel - a megtámadott határozatok Kristóf László I. rendű terheltre
- 13 -
Bfv.X.1.185/2005/7.szám
vonatkozó részét a Be 425. §-a alapján hatályon kívül helyezte és a Be 426. §-a /1/ bekezdése a/ pontja alapján maga hozott a törvénynek megfelelő határozatot.
Kristóf László I. rendű terheltet az emberek törvénytelen kivégzése által elkövetett háborús bűntett miatt emelt vád alól - bűncselekmény elkövetése hiányában - a Be 331. §-a /1/ bekezdése alapján felmentette,
a további bűncselekmények miatt indított büntetőeljárást pedig - a határozatban megjelölt jogszabályok alapján -megszüntette.
Az ügy sajátosságaira tekintettel le kell szögezni: a Legfelsőbb Bíróság felülvizsgálata kizárólag a büntetőjogi megítélésre terjed ki és semmiben sem érintette az elbírálás tárgyát képező események történelmi, politikai értékelését. Ságvári Endre személyiségének, történelmi szerepének vizsgálata illetve méltatása nem a bíróságra, hanem a történészekre tartozik.
A bűnügyi költségekről szóló rendelkezés a Be 428. §-án alapul.
Budapest, 2006. március 6.
Dr. Kónya István s. k. a tanács elnöke, Dr. Édes Tamás s. k. előadó bíró, Dr. Akácz József s. k. bíró, Dr. Horváth Ibolya s. k. bíró, Dr. Belegi József s. k. bíró
A kiadmány hiteléül:
bírósági tisztviselő
MTné
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)